A német választók 57 százaléka 50 év feletti. Ezzel szemben mindössze 14,4 százaléka 30 év alatti. Ez a generációs szakadék az emberi lét természeténél fogva elég jól meghatározza a témákat, hiszen egyszerűen más az időhorizont. A klímaváltozás kérdése tipikusan ide tartozik. A fiatalok között már a klímadepresszió tüneteit kutatják, tehát azt, hogy a bolygó romló állapota miatti aggodalom és tehetetlenségérzet milyen hatással van a lelkiállapotra hosszú távon.

A radikális fiatal klímamozgalmak pont ebből a tehetetlenségérzésből táplálkoznak. Ezt erősítette meg nemrég egy német kutatás, amely az ötven év feletti választóknál érdeklődött arról, hogy a Bundestag-választáson mennyire fogják figyelembe venni a klímaváltozást a fiatalabb generációk szempontjából. A válaszadók mindössze harmada (!) tartotta úgy, hogy ez releváns szempont számára. Tehát az ötven év felettiek kétharmada „csak” a saját szempontjából tekint erre a kérdésre.

Persze ugyanilyen generációs ellentét áll fenn akkor is, amikor a fiatalokat kérdezik a nyugdíjkassza-befizetésekről vagy más, hasonló témáról. A számtani és a demográfiai helyzet miatt viszont mindig az idősebb generációk felé billent a döntés, népszavazáson és választáson is.

Nemcsak a választók, hanem a képviselők között is adott ez az aránytalanság, alighanem hasonló okokból. A vasárnap a német választáson indult 6211 jelöltből mindössze 1032 volt 30 év alatti. Nem biztos persze, hogy a német politikában egy képviselői szék a Bundestagban túl hamar jön, hiszen a karriert önkormányzati, tartományi politikában kell elkezdeni, tehát óvatosan kezeljük ezt az adatot. Viszont az előző ciklusban is csak három 30 év alatti képviselő volt.

Az is tisztán látszik, hogy a fiatalok pártpreferenciája erősen eltér az idősebb szavazókétól. Míg a két nagy párt, a CSU–CDU és a szociáldemokraták az utóbbi csoportban népszerűek, a fiatalabb szavazók egyértelműen a Zöldekre és a Szabaddemokratákra szavaztak nagyobb arányban. A fiatalok közel negyede pedig olyan kisebb pártokra adta a szavazatát, amelyek nem érték le az 5 százalékos küszöböt. Érdekesség, hogy az elsőválasztók között az AfD – a német jobboldal radikálisnak tekintett ereje – szintén gyengébben teljesített, mint országosan.

Ahogy a brexitnél is fontos generációs törés volt megfigyelhető a brit szavazótáborban, ez az amerikai demokrata–republikánus vonalon is megfigyelhető. Egyre inkább számolni kell a generációs különbségekkel, mert a politika a maga nyers eszközeivel ezekre fog építeni, és nem mindig szerencsésen, nem mindig finoman. Lehet, hogy ismét le kellene porolni azt a régi javaslatot, hogy a családosok a gyermekeik nevében is szavazhassanak – javítandó az egyensúlyt?