A képregényekről általában rögtön a szuperhősök jutnak az emberek eszébe, pedig ez sokkal színesebb műfaj ennél, és még az olyan szuperhős-specialista cégek, mint a DC Comics sem csak szuperhősökben utaznak. Leányvállalatuk, a Vertigo alá tartoznak például a felnőttesebb képregények, és ők adták ki 2009-ben a Sweet Tooth-ot is, melyhez a sorozatjogokat a Team Downey, Robert Downey Jr. családi produkciós cége vásárolta meg. A széria végül a Netflixen talált otthonra, és a június elején debütált évad viszonylag megosztóra sikeredett. Akik nem ismerték a képregényt, többnyire jól fogadták, hiszen érdekes volt egy poszt-apokaliptikus, kegyetlen világot gyerekszemmel és gyermeki ártatlansággal tálalva látni, a képregény hardcore rajongói közül azonban sokan akadtak ki azon, hogy a comics brutalitása erősen háttérbe szorult, miközben a cukiság és a családbarát vonal felerősödött. Én nem láttam a képregényt, mielőtt belekezdtem a Sweet Tooth: Az agancsos fiúba, így nem volt hiányérzetem. A sorozat showrunnere, Jim Mickle (Hap & Leonard) egy jól átgondolt, egységes világot teremt, ahol a vállalt gyerekszemszög és mesélő hozzáállás miatt egyáltalán nem éreztem problémának, hogy az erőszakot többnyire csak érzékeltetik, és nem a maga naturalitásában jelenítik meg.

A Sweet Tooth leggyengébb pontja a nyitó epizód, ugyanis egy régi filmes toposzt elevenít fel: az apát, aki egyedül, a civilizációtól elbújva, egy erdő közepén bujkálva neveli fel a gyermekét. A rész nemcsak számos logikai buktatót (hogy a túróba van meg évekig mindenük, miközben a férfi egyetlen nagy hátizsákkal érkezett a búvóhelyre) rejt, hanem kizárólag sablonokból építkezik, de aki kitart, megtérül a befektetése, mert a második epizódtól a Sweet Tooth magára talál, ami nem utolsósorban a sorozat szívét/lelkét adó Nonso Anozie játékának és jelenlétének köszönhető, aki igazi aduásza a történetnek. A sorozat egy helyben álldogálásból gyorsan átmegy road movie-ba, és bár a fókuszában végig Sweet Tooth (aki a magyar változatban a Haspók nevet kapta) vándorlása marad, és a cél, hogy megtalálja az édesanyját, két másik szál járul hozzá ahhoz, hogy minél többet megismerhessünk a világból, ahol az emberiség kilencven százaléka kipusztult egy járvány miatt, és furcsa ember-állat hibridek kezdtek születni, akik immunisak a betegségre, az emberiség megmaradt tagjai pedig gyűlölik őket. Bepillantást nyerhetünk egy orvos életébe, aki a vírus ellenszerét próbálja megtalálni, de szerepet kap egy nagyszívű nő is, aki egy óvóhelyet üzemeltet, hogy megóvja a hibrid gyermekeket az emberek haragjától. A Sweet Tooth nem nyűgöz le rögtön, de a döcögős indulás után epizódról epizódra válik egyre érdekesebbé, a mesei hangulat és a kegyetlen, poszt-apokaliptikus világ találkozásából pedig tényleg valami egyedi és érdekes születik. Már csak az a kérdés, berendeli-e a Netflix a második évadot.