Furcsán hangozhat ez a párbeszéd, pedig egy kisgyermekes anyuka mindennapjaiban nagy valószínűséggel elhangzanak ilyen és ehhez hasonló eszmecserék.

A képzeletbeli barátok elsőre akár félelmet is kiválthatnak egy-egy szülőből, és olyan kérdések merülhetnek fel benne, hogy vajon normális a gyerekem? A válasz egyértelműen igen. Bár régen azt hitték, ez a nagymértékű képzelőerő mentális betegségre, skizofréniára, esetleg démonra utalhat… Ma már pontosan tudjuk, hogy ennek az ellenkezőjéről van szó, a fantázia szülte társak csupa jót jelentenek, és segítenek a gyermekünknek.

Evan Kidd ausztrál pszichológus 2009-ben végzett kutatása kimondja, hogy a 2–6 éves gyermekek 65%-ának van képzelt pajtása. Tehát, ha a gyerek egy ilyen képzeletbeli figurával huzakodik elő, nem kell aggódnunk, sőt! Ezek a gyerekek érett fantázia és beleélőképesség birtokában vannak, ennek segítségével pedig bármikor egy másik ember helyzetébe tudják képzelni magukat, ez segíti az empátiát, a világ működésének megértését. Egyébként bármilyen meglepő, a gyerekek teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy barátjuk csupán a képzelet szüleménye. Sőt sokan kimondottan büszkék rá, hogy milyen élénk a fantáziájuk, és milyen komplex társat kreáltak vele maguknak. A képzeletbeli barát csak a gyerekeké, a felnőttek nem tudnak vele kapcsolatba lépni. Ezeknek a lényeknek nem kell szót fogadniuk, csinálhatnak olyanokat, ami a kicsik számára egyébként tilos, és nem kell megfelelniük a társadalmi normáknak, elvárásoknak.

Milyenek lehetnek?

Mivel a fantázia szüleményei, ezért ugye a kombinációk lehetősége határtalan. Típusukat tekintve azonban lehetnek ezek a társak emberszerűek, állatok vagy kifejezetten mesebeli lények. Lehetnek mágikus képességeik, például repülhetnek, tüzet okádhatnak, de lehetnek teljesen hétköznapiak is, mindennapi névvel és tulajdonságokkal ellátva. Gyakori az egyfajta hasonmás megformálása is. Nem feltétel az sem, hogy ezek a lények láthatatlanok legyenek, sokszor egy plüssjáték kap személyiséget, és válik képzeletbeli baráttá.

Miben segíthet a jelenlétük?

Gyerekként minden új, dúlnak az érzelmek, és hát ezt nem könnyű kezelni. Mivel a legkisebbek kommunikációs képességei még nem olyan kifinomultak, ezért a képzeletbeli barátok cselekedetein, történetein keresztül próbálják a felnőttek felé jelezni aggodalmaikat, kérdéseiket. A fantázialények segítenek megélni a félelmeket, vágyakat, a különféle új élethelyzeteket. Ezeknek a társaknak a jelenléte biztonságérzetet garantál, és megóvja a kicsiket a magánytól. Egy-egy tragikus eseménykor mentsvárat biztosíthatnak, hiszen amíg a gyerekek körül látszólag minden megváltozik, kicsúszik a talaj a lábuk alól, addig a saját képzelőerejük által kreált társuk ott van velük, ő nem változik, benne bízhatnak. A gyakori fantáziálás ezek mellett fejlesztő hatású is. Növeli a kreatív készségeket, az önálló problémamegoldást. Abban is segíthet, hogy a kicsik megtanulják, hogyan kell gondoskodni egy valódi barátról, vagy éppen háziállatról.

Ecska és Empi esete

A gyerekek gyakran arra használják a képzeletbeli barátaikat, hogy rájuk hárítsák a felelősséget. Egy személyes példával élve: édesanyám mesélte, hogy nekem is volt egy Ecska és Empi duóból álló, képzelt kompániám. A tükör mögött éltek, és anya-lánya kapcsolatban álltak. Számukra megengedett volt a rendetlenség, a csúnya beszéd, a rosszalkodás. Kinézetük és személyiségjegyeik kísérteties hasonlóságot mutattak saját magammal és anyukámmal, de állítólag mindig hangsúlyoztam, hogy ők mások. Ha esetleg összetört egy bögre, az biztos, nem én voltam, hanem már megint előmászott a tükörből az az Empi nevű rosszaság. Ha pedig csúnya szót mondtam, arra egyenesen kényszerített. Hárítottam, egészen mesteri fokozaton.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/47. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene