A Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke és a Csemadok Szímői Alapszervezetének elnöke, a helyi Rozmaring népdalkör vezetője csodálatos személyiségével, szívós, kitartó munkájával örökké a szívébe véste magát mindazoknak, akik ismerték és szerették. Utoljára Udvardon, a helytörténészek országos találkozóján beszélgettünk, de számos rendezvényen találkoztunk a nyugalmazott pedagógussal, aki számos tehetséget karolt fel. Annak idején rendszeresen meghívott a szímői alapiskolába rendezett, Jedlik Ányos természettudományi vetélkedőkre, amelyre a falu jeles szülöttének életútjával kapcsolatos kérdéseket ő dolgozta ki. A Szímői Jedlik Ányos Társaság alelnökeként egyetlen tudományos szimpózium, emléknap sem történhetett nélküle. Mesemondó versenyt indított, nagy hangsúlyt fektetett a hagyományőrzésre, folklórcsoportot, citeracsoportot indított útjára, mindig újabb ötletekről, tervekről számolt be. Több évtizedes kulturális tevékenységének elismeréseként egy évvel ezelőtt vette át a Csemadok Életmű Díjat, ám a vele tervezett interjút későbbi időpontra halasztottuk, mert így kérte. Végtelenül szerény volt, sosem kívánt hivalkodni, türelmesen bevárta, míg munkája gyümölcse beérik. Szívet melengető volt az utolsó, közösségi oldalon történt chat-beszélgetésünk, amikor Évike megígérte, később nyilatkozik: „Örülök, és köszönöm, ha megérted, hogy mire gondolok, nem akarom, hogy dicsekvőnek tartsanak. Szeretettel és örök barátsággal, Éva.”