Az észak-afrikai részen Marokkótól Egyiptomig az öböl menti monarchiák keze nyoma látható, hiszen Katar a muszlim testvériséget támogatja, míg a szaúdiak a keményebb szunnita vonalakat, és sorolhatnánk.

A héten Csádban letartóztattak tíz orosz „turistát”, azzal vádolják őket, hogy a Wagner-csoport tagjai, melyet lassan már az orosz idegenlégióként tartanak számon. A Közép-afrikai Köztársaságban – amely hagyományosan Párizs befolyási övezetének számított – szintén komoly orosz térfoglalás történt az elmúlt időszakban. A nyugat-szaharai térségből, ahol a part mentén alapvetően elég szegény országok sorakoznak, a belső területeken pedig az Iszlám Államnak legkülönbözőbb hűségesküt tevő csapatai randalíroznak, legfeljebb annyit láthatunk a médiában, hogy éppen hány fiatal lányt raboltak el Nigériában a Boko Haram tagjai.

A terrorista csoportok elleni küzdelem itt francia irányítással zajlik, persze amerikai közreműködéssel. Néha az észak-afrikai országok sivatagi, belső határain egészen komoly nyugati szövetséges őrjáratozás zajlik. Ne felejtsük el, ez az a terület, amelyen a szubszaharai országok migránsai átvágják magukat, ezért itt az embercsempészet és minden kapcsolódó bűnözői hálózat hihetetlenül aktív, egészen a Földközi-tengerig.

Drónbázisok, ritkaföldfém- és gyémántbányák, puccsal eltávolított vezetők és az Ebola után most a koronavírus is keseríti ezeknek az országoknak az életét.

A kínai nemzetközi halászflotta – amelyet globálisan is a legnagyobb mértékű illegális halászattal vádolnak – sorra veti ki hálóit az afrikai part menti vizeken, amelyet az adott országok hadiflotta hiányában képtelen megvédeni. A csökkenő halállomány miatt újabb elvándorlási hullámok indulnak be. Máskor a kínai „felajánlás” nyomán megépülő védelmi minisztérium új épületében véletlenül kiderül, hogy pár kábelt a falakban „felejtettek”.

Mindez történik a gyarmatosítás óta is gyakran rendezetlen sorsú etnikai közösségek és felborított határok mentén, egy olyan kontinensen, amelynek lakossága akár a négymilliárd (!) főt is elérheti 2100-ra. Az erőforrásaikat mindenki szeretné megszerezni, de az afrikai vendégmunkásokat az arab országokban, Kínában és sok más helyen másodosztályú bevándorlónak tekintik.

Eközben még a világ leghosszabb folyójáért, a Nílusért is éppen folyik a csatározás Etiópia és Egyiptom között. Ez előrevetíti, hogy az erősebb helyi országok hogyan igyekeznek a jövőjüket biztosítani. Mivel az etiópiai gát jelentősen csökkentheti a vízhozamot a Nílus alsó folyásánál, élet-halál kérdésről van szó, na és milliónyi földműves megélhetéséről.

És már a kiberháború sem kerüli el a kontinenst. A nyugati választások befolyásolásán edzett „cégek” ugyanúgy eladják szolgáltatásaikat, adathalászatot, manipulatív eszközeiket az afrikai kormányoknak, vagy bárkinek, aki megfizeti.

A magyar nyelvű médiában ritkán jelennek meg átfogó anyagok Afrikáról, pedig igazi laboratóriuma annak, hogy mi vár Európára, ha relatív ereje tovább csökken.