Lehangoló képet fest a Költségvetési Tanács legutóbbi jelentése a szlovák közpénzek hosszú távú fenntarthatóságáról – ez a mutató már tavaly óta a magas kockázatot jelölő vörös zónában van. Mit jelent ez az államadósságra vetítve? Ha nem változik a költségvetési politika, a szlovák államadósság 2040-re eléri a GDP 100 százalékát, 2048-ra pedig a GDP 150 százalékát.

Az ilyen, évtizedeket átívelő előrejelzéseket mindig érdemes óvatosan kezelni, de az tény, hogy a közpénzek fenntarthatósága már öt éve folyamatosan romlik, és Szlovákia fenntarthatósági mutatója a legrosszabb az egész EU-ban. A szlovák politikusok által korábban sokat kritizált Görögország hozzánk képest ma mintaország. Úgy fest, költségvetésileg ma mi vagyunk az eurózóna Görögországa.

Az ellenzék persze gyorsan kikiáltotta bűnbaknak a jelenlegi kormányt, de a Költségvetési Tanács jelentése világosan leszögezi, hogy ez a romlás már 2015-ben kezdődött, és a leglátványosabban 2019-ben romlott a hosszú távú fenntarthatóság. Ez volt az az év, amikor a Smer által vezetett kormánykoalíció nagyvonalú gazdaságpolitikai döntésekkel próbálta magához édesgetni a szavazókat a parlamenti választás előtt.

Ez ugyan nem sikerült, de a közpénzekre nehezülő nyomás maradt. A Fico- és Pellegrini-kormányok eltékozolták a gazdaságilag jó éveket, a kiegyensúlyozott költségvetés rendre elmaradt. Ennek következtében a koronavírus-járvány által kiváltott globális gazdasági visszaesést Szlovákia az optimálisnál magasabb államadóssággal kezdte. Aztán az adósság 2020-ban gyorsan átlépte a GDP 60 százalékát, és félő, hogy tartósan e fölött marad.

Nem vitás, hogy a jelenlegi kormánykoalíció költségvetésileg is nehéz pillanatban került kormányba, de a gazdasági helyzet javulásával itt az idő, hogy a koalíciós pártok vezetői a költségvetés fenntarthatóságáért is tegyenek valamit. Első lépésként itt volna az ideje végre elfogadni a költségvetési felelősségről szóló alkotmányos törvény módosítását, amely már hosszú hónapok óta a parlamentben porosodik. Ennek a módosításnak fontos része a költségvetési kiadások felső határainak bevezetése, melyek megakadályoznák, hogy a kormányok utólag túllépjék az egyes költségvetési tételek eredetileg tervezett összegeit. A kiadások felső határával már az eredeti költségvetési felelősségről szóló törvény is számolt, de a mai napig nem sikerült bevezetni. Ez a törvénymódosítás most a kormánypártok közti gazdaságpolitikai ellentétek túsza, ugyanis az SaS továbbra is csak akkor hajlandó támogatni, ha az adósságfék adófékkel is párosul. A kormánykoalíció többi pártja ezzel az ötlettel nem tud azonosulni, ezért e fontos törvénymódosítás jövője továbbra is bizonytalan.

A költségvetés hosszú távú fenntarthatóságának értékelését el lehet ütni azzal, hogy valójában senki sem tudja, mi lesz 2040-ben, de fontos észben tartani, hogy Szlovákia kis ország, és államadósságát a nemzetközi pénzügyi piacokon finanszírozza. Jelenleg alacsony kockázatú országnak tartják Szlovákiát a befektetők, és a központi bankok alacsony kamatpolitikája is az adósoknak kedvez. Az alacsony kamatok kora azonban nem tart örökké, és magasabb kamatok mellett a költségvetési bevételek egyre nagyobb hányadát kell majd az államadósság kiszolgálásra fordítani. Ha ehhez hozzáadjuk a folyamatosan romló demográfiai helyzetet, gyorsan világossá válik, hogy miért fontos már ma a jövőre gondolni. A Költségvetési Tanács már megkongatta a vészharangot, reméljük, nem hiába.