Vannak, akik tudnak segíteni, ha meg akarjuk változtatni az életünket – ne féljünk segítséget kérni!
Szakemberek összeállítottak néhány biztonsági stratégiát, melyeket az áldozatok alkalmazhatnak.

A támadás előtt

Felírom, megjegyzem a fontos segélyhívó számokat. Előkészítek egy készenléti táskát, amelyben lesz ruhanemű, készpénz, pótkulcs az autóhoz, a legfontosabb dokumentumok. A csomagot egy megbízható személynél hagyom, vagy elrejtem a házban, a munkahelyemen. Elkezdem gyűjteni a bizonyítékokat a sérüléseimről: fényképeket készítek, naplót vezetek, félreteszem az orvosi leleteket. Találok otthon egy biztonságos búvóhelyet. Begyakorolom a biztonságos labda pozíciót. A problémámról beszélek a családommal vagy akiben megbízok, és felhívom rá a gyerekeim iskolájának a figyelmét is. Kialakítok egy kódot, amelyből a kívülállók azonnal tudni fogják: segítségre van szükségem. Kérjük meg a szomszédokat, hogy ha furcsa hangokat, veszekedést hallanak, azonnal hívják ki a rendőrséget! Elmagyarázom a gyerekeimnek, hogyan hívják fel a 158-as számot. Megtanítom velük azt is, hogyan hagyhatják el titokban és biztonságosan a lakást, hogy segítséget hívhassanak. Eltervezem, hogyan menekülnék a lakásból, majd begyakorolom. Nem hordok olyan ruhát és ékszert, amely egy támadás során sérüléseket okozhat. Ha lehetséges, beszerzek még egy mobiltelefont, amelyről segítséget hívhatok, vagy a menekülés során használhatom. Akkor töltöm, amikor a partnerem alszik, vagy nincs otthon, és elrejtem.

Az incidens alatt

Hallgatok a megérzéseimre. Ha a helyzet nagyon súlyos, megadom a támadónak, amit kér. A támadás során összegömbölyödök (labda pozíció). Használom a titkos segélykérő kódot, amelyből a gyerekek és a külső környezet tudhatja: azonnal segítségre van szükségem. Ha lehet, hívom a rendőrséget. Ha támadásra számítok, elbújok a gyerekekkel a titkos rejtekhelyre. Mihelyt lehet, elhagyom a lakást, egy megbízható rokonnál vagy barátnál keresek menedéket, illetve felkereshetek egy válságközpontot is.

Az elmenekülés után

A kollégáimat tájékoztatom a kialakult helyzetről. A munkahelyemre több útvonalon járok, tömegközlekedéssel is. Nem mindig ugyanott vásárolok, váltogatom a boltokat. Bankot és bankszámlát váltok. Amikor elhagyom az új lakóhelyemet, vagy hazafelé tartok, megbizonyosodom róla, hogy senki sem követ. Mindig nálam lesznek a legfontosabb telefonszámok (iskola, munkahely, megbízható barát, család, segélyhívó vonal).