Vannak viszont helyek, amelyek különösen megmozgatják az ember fantáziáját, főleg, ha tud róluk valamit. Számomra Dévény biztosan ilyen hely.

Első emlékeim nem is az impozáns várromhoz kötődnek. Vasárnap elmegyünk Dévénybe, hallom apukám hangját. Aztán a „kapucinus templom”-nál állunk, nagy a tömeg, bumfordi busz érkezik, a többiekkel mi is felszállunk és sokat, nagyon sokat megyünk. Árnyék, fény, árnyék, fény váltakozik a busz ablakán, suhanunk, megállunk, kiszállunk, látom a romot, ami egy gyereknek még nagyobbnak tűnik, sétálunk, és látok valami furcsa kerítést. Szögesdrót, mondják a felnőttek, és már magától a szótól valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem támad. S attól kezdve nekem Dévény sokáig a szögesdróttal azonos, nem is szeretem, ha oda megyünk osztálykirándulásra.

Ahogy most lépegetek, az jut eszembe, hogy az utóbbi időben mintha különösen felértékelődött volna a gyökerek kutatása. És ez nemcsak országokra, nemzetekre, családokra és egyénekre érvényes – igen, egyénekre is, hiszen nagy keletje van a családfakutatásnak –, hanem tudományágazatokra is. Például egy új könyvből kiderült, hogy nem T. G. Masaryk volt a csehszlovák szociológia atyja, ahogy azt még én is tanultam, hanem az az Eduard Štorch, akinek a Mamutvadászok című könyvét egyszer kikölcsönöztem az iskolai könyvtárból. Ő egyébként tanárember és archeológus volt, s pontosan 120 évvel ezelőtt írta meg az első szociológiainak tekinthető művet. Az észak-csehországi bányavidéken élő, főként német nemzetiségű gyermekek sanyarú szociális helyzetéről szólt, többek között a gyerekek szókimondása alapján. Persze az embernek önkéntelenül és elborzadva eszébe jut, hogy ezek a gyerekek akkor még nem tudták, milyen sors vár rájuk és majdani gyermekeikre, unokáikra 45 évvel később.

Mindenesetre jó ismerni a gyökereinket. Némely mai ifjú politikusra is ráférne ez. Értem én, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, de a hazai magyar politizálásnak nem ők a megalapítói, és nem ártana tudniuk, mit te(he)ttek vagy nem te(he)ttek az elődök. Az ilyesmi nemcsak tanulságos, hanem esetleg kiderül, hogy vannak dolgok, amiket nem kell újra ki/feltalálni.

S ahogy megyek tovább Dévényben, elérkezek az Európa szíve emlékműhöz. A „Szia, Európa!” eseményre emlékeztet, amikor is 1989 decemberében, 40 év után először az emberek tömegesen, útlevél és vízum nélkül lépték át az osztrák határt. A felirat szerint ezt a szlovák Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom készítette elő, amely a cseh Polgári Fórummal közösen megdöntötte a totalitárius kommunista rezsimet Csehszlovákiában.

Jó. De miért nincs itt megemlítve az ugyancsak rendszerváltó Független Magyar Kezdeményezés?