Mára virradóra sztárok nélkül, tévéközvetítés nélkül, a szakma által teljességgel ignorálva zajlott le a díjkiosztó, amely inkább nevezhető gyors névsorolvasásnak, mintsem világra szóló eredményhirdetésnek. A nagy stúdiók bojkottálták a rendezvényt, a jelöltek nem számoltak be lelkesen a közösségi oldalukon arról, hogy ott vannak az esélyesek között. Senki sem vette át személyesen a díját, és ez nem a pandémia miatt történt így.

Míg az Amerikai Filmakadémia díjairól (Oscar) több mint 9 ezren döntenek, legalább is ennyi a szavazásra jogosult tagok száma, az Aranyglóbuszok odaítélése egy alig 80 tagú testület feladata. A Hollywoodban akkreditált külföldi újságírók szervezete (HFPA) egy elit társaság, amelybe rendkívül nehéz bekerülni – nem elég, ha valaki külföldön született és filmes újságíróként, filmkritikusként dolgozik Los Angelesben. De ez nem is feltétel, hiszen a társaságban megtalálhatóak volt szépségkirálynők, impresszáriók, ügynökök, vagy azok családtagjai, szóval olyanok, akik egy sort sem írtak még filmekről, viszont jól helyezkedtek és befolyásos barátokra tettek szert. Hosszú évtizedeken át nem zavart senkit, hogy egyetlen fekete sincs köztük, és az sem, hogy különböző figyelmességekben részesítik őket a stúdiók és a producerek. Luxusutazások forgatási helyszínekre, soron kívüli sztárinterjúk, meghívások előkelő premierpartikra – ez mind belefért a szervezet működésébe. Előbb-utóbb minden nagy stúdió rájött, hogy nem árt a kedvükbe járni ezeknek az embereknek, ha filmjeikkel díjat akarnak nyerni. Fontos, hogy a Golden Globe-gála az év első nagy filmes eseménye volt, még az Oscar-díj-kiosztó előtt, vagyis aki láttatni akarta magát, az általában ott zsongott a HFPA-tagok körül.

A bili a tavalyi díjátadó előtt borult ki a Los Angeles Times két tényfeltáró cikke jóvoltából. Ezek megsemmisítő atombombaként robbantak. Azt fejtegették, hogy a szervezetnek Los Angelesben székelő, nem amerikai kiadványoknak dolgozó filmes újságírókból kellene állnia, ám a taglista nem publikus. Néhány megkérdőjelezhető döntnök neve mégis nyilvánosságra került. Ekkor derült ki az is, hogy kizárólag fehérek, jobbára meglett férfiak ítélik oda a díjakat, akik teljesen indokolatlan helyzetekben (például sajtótájékoztatókon) is a HFPA fontosságára hivatkozva próbáltak indokolatlan előnyökhöz jutni más újságírókkal szemben. A különböző apró, vagy nagyobb figyelmességek, ajándékok révén pedig maguk a stúdiók juttatták további tisztességtelen előnyökhöz a szervezet tagjait, akik személyeskedő, gyakran szexista interjúkérdéseket tettek fel filmsztároknak. A metoo mozgalom erősödésével a színésznők egyre inkább úgy érezték, hogy nem kötelesek mosolyogva lenyelni az ilyen bánásmódot. Elsőként Scarlett Johannson tálalt ki, aztán jöttek sorban a többiek. Tom Cruise visszaadta az összes Aranyglóbuszát. Hamarosan rendőrségi vizsgálat indult, és gyanús számlák kerültek elő.

A HFPA tavaly kapkodva igyekezett menteni a menthetőt: új szabályzatot fogadtak el, bevettek néhány fekete, illetve ázsiai származású újságírót, új elnököt választottak, hangos dobpergés közepette jótékonykodtak – de mindez kevésnek bizonyult. Hollywood hátat fordított nekik. Egyszerűen azért, mert a stúdiók demonstrálni kívánják, hogy a szakmai színvonal és a verseny tisztasága előbbre való számukra az üzleti érdekeknél. A kegyelemdöfést az NBC televíziós csatorna mérte a HFPA-ra: bejelentették, hogy ezentúl nem közvetítik a gálát. Tévéközvetítés nélkül pedig nincs súlya az Aranyglóbusznak.

Azt, hogy ez a díj az Oscar előszobája lenne, felejtsük el. A statisztikák ugyanis nem támasztják alá a szlogent – azokban az években, amikor született néhány kiemelkedő, korszakalkotó film, nagyjából egyezett a győztesek listája, kiegyensúlyozott mezőny esetén azonban óriási eltérések mutatkoztak. A leglátványosabb példa erre az Emily Párizsban című Netflix-sorozat, amelynek producereiről kiderült, hogy harminc HFPA-tagot örvendeztettek meg egy kétéjszakás párizsi luxusutazással, amelyet követően a sorozatot rögtön két Golden Globe-ra is jelölték.