Katarína Mikulová, a Pozsonyi Regionális Környezetvédelmi Egyesület (BROZ) munkatársa szerkesztőségünknek elmondta, a kecskék egy nagyjából 28 hektáros területet tisztítanak meg a Nagy-hegyen. „Mivel a terület értékes nemzeti és európai jelentőségű védett és veszélyeztetett növény- és rovarfajok élőhelye, tájvédelmet élvez. Az évtizedek óta érintetlenül álló területet néhány évvel ezelőtt még magas fű borította, benőtték a csipkebokrok, elterjedt benne az akác is, így az élővilágnak szinte semmi esélye nem volt a szaporodásra és a megújulásra” – nyilatkozta lapunknak Mikulová. A szakemberek szerint az aljnövényzet, a fák és a bokrok olyan sűrűn benőtték a domboldalt és a dombtetőt, hogy a védett virágok nem jutottak elegendő napfényhez, ezért nem is virágoztak.

Kutyával belépni tilos

A projekt kidolgozása után az egyesület szakemberei a kecskefarmjukról ismert királyhelmeci Dócs-farmot vezető Dócs Anikót és férjét, Arnoldot kérték meg, ha meg tudják oldani, a kecskéiket a domboldalon legeltessék. „A megegyezés után a domboldalon kerítést építettünk. Erre elsősorban azért voltszükség, hogy a kecskék ne kóboroljanak el és biztonságban legelhessenek. A villanypásztorra figyelmeztető táblákkal ellátott kerítést a Latorca Tájvédelmi Körzet szakembereivel mértük ki” – mondta lapunknak Dócs Anikó. Noha egy kerítéssel elkerített, védett területről van szó, bárki átmehet rajta, a mezőgazdász és a szakember csupán arra kéri az arra járókat, hogy a kapukat mindig zárják be maguk után. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy a kecskék nyári legeltetéskor kutyát még pórázon sem szabad sétáltatni a Nagy-hegyen, a látogatók nem térhetnek le a két bejárati kaput összekötő ösvényről, a csoportos kirándulásokat ajánlatos előre bejelenteni, a legelésző állatokat pedig tilos etetni.

„Még csak harmadik éve vannak a kecskék a hegyen, de már most kézzel fogható eredményeket értünk el. A nemrég elvirágzott kökörcsinből évről évre több van, a BROZ munkatársai a térség legvédettebb virágját, az Orchis Morio típusú orchideát is megtalálták nálunk, a kecskék természetes karbantartásának köszönhetőn pedig minden tisztább és áttekinthetőbb, és ezt a látogatók is egyre jobban értékelik. Nagyon fontos, hogy rend és tisztaság legyen, sajnos továbbra is vannak, akik ellenzik a tevékenységünket, azt hiszik, hogy a hegyen való tisztogatás rosszat tesz a környezetünknek. Ha valaki megnézné az 1950-es évekből származó feljegyzéseket, látná, hogy akkoriban legalább olyan tiszta, bokor- és gazmentes volt a hegytető, mint most. Amit viszont sokan nem vesznek észre, az a hegyen és a város szinte minden szegletében szétszórt hulladék mennyisége. Néhány helyi lokálpatrióta és ügyes vállalkozó összefogásának köszönhetően szerencsére ez is orvosolni látszódik, egy nyilvános, egész évben tartó szemétgyűjtő akciónak köszönhetően egyre többen kapcsolódnak be a Nagy-hegy és a várost körülölelő terület megtisztításába” – mondta Dócs Arnold.

Becsületes, nehéz munka

Látogatásunkkor Dócsék épp a kecskéket körmölték, a féregtelenítéshez szükséges cseppeket adták be, és kihajtották az állatokat. Ötödik éve foglalkoznak kecske- és báránytenyésztéssel. Míg a kecskéből jelenleg közel 180 példányuk van, bárányból mindössze két tucat. Elmondták, nem könnyű a munka, sőt, a megélhetés szélén állnak. Ugyan rengeteg kecskéjük van, a vállalkozásuk formája miatt a húst nem tudják kellőképpen értékesíteni, ahhoz viszont túl kicsik, hogy európai uniós támogatásokat vagy egyéb dotációkat igényeljenek.

„Az állatok száma változik, de a kétszáz egyed viszonylag stabil. Igazából a fiam laktózérzékenysége miatt fogtunk hozzá a kecsketenyésztéshez, mert ő nem ihat tehéntejet. Kipróbáltuk nála a kecsketejet, nem sokkal később meg is vettük az első kecskét, potom harminc euróért. Rövid időn belül már közel húsz kecskénk volt, és a számuk fokozatosan nőtt. Mivel nemcsak a keleti régió, hanem az egész ország gazdasági helyzete olyan, amilyen, a kecskehús iránti igény, vagy legalábbis a kecskék és a kecskehús eladási ára a küszöb alatt van, ezért inkább a Nagyhegy karbantartása és saját fogyasztás végett tartjuk őket. Persze jobb lenne, ha lenne a közelben egy húsfeldolgozó üzem vagy legalább egy normális árakkal működő vágóhíd, hogy ilyen módon is értékesíthessük őket, de ahogy a hazai rendszer működik, erre nem sok esélyt látok. De így legalább mi sem maradunk éhesek, a kecskék tevékenységének köszönhetően pedig a Nagy-hegy is egyre szebb és tisztább” – zárta a házaspár.