Egy olyan színpadi mozzanatról van szó, amely semmiképp sem nevezhető szalonképesnek. Az abszurd humor magyarországi meghonosítója először azt ígérte, soha többé nem csinál ilyet közönség előtt, később viszont kijelentette, hogy az egész meg sem történt. Szemtanúkkal nem beszéltem, úgyhogy tartózkodom a vélemény-nyilvánítástól, hallottam viszont olyan esetekről, amikor a művészek annyira belefeledkeztek művészetük interpretálásába, hogy utána nem is tudták felidézni, mit műveltek. A múltkoriban például előkerült két nagylemeznyi régi stúdiófelvétel Neil Young-dalokkal, ám a rendkívül termékeny rocksztár egyáltalán nem emlékszik, mikor írta és hol rögzítette azokat. Néhány íróval, költővel is előfordult már hasonló, a korai zsengéire pedig senki sem túl büszke, ezeket általában le szokás tagadni.

De vissza a gyűrűhöz, melyet Galla helyett végül Laár András kapott meg. Biztos úgy zajlott a brainstorming a testületben, hogy hát itt az a másik abszurd humorista, tudjátok, a Besenyő Pista bácsi, adjuk neki a gyűrűt, hiszen ugyanazt csinálja, mint az a mutogatós…

Laár pedig felajánlotta egykori tettestársának, hogy felváltva hordják a gyűrűt, havi váltásban. Ez a közösködés érthető módon nem tetszett Gallának, hiszen aki Orbán Viktornak is képes nyílt levelet írni gyűrű-ügyben, az nyilvánvalóan egyedül szeretné birtokolni. „De Andriskám, mi tehetségesek vagyunk! Mi, mind a ketten! Te meg én! Boruljunk egymás nyakába, és szépen add ide a Karinthy-gyűrűmet!“ – írta közösségi oldalán. Laár pár nap múlva reagált, új megoldást ajánlva a problémára: mivel a díjat a L’art pour l’art Társulatban végzett munkásságáért kapta, a többiek is megérdemlik a gyűrűt, ezért viselje azt minden hónapban más-más társulati tag. Galla erre nem válaszolt nyilvánosan.

Ám úgy tűnik, lassan a végéhez közeledik ez a Gyűrűk urába applikált Besenyő család-történet. A minap Laár András a következőt írta Facebook-oldalán: „Kijelentem, hogy – mivel a L’art pour l’art Társulat nem tart igényt az általam Nekik felajánlott Karinthy-gyűrűre – tiszta szívvel mihamarabb átadnám Galla Miklósnak tárolásra, használatra, feltéve, ha megtartja, és nem adja el, nem olvasztja be, és felém, mint a jogilag tulajdonos felé, el tud számolni vele…. majd akkor, ha rajtam számon kérnék a Bárkik, de nem fogják számon kérni… Miklóst nagy nehezen elértem telefonon, és megbeszéltük, hogy dec. 24-én a New York kávéházban adom át Neki a Karinthy-gyűrűt, és így remélhetőleg megnyugszik a lelke. Az ezzel kapcsolatos diskurzust a magam részéről lezártnak tekintem.“

Vagyis sajtóesemény lesz az átadásból, hogy a karácsonyi vacsora előtt is legyen még munkájuk azoknak az újságíróknak, akik kíváncsiak erre a kínos jelenetre. Mert ami zajlik, az bizony nem humoros, bár abszurdnak eléggé abszurd. Teljesen mindegy ugyanis, ki birtokolja a gyűrűt fizikailag. Az a fontos, hogy ki kapta és miért.