Spanyolország, Svédország, Lengyelország, Szlovákia. Előzetesen nem ez tűnt a legerősebb csoportnak, de az első két forduló négy mérkőzését látva nyilvánalóvá vált, hogy ez az egyik leggyengébb négyes: a spanyolok dominánsak, de nem elég könyörtelenek, a svédek könyörtelenek, de egyáltalán nem dominánsak, a lengyelek pedig harmatgyengék.

Ez volt az a csoport, ahol a szlovákok fegyelemmel és jó stratégiával 6 pontot is gyűjthettek volna. És ez volt az a csoport, ahol olyan csupaszív, feltüzelt és egyben érett játékkal, mint amilyet a magyaroktól láthattunk, még ennél is több lett volna elérhető.

Elvileg a szlovákok voltak a csoport leggyengébbjei, és Tarkovič ezt az Eb előtt, valamint a torna során is szerette hangsúlyozni – holott egyáltalán nem biztos, hogy így volt.

A lengyelek elleni sikert például egyáltalán nem kéne nagy bravúrnak beállítani. Nem volt az nagy bravúr, inkább csak kisebb meglepetés egy elképzelés nélkül játszó ellenféllel szemben, amely az európai középmezőnyhöz tartozik.

Aztán a svédek elleni mérkőzésre nem gyáva, ultradefenzív játékkal kellett volna kiállni. Bár Tarkovič valami mást látott, valamiért azt a teljesítményt nem csak akkor, hanem még a spanyol meccs után is dicsérte.

A spanyolok ellen ostoba dolog lett volna kitámadni, így a védekező, kiváró taktika ebben az esetben nem róható fel neki. Itt inkább elővehetjük a mentális felkészületleneséget vagy a kapitány érthetetlen cseréit. Ďuriš és Lobotka pályára küldése a félidőben egyszerűen csak a teljes megadás jele volt. A padon ücsörgő 12 játékosból keresve sem választhatott volna rosszabbakat.

A kishitűségnek meglett az eredménye: dicstelen búcsú az Eb-től, úgy, hogy 270 percen át egy pillanatig sem láttuk, hogy mit is akar játszani ez a csapat.

Talán itt az ideje a generációváltásnak: Hamšík és Ďuriš 33, Pekarík és Kucka 34, Hubočan pedig 35 éves. Mind az öten fontos tényezők Tarkovičnál. Lehet, hogy ha ők öten egyszerre kiválnak, nehezebb idők várnak a válogatottra, de ezt muszáj meglépni minél előbb. Legfőbb ideje elkezdeni egy új magot megalkotni, bízni az olyan fiatalok képességeiben, mint Bénes, Hancko, Suslov vagy Boženík.

Érdekes, hogy a spanyolok elleni mérkőzés után epizódszereplőket vagy fiatalokat állítottak a kamerák elé a szlovákok: Lobotkát, Suslovot, Šatkát. Míg a tapasztaltabbak és a főkolomposok lapítottak, hadd fogadják ők a kellemetlen kérdéseket. Nem mintha bármelyik szlovák kollégának kedve lett volna kellemetlen kérdéseket feltenni, de ez azért sokatmondó.

Lencsés Zoltán, Sevilla