A szlovák hokisok érthetően csalódottan nyilatkoztak az elődöntő után. A finnek ugyanis – a csoportkörös meccsel ellentétben – nem nőttek föléjük játékban. A 16. percben egy kipattanó korongot lőttek Rybár kapujába, azonban a vezetés megszerzése után komoly nyomást csak kettős emberelőnyben tudtak gyakorolni a szlovákokra. „Manninen fel akarta emelni a korongot, de csak a jégen csúszott tovább neki. Ilyen a hoki…” – ecsetelte az ominózus találatot Michal Krištof, a szlovákok csatára.

Társaival – a tornán végig remeklő, kifejezetten agilis Juraj Slafkovský vezérletével – sorra vezették a támadásokat. Igaz, ők sem bizonyultak túl veszélyesnek. A hajrában megpróbálkoztak az üres kapus játékkal is, a finnek ekkor biztosították be a döntőbe jutásukat.

„Tudtuk, hogy a finnek képesek az ellenfél egyetlen hibájából is megnyerni egy meccset. Megvolt a taktikánk, hogyan jussunk át a középső harmadon és hogyan használjuk ki a gyorsaságunkat. Birtokoltuk a korongot, de a rivális nem engedte, hogy második hullámból veszélyeztessünk. Arról az egy hibáról szólt a meccs – sóhajtott fel Craig Ramsay, a szlovákok szövetségi kapitánya, aki némileg furcsállotta, hogy csapata egyetlen emberelőnyös helyzetet sem kapott a 60 perc alatt. – Ez nem szokványos, főleg ilyen gyors csapat esetében, mint a mienk. Aktívan, agresszíven játsszunk, letámadunk, nyomulunk a kapu elé, várható lett volna egy-két kiállítás.”

Krištof hozzátette, a vereség tényén túl sokkal fájóbb a mikéntje: „Ha 1:0-ra vagy 2:0-ra kap ki egy csapat, az sokkal rosszabb egy 10:0-ás zakónál. Mert utóbbit csak gyorsan el kell felejteni.”

A csalódottsága azért is érthető, mert a szlovákok valamennyi eddigi meccsüket több kapura lövéssel zárták, mint az ellenfél. Nem volt ez másként a finnek elleni elődöntőben sem, amikor 28:27-re nyertek ebben a statisztikai mutatóban. „Egyetlen gólocska hiányzott, amitől elrugaszkodtunk volna és biztosan megfordítjuk a meccset. Optikailag mi irányítottunk, a harmadik harmadban be is szorítottuk a finneket többször, és az utolsó másodpercig bíztunk benne, hogy összejön az az egy találat, és izgalmassá tesszük a továbbjutás kérdését. Sajnos nem így lett” – nyilatkozta a védő Mislav Rosandič.

A Liberec légiósa helyett idézhettük volna Martin Marinčint, Martin Gernátot vagy épp Miloš Kelement, mindannyian ugyanezt ismételgették. A leginkább a már emlegetett Slafkovský tekintett előre, aki csak márciusban lesz 18 éves. „Ezúttal nem volt szerencsénk, egy korong sem pattant vissza hozzánk, nem mint az USA elleni negyeddöntőben. Szombaton viszont új nap jön, továbbra is van esélyünk érmet szerezni és egy nagy sikert elérni. Hihetetlen lenne, ha felállhatnánk a dobogóra az olimpián. Mindent bele fogunk adni a bronzmeccsen és remélem, a végén mi örülhetünk majd” – jegyezte meg a torna legjobb szlovák hokisa.

Ebben a svédek fogják megpróbálni megakadályozni őket, akikkel – a finnekhez hasonlóan – már a csoportkörben is találkoztak. Ott az északiak 4:1-re győztek.