A csallóközi Almási László négy hónapja futballozik az orosz Premjer Ligában, úgy gondolja, ennyi idő alatt sikerült felvenni az orosz bajnokság tempóját. Ugyan a gól még várat magára, ám ennek ellenére sok lehetőséget kapott a 11. helyen végzett Groznijban. A oroszországi tapasztalatairól telefonon beszélgettünk. 
 

Amikor legutoljára beszélgettünk, a törökországi edzőtáborban volt a szezonkezdés előtt, és még csak a csapattársakkal ismerkedett. Azóta eltelt jó pár hónap, milyen a grozniji stadion? Illetve milyen maga a város?
Új stadionról van szó, alig tízéves és 30 ezer feletti a befogadóképessége. Nagyon modern és szép létesítmény. Az öltözők szintén rendben vannak, bőrfotelekkel és hasonlókkal. Az edzéseket nem a stadionban végezzük, hanem a mellette lévő edzőpályán, de az is modern építmény. Össze sem lehet hasonlítani a szlovákiai helyzettel, itt a legtöbb stadiont a 2018-as vb-re húzták fel vagy újították fel, minden nagyon modern. A városnak az a része, ahol élek, szintén korszerű, 20-30 emeletes épületekkel vagyunk körbevéve. Itt és az edzőkomplexumban töltöm az időm nagy részét. A város többi részében nem is nagyon jártam.

Akkor közel lakik a stadionhoz és az edzőkomplexumhoz?
Nem, tulajdonképpen a város másik részén egy hotelben, ahol együtt lakik az egész csapat. Az edzések és a mérkőzések előtt jön értünk a csapatbusz, és visznek minket a stadionhoz, az út nem tart tovább 10 percnél.

Az orosz nyelvvel hogy áll, tanulgatja? Hogy kommunikál a csapattársakkal?
Angolul csak a külföldi játékosok beszélnek, velük így kommunikálok. Az oroszok nem tudnak angolul, így velük nem is nagyon társalgok. Olvasni már tudok oroszul, az azbukát megtanultam. Nagyjából értem is az orosz beszédet, pár mondatot pedig már én is tudok mondani. Szerintem egész jól haladok vele. 

Milyenek a mindennapok Oroszországban?
Sokat nem látok belőle. Az idegenbeli mérkőzésekre már egy nappal előbb elindulok, 5-6 órákat utazunk. Hét közben pedig ingázom az edzések és a hotel között. A szállásom mellett van néhány bevásárlóközpont, ott voltam párszor, de kb. ennyi, amit láttam.

Négy hónapja van már Oroszországban, volt már itthon azóta? 
Sajnos a szezon kezdete óta nem voltam otthon. Egyszer volt válogatottszünet, de akkor két hétre karanténba kellett volna mennem. 

Az orosz bajnokság színvonala jóval magasabb a szlovákénál. De konkrétan miben különbözik a két bajnokság?
Itt minőségibb focisták játszanak. Idősebbek is a játékosok, sokkal tapasztaltabbak, fiatal játékosokkal egyik csapat sem nagyon játszik. Taktikusabbnak is mondanám, senki nem támad le fejetlenül, mindenki tudja, hogy mi a dolga. Mi is rengeteg taktikai elemet gyakorolunk. Keményebb a játék, viszont a bírók nem engedik az olyan szabálytalanságokat, amelyek hátulról történnek. Azonnal büntetik sárga vagy piros lappal. Itt már minden mérkőzésen van VAR-rendszer, az ilyen szabálytalanságokat is figyelik vele. 

Sikerült felvennie az orosz Premjer Liga tempóját? 
Igen, úgy érzem, hogy meccsről meccsre jobb teljesítményt tudok nyújtani. Volt néhány sérülésem, ami hátráltatott, de mostanra már adaptálódtam. 

Az átigazolása után azt mondta, hogy az Ahmat Groznij edzője azért választotta, mert a szélről beívelős támadásokhoz olyan típusú csatár kellett, mint ön. Ez az elképzelés mennyire valósult meg a pályán? 
Meg is valósult, meg nem is. Próbálgatjuk, de nem mindig jön össze. Viszont elég sok lehetőséget kapok annak ellenére, hogy most először vagyok külföldön. Sokszor csereként lépek pályára, de voltam már kezdő is. A gól ugyan még várat magára, de szinte minden meccsen van kisebb-nagyobb lehetőségem a gólszerzésre, csak a szerencse hiányzik. Türelmesnek kell lennem és a gól is jönni fog. 

A Groznij a 11. helyen végzett a bajnokságban, a kupában pedig bejutott az elődöntőbe. Ez a reális helyezés?
Igen, ez a középmezőny a realitás, van pár csapat, amely sokkal jobb minőséget képvisel nálunk.

 
Oroszországban már nézők előtt játszották a tavaszi szezon nagy részét. Milyen volt majd egy év után újra szurkolók előtt focizni?
Fura érzés volt az elején, de összehasonlíthatatlanul jobb így játszani. 

A bajnokságban 8 meccsen lépett pályára és két gólpasszt adott, az Orosz Kupában az elődöntőig meneteltek. Így a tavaszi szezon után mennyire elégedett a saját teljesítményével?
A kupában az elődöntőért nagy kár, hiszen egy apró lépésre voltunk a döntőtől, büntetőkkel kaptunk ki. Sokat fejlődtem az apró részletekben és emberileg is, mert távol vagyok otthonról, egy olyan környezetben, amely nem ismert Szlovákiában sem. Azon kívül, hogy a gól még várat magára, elégedett vagyok.

Féléves kölcsönszerződést kötött a Groznijjal, amit nem hosszabbítottak meg. Hogyan tovább, vannak már konkrét ajánlatok?
Igen, sajnos nem hosszabbítottuk meg a szerződést. Most egyelőre itthon vagyok és pihenek. Hamarosan nyílik az átigazolási piac, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.