Az álhír lényege a becsapás, megtévesztés, félrevezetés. Tulajdonképpen az április elsejei tréfa is álhír, mert itt is arról van szó, hogy kitalálunk valamit, ami nem igaz, de nagyon hihető. S ha a másik fél elhiszi, akkor nevetve mondjuk neki: „április bolondja, május szamara”. Persze ő is nevet, mert ez egy ilyen játék, huncutság. Nem akarunk vele ártani senkinek.

A kutatásban olyan álhírekkel foglalkozunk, amelyek szándékosan létrehozott, ártó célzatú hamis információk, s ezért biztonsági kockázatot jelentenek. Szlovákia 2021-es biztonságstratégiai dokumentuma szerint az álhírterjesztők célja – nem sorolom fel mindet – a közvélemény manipulálása, a politikai helyzet destabilizálása, az állam legfontosabb intézményei és a demokrácia iránti bizalom aláásása, a társadalom megosztása, az egészség veszélyeztetése, erőszakos cselekményekre való buzdítás, társadalmi békétlenség szítása.

Ennek eredménye például az úgynevezett pandémiás extrémizmus. A napokban hallottam egy csehországi kutató, Štefan Danics előadását arról, hogy az úgynevezett Covid-fasizmus (vagyis a pandémia terjedését gátló intézkedések, itt konkrétan a csehországi pandémiatörvény módosítása) ellen tüntetők akasztófamaketteket hordanak magukkal. Olyan esetek is előfordultak, amikor az oltatlanok Dávid-csillagot kezdtek hordani, merthogy a kormány járvány elleni intézkedései hasonlóak a fasiszta rezsim zsidóellenes ténykedéséhez. Paradox módon mások szerint a zsidók állnak a pandémia mögött, ők akarnak keresni a vakcinákon.

Nem könnyű kutatás ez. Egymás után robbannak az álhírbombák. De tudományos szempontból alap dolog, hogy egy álhír csak akkor kezelhető álhírként, ha bizonyítható, hogy hazug, félrevezető vagy manipulatív információt tartalmaz. Ám nem mindig egyszerű dolog ezt kideríteni és bizonyítani, mert az álhírterjesztők sem estek a fejükre. Ráadásul már most az elején tapasztalom, hogy mennyire nehéz objektíven kezelni az álhíreket. Vannak kutatók, akik mintha nem tudnának felülkerekedni saját személyes ideológiai beállítottságukon, s éppen ezért, amit az egyik álhírnek tart, a másik nem, és fordítva. Persze még nagyon az elején tartunk, és biztosan kezelni kell majd ezt a problémát, mert az nem lehet, hogy bármilyen témában valaki(k) csak Oroszországot és Kínát, más(ok) csak az Egyesült Államokat tartsa az álhírgyártás fellegvárának. Ezt csak azért írom, mert ha némely társadalomtudósoknak, akik napi szinten ezzel a témakörrel foglalkoznak, ilyen nehéz átlépni a saját árnyékukat, akkor nehéz, nagyon nehéz elvárni a hétköznapjaikat teljesen mással töltő emberektől a tisztánlátást.

Pedig fontos téma ez, mert életbevágó kérdésekben szándékosan senki sem akar bolond és szamár lenni.