Stephen Kinget nem hiába hívják a horror királyának. Művei mesterien ragadják meg az emberek félelmeit, és a legsötétebb rémálmok kivetüléseiként adják őket vissza. Azonban a regényei nem csupán olcsó rémisztésre és brutalitásra épülnek. Aki kicsit is ismeri a munkásságát, az tudja, hogy regényei fő erénye a karakterábrázolás és a világépítés. De az ő esetében inkább karakterteremtésről kell beszé…
Previous Post
Aladdin: Ha lenne 3 kívánságod… (kritika)