Mi most egy isz­tambuli hos­szú hétvégét szerveztünk, két szállodá­ban is megszálltunk, hogy még pontosabb képet kapjunk a jelen helyzetről. Nyilván, minden or­szágban más és más szabályok van­nak érvényben, ám összeségében elmondható, hogy hasonló akadá­lyokba ütközhetünk szinte min­denhol, így a mostani tapaszta­latainkat egyfajta sorvezetőnek is tekinthetjük.

Szervezés

Míg korábban a szervezés csupán annyiból állt, hogy eldöntöttük, hova utazunk, kiválasztottuk a dá­tumot, majd repülőjegyet és szál­lást foglaltunk, és nem maradt más hátra, mint várni az utazás napját. Most azonban első teendő, hogy miután kiválasztottuk a célállomást, megnéztük, szabad-e utazni Török­országba. Szerencsére a válasz igen volt, az oltott turisták beléphetnek az országba, így következett a repü­lőjegy- és a szállásfoglalás. Ez előb­binél figyeltünk arra, hogy olyan jegyet vásároljunk, amely lemondási és módosítási feltételei rugalmasak, ha közben változnak a beutazási feltételek, akkor könnyen tudjunk változtatni rajta, vagy visszaigényel­ni a pénzt. A szállásnál szerencsére minden hotel kínál rugalmas árka­tegóriát (még ha az kicsit drágább is), így olyat foglaltunk – bevalljuk, a foglalás után még figyeltük az ára­kat, és közben olcsóbb is lett, így a rugalmasat lemondtuk, majd az ol­csóbb tarifával újat foglaltunk – ez­zel még spóroltunk is.

Utazás

Utazás előtt még ki kellett tölteni egybelépési formanyomtatványt, ami után kaptunk egy QR-kódos nyomtatványt, egy úgynevezett HES-kóddal (ez az ottani társada­lombiztosítási rendszer). A check-innél elkérték a jegyet, az oltási igazolást, valamint a HES-kódot, és már indulhatott is az utazás. Érke­zésnél nem volt komolyellenőrzés (ez nem azért van, mert lazán ke­zelnék a szabályokat, csupán azért, mert a légitársaságok már előzete­sen megtették azt, hiszen csak olyan utast engedhetnek a fedélzetre, aki megfelel a beutazási feltételeknek, ellenkező esetben komoly, akár uta­sonként több ezer eurós büntetést is fizethetnek).

Szállások

A szállodában is elkérték az omi­nózus HES-kódot, majd a szobába érve láthattuk a változásokat, amit a koronavírus-járvány miatt vezet­tek be. Az egyik ilyen, hogy nem volt üvegpohár, mindegyik papír­ból volt (négycsillagos hotelek­ben szálltunk meg). A törölközők egyesével csomagolva, a távirányí­tó szintén. Bár mindkét hotel azo­nos lánchoz tartozott, érdekesség, hogy míg az elsőben szigorúan vették a szabályokat, a másikban pedig már minden a régi szerint működött – úgy tűnik, a vezetés is érzi, hogy vissza kell térni a járványelőtti megoldásokhoz, arról nem is beszélve, hogy a sok csomagolás miatt nagyon sok felesleges szemét keletkezik. Hasonlót tapasztaltunk a reggelinél is – az egyik hotelben minden a régi szerint volt, svéd­asztalos megoldással, a másikban szintén megvolt a svédasztal, ám ott a kordon mögött álló személy­zet tette a tányérra azt, amit kér­tünk. Ez picit macerás, nem olyan kényelmes, mint a másik hotel­ben. Az igazsághoz tartozik, hogy miután a recepción kértük, hoztak a szobára porceláncsészéket, -po­harakat.

Tömegközlekedés

A legnagyobb gond a tömegközlekedéssel, pontosabban az Istambulkart beszerzésével, és üzembe helyezésével volt. Korábban egy automatából megvettük, feltöl­töttük, és már pattanhattunk is a villamosra, metróra, hajóra. Most alig van hely, ahol be lehet szerezni, legalább tíz helyen érdeklődtünk, miután kiderült, hogy az automa­tákból most ilyet nem tudunk ven­ni. Egy trafikban egyidősebb úr tö­kéletes magyarsággal (!) irányított a barátja kioszkjába, azzal, mondjam, hogy Musztafa küldött. Félsiker. Mert bár volt kártya, azt még ös­sze kellett kötni a HES-kódunkkal, az internetes oldal pedig csak helyi wifihálózaton működik. Később, a Hagia Sophia körüli trafikokban már láttuk, hogy nemcsak árulnak ilyen kártyát, de a helyszínen össze is kötik a kóddal, így ez a leg­gyorsabb megoldás a városi kártya beszerzésére.

A városban

Miután megvolt minden kötelező adminisztráció, onnantól kezdve szinte minden a régi volt, már nem volt semminemű akadálya, hogy is­mét felfedezzük a várost, finomakat együnk, igyunk, beüljünk a helyiek közé egy finom vízipipára, miután bebarangoltuk a sok-sok bazár labi­rintusos utcáit.

Korábban, decemberben is jártunk a városban, akkor még számos kor­látozás volt, alig volt nyitva valami, és este nyolc után kihalt a város. Most azonban már minden a régi, nagyon sok a turista, a minden nyitva van, gyakorlatilag semmi­nemű korlátozás nincs. Talán csak annyi, hogy a tömegközlekedésen, és néhányzárt helyen kötelező a maszkviselés, illetve hogy sok helyen kérik a HES-kódot (étter­mekben, bevásárlóközpontokban, a törökfürdőben stb., így ezt ér­demes mindig magunknál tartani, ahogy az oltási igazolást is – igaz, ez benne van a telefonban.

Őszi tipp

Isztambul az egyik legjobb vá­lasztás, ha valaki őszi városnézésre indulna – az idő még kellemes, a szállodai árak nagyon kedvezőek (a mi négycsillagos hotelünkben 35-40 euró egy éjszaka, reggeli­vel, személyenként), az ételek és az édességek olcsók és finomak (itt készül a világ legfinomabb baklavája), és rengeteg látnivaló van. Viszont fontos, hogyha vá­sárolni szeretnénk, és jó áron, ak­kor a nagybazár mögötti piacon nézelődjünk, ez a helyiek piaca, és valóban olcsón, és jó minőségű termékeket találunk, a turistás ba­zárokban hirdetett árak töredéké­ért. Akár Isztambulba, akár Európa vagy a világ más városába utazna, biztosan élvezni fogja a visszakapott szabadságot, az utazás élményét.

Jó utat!