Néhány héttel ezelőtt teszteltem a drágább és valamivel nagyobb Kia Stonicot, most az a járgány került sorra, amely a Stonic alapjául szolgál, s amely alapban kétezer euróval olcsóbb. Ez a Rio. Tulajdonképpen nehéz elhinni, hogy az ember manapság ilyen autót is megvehet. A járgány teljesen nélkülözi a legkorszerűbb technikai vívmányokat, s csak azt az abszolút alapot tartalmazza – és egy picivel többet –, amelyre egy átlagos sofőrnek a hétköznapi használat során valóban szüksége van.

Csak az, ami kell

A tesztelt járgány a középső Extra felszereltségi szintben volt, így alapban tartalmazta a manuális klímát, az okostelefon csatlakozását a médiarendszerhez és a tolatókamerát. A járgányban ugyan központi zár van, de az ajtó nem nyílik ki a kilincs érintésével, a kulcson kell megnyomni a gombot ahhoz, hogy beszálljunk. Nem is startol gombnyomásra, mint jelenleg a járgányok többsége, így nem kizárt, hogy a fiatalabb generáció már el sem tudna indulni vele, mert nem tudná, hogy a kulcsot be kell nyomni a gyújtáskapcsolóba.

Az autóban semmilyen vezetést segítő rendszer sem volt, ha nem számítom a lejtmenet asszisztenst és az ISG start/stop rendszert, amely viszont hihetetlenül idegesítően működik, ugyanis ha egy kereszteződésre érve kikapcsolta a motort, gyakran nehezére esett újraindítani, miután zöldre kapcsolt a lámpa, és letapostam a gázpedált. Ilyen nehézkesen működő start/stop rendszerrel nagyon régen találkoztam, kár, hogy minden egyes elindulásnál deaktiválni kell, ugyanis az autó nem jegyzi meg, hogy egyszer már kikapcsoltuk.

Ugyancsak szokatlan volt a hiányzó sebességtartó, bár ez a kritika már inkább annak a jele, hogy elkényelmesedtem. Idén talán még nem is kaptam olyan autót tesztelésre, amelyben ne lett volna klasszikus sebességtartó, az adaptív tempomatról nem is beszélve. Ilyenkor tudatosítja gyorsan a sofőr, mennyivel kényelmesebb a sztrádán úgy megtenni több száz kilométert, hogy beállítjuk a sebességet, a lábunkat pedig pihentethetjük. Ugyanúgy hiányoltam kényelmi szempontból a könyöktartót – többórás vezetés során tényleg sokkal jobb, ha a sofőr meg tudja pihentetni a jobb kezét.

Miért olyan olcsó?

Ami a külsőt illeti, a Rio szerintem egy teljesen standard, hétköznapi autó. Ez nem baj, mert ilyen járgányok is kellenek, ráadásul nem mindenki akar olyan autót vezetni, ami túlzottan kilóg a sorból. Ugyanakkor nem is várhatja el tőlem senki, hogy erről a dizájnról áradozzak. A Rio vagy tetszik valakinek, vagy nem. Az egyszerű külsőnek is köszönhető az, hogy olyan kedvező áron megvehetjük.

Például az alapváltozat már 11 990 euróért kapható, a hétgangos automatával ellátott Rio akciós ára (az alapnak számító Silver felszereltségi szintben) 14 490 euró volt, a tesztelt modell ára pedig elérte a 16 830 eurót.

A volán mögött

A Rio motorházában egyliteres benzinmotor volt 74 kW (100 LE) teljesítménnyel. Mivel a 172 Nm-es forgatónyomaték már ezerötszáz fordulatnál elérhető, a Rio városban meglepően jó dinamikával rendelkezik. Bár a papírforma talán nem erről tanúskodik, én kifejezetten élveztem városban vezetni. Nagyon fürge, ügyes, kompakt formáinak köszönhetően pedig könnyű parkolni vele. Itt csak a margóra jegyzem meg, hogy 300 literes csomagtér áll rendelkezésre, ami ugyancsak teljesen megfelel ebben a kategóriában.

A vezetési élménnyel városon kívül, országutakon sem volt gondom. Tetszett, mennyire jól összedolgozik a duplakuplungos hétgangos váltó a motorral. Pontosan akkor sorolja a sebességfokozatokat, amikor kellene. Ami kissé zavart, az a nagyobb sebességeknél az utastér rosszabb hangszigetelése. Mármint ki lehet bírni, de miután letérnek az autópályáról, rájönnek, milyen megkönnyebbülés az autóban utazóknak, ha a motor nem dolgozik olyan magas fordulatokon.

A fogyasztás az átlagos kategóriába tartozik, városban 5,7 liter volt 100 kilométeren, mindezt úgy, hogy betartottam az előírásokat, nem száguldoztam. Sztrádán, 130-140 km/órás átlagsebességnél a fogyasztás 6,4–6,9 litert mutatott. Ami a kényelmet illeti, a futómű inkább keményebbre van állítva, az utak egyenetlenségeit érezni lehet az autóban, de nem olyannyira, hogy zavaró lenne.

Összegezve

Nem hiszem, hogy a Rio lesz az a járgány, amibe elsőre beleszeretnek, s bizonyára az emberek többsége nem is azért fogja megvenni, mert erről álmodozott egész életében. A Kia kis városi autója sokkal inkább a józan ész választása lesz olyan emberek számára, akik új autót szeretnének, ugyanakkor nem tudnak és nem is akarnak elkölteni temérdek sok pénzt. Ezek a vásárlók jó minőséget kapnak, az autó pedig nem lesz telepakolva olyan extrákkal, amelyekre végső soron nincs szükségük. Tény, hogy az alap felszereltségi szintet mellőzném, a középső viszont már elégségesnek bizonyult. Kellemes meglepetést szerzett a hétgangos automata váltó, amely igazán jól együttműködik a száz lóerős kis motorral.