Mezőváriban születtél, az egyetemet Debrecenben végezted, jelenleg is Magyarországon élsz. Ebben a döntésben mennyire volt szerepe az orosz fenyegetettségnek?

Nem feltétlenül az orosz fenyegetettségről van szó. Ukrajnában rettentő rossz a gazdasági helyzet és azok, akik szakadárnak minősítik magukat, valóban boldogabbak lennének egy másik országban – függetlenül attól, hogy erre nincs jogalap. A mai napig  nem éreztem Oroszország felől érkező fenyegetettséget. Inkább az ukrán nacionalizmus az, ami elűz minden kisebbségit az országból. 

Az elmúlt hetekben még sokan reménykedtek, hogy sikerül elkerülni a háborús konfliktust. Mit éreztél ma reggel, mikor Oroszország megtámadta Ukrajnát?

Csodálkoztam. Politológus vagyok, de szinte biztos voltam abban, hogy Oroszország csak azt a két megyét fogja megszállni, amelyek kikiáltották a független népköztársaságot. Arra azonban egyikünk sem gondolt, hogy Fehéroroszország irányából is támadni fognak és lebombázzák a reptereket. A legrosszabb forgatókönyv szerint is arra számítottam, hogy megszállják az érintett két megyét és ott katonai konfliktus alakul ki. Első körben meglepett, hogy az egész országot megtámadták, másodsorban pedig megijedtem, mert a családom továbbra is Kárpátalján él.

Családtagjaid és barátaid is vannak Kárpátalján. Hogy élik meg ők a kialakult helyzetet? Kapcsolatban vagy velük?

Igen, folyamatosan beszélünk. A szüleimnek egy kis boltjuk van a szülőfalumban és alapvetően félnek, elsősorban nem a katonai fenyegetéstől – Ukrajna hatalmas, és messze vannak a konfliktus központjától –, akadozik viszont az áruellátás. Ők is tudják, hogy a repterek lebombázásának következményei lesznek. Beregszászon emiatt reggel óta nagy felvásárlási láz van, és sajnos nem is ok nélkül. A barátaim elmondása szerint lisztet és cukrot már egy boltban sem lehet kapni. Igazából az éhezéstől félnek, illetve attól, hogy elszigetelődnek a külvilágtól.

Nemzetközi szinten több gyűjtés van folyamatban. Mire van a legnagyobb szükség Kárpátalján jelenleg?

Néhány órával a konfliktus kitörése után ezt nagyon nehéz megítélni. Úgy gondolom, leginkább élelemre lesz szükség. A ruházat kevésbé fontos dolog, most sem a ruhaüzletet rohamozták meg az emberek. Sajnos az ott élők alapvetően szerény körülményekhez szoktak, ha van fűtés és élelem, az legtöbbször elég.

Többen attól félnek, hogy nem tudnak dolgozni és bevétel nélkül maradnak.

Így van. Az anyósom például tanár, ha befagyasztják az állami szférában dolgozók bérét, mert az állam úgy dönt, hogy a költségvetés nagyobb részét hadászati célokra fordítja, az nyilván probléma.

A hadiállapot bevezetése miatt többen elindultak Magyarországra, a határátkelőhelyeken csütörtök reggel sorok alakultak ki. Te mit javasoltál az ismerőseidnek? Menni vagy maradni?

Behívtak minden tartalékost, és a törvény szerint szerda éjféltől a 18 és 60 év közötti férfiakat nem engedik ki az országból. A gyakorlatban viszont továbbra is átléphetik a határt. Napi szinten kapcsolatban vagyok az ott élőkkel, és még most is jönnek Ukrajnából ukrán útlevéllel. Ha ukrán férfi lennék, elhagynám az országot. Volt már rá példa, hogy elhurcoltak férfiakat, sajnos van ebben tapasztalat. Mindenképp azt tanácsolnám, hogy legalább néhány hétre, amíg nem rendeződik a helyzet jöjjenek át Magyarországra. Ha kettős állampolgárokról beszélünk, akkor azt javaslom, forduljanak egyet a határon – lépjenek be a másik útlevelükkel. Az édesapám szintén kettős állampolgár, jelenleg Magyarországon tartózkodik, de mondtam neki: ha megy haza, okvetlenül a magyar útlevelével utazzon be. Ha bármi történik, egy másik ország állampolgárát – a sajátjaikkal ellentétben – kötelesek kiengedni.

A kárpátaljai iskolák áttértek a távoktatásra. Nyilván első a biztonság, de szerinted mennyire vannak erre technikailag felkészülve az iskolák illetve a diákok?

A járványhelyzet miatt az utóbbi hónapokban többször volt távoktatás. A felkészültséget tekintve nem a legideálisabb a helyzet. A többi országhoz hasonlóan főként a kisebb településeken okozhat gondot, hogy a diákok nem feltétlenül tudnak részt venni az online tanulásban.  

Te biztonságban vagy, egy uniós országban élsz. Ilyen esetben azonban az ember legszívesebben együtt lenne a családjával. Miben tudsz segíteni Debrecenből az otthoniaknak?

Innen egyelőre nem sok mindennel tudom támogatni őket. Felajánlottam az otthonom, albérletben lakom, és jeleztem feléjük: bármikor jöhetnek, szívesen látom őket. Ha szükség lesz rá, akkor pénzt is küldök. Mint mondtam, nekünk is egy kisboltunk van, amit most be kellett zárni, mert nem tudjuk, lesz-e további áruszállítás. Ha ez így marad, a szüleim elesnek a bevételtől. Ha befagyasztják a nemzetközi utalásokat, az én kezem is meg lesz kötve. Egyelőre hatalmas a bizonytalanság, rengeteg a nyitott kérdés. Legrosszabb esetben lemegyek a határhoz, és ott átadom a pénzt, ha viszont lezárják a határokat is, és az utalás sem fog működni, akkor nem marad több lehetőségem.

Pár évvel ezelőtt nagy port kavart, hogy Vlagyimír Putyin a Debreceni Egyetem díszpolgára lett – az oktatók és a hallgatók egyaránt tiltakoztak. Most hogy értékeled ezt a döntést?

Én akkor is a tiltakozók táborát erősítettem. Alapvetően nem tartom helyesnek a díszpolgári cím osztogatását valós tudományos teljesítmény nélkül.

Elhangzott, hogy többen Magyarországra jöhetnek a kialakult helyzet miatt. Fontolgatják, hogy hosszú távon is elhagyják Kárpátalját?

Ez egy összetett kérdés, az egyik oldalon ott vannak a gazdasági bevándorlók, akik egy jobb élet reményeben jönnek Magyarországra. A másik oldalon viszont meg kell említeni azt a réteget, amelynek Kárpátalján van az otthona, családja, mindene, és ehhez mindenáron ragaszkodnak. Az én családom is ebbe a kategóriába tartozik. Bármi történhet, ők nem hajlandóak elmozdulni, mert ők ott vannak otthon. Mindkét forgatókönyv lehetséges, az, hogy a társadalom ebből a szempontból milyen arányban oszlik meg, a jövőben kiderül.