Régebben főleg az izgatott, miért utasítják el az emberek a minőséget és miért fogadják oly lelkesen a giccset. Számos aspektusát „vizsgáltam” a jelenségnek, a közegtől a termékmarketingen át a nyitottság kérdéséig, mert rá akartam jönni, hogyan lehet feltűnés nélkül az értékek felé navigálni az olvasót. Eközben nem vettem észre, hogy a tágabban értelmezett kultúra sokkal nagyobb bajban van.

Az úgynevezett nyugati kultúráról beszélek, ahová mi is tartozunk. Rendszeresen bújom az angolszász kulturális sajtót, hogy képben legyek az új jelenségeket illetően, amelyek hozzánk is gyorsan begyűrűznek. A pandémia időszakában elterjedt az a trend, hogy mutassunk lélegzetelállító fotókat a karanténban ülő embereknek hegyekről, tengerpartokról, szép városokról. A komoly lapok világutazókkal csináltak interjúkat, a bulvársajtó „10 + 1 látnivaló a bakancslistánkra” típusú tippeket adott a járvány utánra, gyakran utazási irodák támogatásával. Az utóbbi hónapokban azonban egyre hajmeresztőbb képekbe botlottam.

Például a CNN portálján nemrég az volt a vezető hír, hogy Dubajban milyen medencét építettek, hány emelet magasságban, mennyiért. Tapintatosan elhallgatták, mekkora energiapazarlással, környezetszennyezéssel járt ez az építkezés annak érdekében, hogy a magukat társadalmi elitnek képzelő gengszterek ilyen helyeken költhessék el a pénzüket. Azaz a nyugati világ vezető hírportálja ezt tartja ma trendinek, követésre érdemesnek, ahelyett, hogy mások fákat ültetnek, újrahasznosított építőanyagot használnak, zöldséget-gyümölcsöt termelnek lakóhelyükön. Az egyik szupermarketlánc (a K-val kezdődő) nemrég olcsó szőlőt kínált, mert hazánk lakossága immár májusban is igényli ezt. Nos, az áru, amely állítólag teljesen íztelen volt, Indiából érkezett, szintén komoly környezetszennyezés és energiapocséklás árán (az ottani vírusmutánst nem is említve). Nyilván ellettünk volna nélküle, de anyagi érdekek fűződtek a szállítmányhoz, úgyhogy megkaptuk, és magunkra vessünk, ha savanyú a szőlő – a gondos csomagolásnak köszönhetően úgyis csak otthon lehetett megkóstolni.

Változott a helyzet otthon is: jelenleg többre értékeljük a kertünkben az agyonklórozott vizű medencét, mint a magaságyást, amelyben vegyszermentes zöldség termeszthető. Az eresz alatt talált méhcsaládot gondolkodás nélkül kipusztítjuk, ahelyett, hogy megmentenénk. Imádjuk a műanyag zacskókat, mert olyan praktikusak: kipakolunk és a kukába velük. Az egyszer használatos szájmaszkok és reszpirátorok ugyanott végzik, több százmillió darab, és már sejthető, hogy ennek sem lesz jó vége.

Elcsépeltnek tűnhet, de szerintem nem lehet elégszer leírni: azzal, hogy vigyázunk a bolygónkra, nemcsak az ökoszisztémákat, hanem emberéleteket is mentünk. A természet egészsége kulcsfontosságú a lakosság egészségének biztosításához. Jelenlegi életmódunk, fogyasztási szokásaink viszont romboló hatásúak a környezetre és az egészségünkre nézve.

Ezért háborodtam fel a CNN medencés hírén, amely az emberi butaság győzelmét hirdeti 2021-ben. És arra gondoltam, hogy lám, az idő a művészeknek dolgozik, akik mindezt kifejezik a maguk eszközeivel. Kár, hogy közülük kevesen élik majd meg a szomorú diadalt, hogy igazuk volt.