A májusban megvalósult második elárasztás különleges lehetett volna, hiszen hosszú évek óta először fordult elő, hogy a tavaszi elárasztás után egy még nagyobb, nyári zsilipnyitás is megvalósult. Jobban mondva megvalósult volna, ha a tervezett percenkénti 120 köbméteres vízhozamot nem kellett volna visszafogni 90 köbméterre. A vízmennyiséget kizárólag azért kellett csökkenteni, mert a nagyobb vízmennyiség elárasztotta volna az ártérben illegálisan felépített házakat. Így ismét a természet „járt pórulˮ az önző emberi gondolkodásmód miatt, mert bármennyire is törvényt szegtek a házépítők, természetesen az emberélet és az ember értékeinek megóvása mindenek felett áll. Ján Budaj (OĽaNO) környezetvédelmi miniszter a nyári elárasztási kudarc után azt mondta, a jövőben tüzetesen megvizsgáltatja az ártérben illegálisan felépített víkendházak, nyaralók, lakóházak ügyét.

Cölöpös kunyhók

Körbejártuk az érintett területeket a bodaki, a sülyi, a vajkai és a szarvai kataszterekben, pontosabban ott, ahol megtudtuk közelíteni a felépített házakat. A Bodakhoz tartozó folyóparton épült nyaralók legnagyobb része legálisan épült, és tulajdonosaik rendes bérleti szerződést kötöttek a Úrbéres Társasággal egy meghatározott időtartamra. A társaság több szerződést nem hosszabbított meg, miután lejártak, de vannak olyan bérleti szerződések is, amelyek 99 évre garantálják a bérlő jogait. Világi Tamás, Bodak polgármestere szerint vannak illegális építmények is, de ezek eltávolítása hosszadalmas folyamat. A lejárt bérleti szerződésű házak tulajdonosai is tovább fizetik az éves bérleti díjat, abban bíznak, hogy ha ezt az Úrbéres Társaság elfogadja, akkor minden rendben van és a bérlet az eddigi gyakorlat mintájára folytatódik tovább. A Duna partján épült házak legtöbbje cölöpökön áll, hiszen még a vízerőmű megépítése előtt épültek, amikor még természetes módon zajlott az elárasztás, vagyis az Alpokból lezúduló olvadó hótakaró hatására a folyó kilépett a medréből, és elárasztotta a szárazföldi Duna-deltát.

Tóparti önkény

Más a helyzet a Bodak, a Vajka, a Szarva és a Sülyhöz tartozó tó partszakaszain épült házakkal. Ez a tó, ismertebb nevén csak sülyi tó, a vajkaival együtt a bősi vízi erőmű „hozadékai”, mert innen bányászták az építéshez szükséges kavicsot. A tó északi partján épült házak a szarvai Úrbéres Társasághoz tartoznak, legálisan, építkezési engedéllyel. A tó déli partján álló házak, a bodaki és a vajkai Úrbéres Társasághoz, viszont valamennyi illegális építmény, egyikre sem adtak ki építkezési és használatba vételi engedélyt. A déli oldalhoz egyetlen út vezet, mégpedig a sülyi partszakasz mentén. Az út egy bizonyos ponton egy lezárt kapuval van eltorlaszolva, tovább csak a háztulajdonosok mehetnek.

Annak ellenére van elzárva az út, hogy egy mindenki által használható területről van szó, amely ráadásul természetvédelmi terület is. A kapura erősített számos tiltó tábla egyike arra hívja fel a figyelmet, hogy a kapun túl magánterület van és idegeneknek tilos a belépés. Már a kapu előtti stégről is leparancsolt bennünket a legközelebbi víkendház éber tulajdonosa. Nem nagyon szeretik errefelé a kíváncsiskodókat, pláne ha fényképezőgéppel, esetleg kamerával érkeznek. A harcias tulajdonos végül megenyhült és beszédbe elegyedett velünk. Elmondtuk, úgy tudjuk, a tó partján található illegális építményekkel a jövőben a környezetvédelmi minisztérium foglalkozni fog, és még az sem kizárt, hogy az elbontásukról döntenek. Megtudtuk, ilyesmivel már többen és többször is fenyegetőztek, de ha tudnánk milyen magas beosztású emberek a házak tulajdonosai, eszünkbe sem jutna elhinni az ilyen híreket. Bár kedélyesen elcsevegtünk, a kapun túl nem mehettünk. „Barátunk” azt is elmesélte, hogy valamikor a kilencvenes években építette a víkendházát, amely napelemekkel felszerelve teljes komfortot nyújt, annak ellenére, hogy a kapun túl nincs áram. 

