Szlovákiában minden évben november 17-én emlékezünk meg az 1989-es „bársonyos” forradalomról, amely a politikai változások mellett fenekestül forgatta fel az addig uralkodó gazdasági rendszert is. A koronavírus-járvány okozta bizonytalanság, a tömeges elbocsátások és a drasztikus mértékű áremelések miatt az idősebb generációkhoz tartozók közül idén valószínűleg még többen emlékeznek majd vissza nosztalgiával a 89-es rendszerváltás előtti időszakra, amikor szerintük „sokkal jobban éltünk”, az üzletekben pedig „minden jóval olcsóbb volt”. Ez a mítosz a gazdasági elemzők szerint azonban még annak ellenére sem állja meg a helyét, hogy az elmúlt hónapokban látványosan megugrottak az árak.

Változott a vásárlóerőnk

Szlovákia lakosságának az 1989-es és idei vásárlóerejét a legfrissebb elemzésében a Wood & Company befektetési és tanácsadó társaság hasonlította össze.

„A legfontosabb tanulság – annak ellenére, hogy a járvány miatt az elmúlt időszakban romlott a családok anyagi helyzete – még mindig az, hogy többet engedhetünk meg maguknak a mostani átlagbérből, mint a 32 évvel ezelőttiből”

– nyilatkozta lapunknak Eva Sadovská, a Wood & Company elemzője. Sadovská is elismeri, hogy az 1989-es rendszerváltást követő évek drasztikus gazdasági és társadalmi változásai miatt egy ideig valóban csökkent a szlovákiai családok életszínvonala. A reálbérek esetében például csak 2007-re, 2008-ra sikerült visszatornászni magunkat az 1989-es szintre, azóta azonban sokat változott a helyzet, és a fizetéseinkből még a világjárvány okozta romlást követően is 35–40%-kal több árut engedhetünk meg magunknak, mint 1989-ben.

Nem minden olcsóbb

A Wood & Company felmérése szerint 1989-ben 3142 csehszlovák korona (Kčs) volt a bruttó átlagbér, míg az idei első fél évben ez 1163 euró körül mozgott.

„Az 1989-es fizetés euróra történő átszámításának nem sok értelme lenne, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan változott az életszínvonal az elmúlt három évtizedben. Jóval objektívebb képet kapunk, ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy-egy termékért hány percet, órát vagy napot kellett ledolgoznunk akkor és most”

– állítja Sadovská. Az eredmény vegyes képet mutat, hiszen több árufajtáért manapság jóval rövidebb ideig kell dolgoznunk, míg egyes áruk esetében épp ellenkező a helyzet. Sadovská szerint az áruk nagy részéért azonban most kevesebbet kell dolgoznunk, mint a rendszerváltás idején.

A gazdasági elemzők egybehangzó véleménye szerint az idősebb generációk előző rendszer iránti nosztalgiája elsősorban azzal magyarázható, hogy egyes alapvető termékek most valóban drágábbak, mint harminc évvel ezelőtt. A kenyérért például csaknem dupla annyit kell dolgoznunk, mint a rendszerváltás idején. Sok egyéb élelmiszer azonban manapság hozzáférhetőbb, mint 32 évvel ezelőtt. A fogyasztók számára a legnagyobb javulást a háztartási gépek és az elektronikai cikkek esetében regisztrálták. Egy színes televízióért például 1989-ben még négy hónapot kellett dolgozni, míg manapság egy modern LCD-televízióért csupán 11 napot. Nem volt sokkal jobb a helyzet a gépkocsik esetében sem, amelyekért harminc éve nagyjából dupla annyit dolgoztunk, mint manapság. Az a gyakorta hangoztatott érv sem állja meg a helyét, hogy az üzemanyag is jóval olcsóbb volt, mint most. Míg 1989-ben egy liter 95-ös benzinért fél órát kellett ledolgozni, manapság ehhez 13 perc is elég.

Látványos bérkülönbségek

Az elemzést részben árnyalja, hogy a benne alapul vett bruttó átlagbér, amit a Statisztikai Hivatal tesz közzé, nem teljesen objektív, ez ugyanis csak azt mutatja meg, hogy mennyit is keres egy átlagos szlovákiai lakos. Ezt az adatot azonban erősen torzítják a csúcsmenedzserek és a jól fizetett ágazatokban dolgozók bérei, így az sem csoda, hogy egy korábbi felmérés szerint a dolgozók kétharmadának a szlovákiai átlagbérnél alacsonyabb a fizetése.

A Wood & Company elemzése azonban arra is rámutatott, hogy a vásárlók – eltekintve a világjárvány okozta átmeneti megszorításoktól – manapság jóval színesebb és gazdagabb kínálatból válogathatnak, mint három évtizeddel korábban. „Míg 1993-ban a 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzletek összesített alapterülete Szlovákiában 0,93 millió négyzetméter körül mozgott, 2019-re elérte a 3,74 millió négyzetmétert. Harminc évvel ezelőtt egy lakosra így átlagosan 0,18 négyméternyi eladóterület jutott, ami mára 0,70 négyzetméter felé közelít” – mondta el Sadovská.