Mivel a kapun nem jutottunk be, nem vehettük szemügyre az illegális építményeket. Állítólag minden háznak saját emésztőgödre van, a szemetes kukákat pedig heti rendszerességgel kiüríti a kukásautó. Csatornahálózat nincs, hiszen azon túl, hogy természetvédelmi területről van szó, ártérben van az összes épület. Az oda vezető útszakasz szándékosan van romos állapotban, mert a Sülyhöz tartozó partszakasz népszerű fürdőzőhely, ahol gyerekek szaladgálnak. Az építkezési engedély nélkül épített víkendházakat a tó déli oldalán csak ezen az úton lehet megközelíteni. Így a legtöbbször drágább márkájú autókkal közlekedő tulajdonosok kétszer is meggondolják, milyen sebességgel robogjanak a hepehupás úton, ahol bármikor kifuthat egy gyerek a szabad strandról. A vízben bójákkal és szalaggal van behatárolva az a rész, amely Süly község kataszterébe tartozik és körülbelül 10-20 méterre van a parttól. Kérdésünkre, hogy mi lesz azokkal az elvetemültekkel, akik a bójákon túl merészkednek az összesen több mint 70 hektárnyi vízfelületű tóban, a helyiektől azt a választ kaptuk, hogy volt már példa arra is, hogy rendőrt hívtak. Azt, hogy a rendőrök miként járnak el ilyen helyzetben, illetve ki és hogyan pótolja a bóják közti megbontott szalagokat, már nem tudtuk meg.

Szeretem a természetet

A saját bevallása szerint a pozsonyi állandó lakhelyű beszélgetőtársunk kérdésünkre szívesen elmondta, hogy a természet szeretete sarkallta őt arra, hogy víkendházat építsen a tó partján, a második szintű védettséget élvező táj kellős közepén. „Most mondja meg, kinek mi baja velünk? Hiszen törődünk ezzel a területtel, rendben tartjuk, miért ne állhatnának itt ezek a víkendházak?” – kérdezte többször is felháborodva a neve elhallgatását kérő háztulajdonos. Ezzel a sajátos logikával a jövőben, akár a Szlovák Paradicsom, vagy a Magas-Tátra egyik tisztásán is felépíthetné valaki a víkendházát, hiszen ugyanolyan természetvédelmi területről van szó, mint a sülyi tó esetében. Az árasztások sem igazán izgatják, hiszen ha lemegy az ár, újrafesti a házat kívül-belül és kész. Ezen a partszakaszon természetesen senkinek nincs biztosítása.

Van legális módszer is

„A legnagyobb gond az, hogy az illegális építmény eltávolítására irányuló eljárás csak az épület tulajdonosával szemben kezdeményezhető. Ezeknél az épületeknél viszont a terület és az épület tulajdonosa nem azonos. Hiába ismerjük a telektulajdonost, nem tudjuk ki az épület tulajdonosa, mert az érintett terület tulajdonosa nem hajlandó kiadni a háztulajdonosok nevét. Ezek a házak nem a községi kataszter belterületén épültek, hanem a szabadidős, a rekreációs zónában, amihez a környezetvédelmi minisztérium útmutatást adott, hogy milyen feltételek mellett engedélyezett az építkezés” – magyarázza Álló Donát, Vajka polgármestere. Mind a sülyi, mind a vajkai tóparti építkezéseket csak azok északi partján engedélyezték (a sülyi tónál ezt is csak utólagosan), azzal a kitétellel, hogy a jövőben sem engedélyezett a déli part beépítése. Ez a vajkai tó esetében maradéktalanul teljesült is. Nem úgy a sülyi tónál a lezárt úttal és lelakatolt kapuval.

Természetvédelmi területen lehet építkezni, de attól az még nem lesz törvényes. Utólagos engedélyezés csak akkor lehetséges, ha az építkező bizonyítja, hogy nem sértett közérdeket. Mivel ezek az épületek természetvédelmi területen épültek, fennáll a gyanú, hogy minden egyes építkező bűncselekményt követett el azzal, hogy megszegte a környezetvédelmi törvényt. Meglátjuk, mit lép a környezetvédelmi minisztérium.