A hivatalos statisztikák szerint Ungváron, amelynek békeidőben közel 115 ezer lakosa van, most minden ötödik ember menekült. Az iskolákban, óvodákban és sportlétesítményekben is menekültszállásokat alakítottak ki. A helyi Yunis sportközpont két nagy csarnokában ottjártunkkor nagyjából 240 személyt szállásoltak el. Volt azonban, hogy több mint 500-an aludtak itt. A hadi cselekmények által érintett városokból, többek közt Kijevből, Harkivból, Mariupolból és Odesszából érkeztek ide. A legtöbben csak egy éjszakát töltöttek a létesítményben, mielőtt továbbmentek volna. Ahogy az ukrajnai menekültek legnagyobb része, az itt áthaladó emberek többsége is Lengyelországba vagy Nyugat-Európába tart. Most azonban a sportközpontban elsősorban azok az emberek találtak menedéket, akik a háború miatt nincstelenné váltak, vagy már az orosz invázió előtt is szegény sorsban éltek. Ők nem tudnak hová menni, legtöbbjük napok vagy hetek óta ott lakik. A csarnokokban elhelyezett matracokon főleg nőket, gyerekeket és néhány idős embert láttunk.

Az épületben dolgozó önkéntesek elmondták, a menekültek ellátását Ungvár városa biztosítja. Arról is beszámoltak, hogy a város éttermei főznek az ittlévőkre. A helyszínen pedig tartós élelmiszert, ivóvizet, a legkisebbek számára pedig bébiételt osztanak. Az egyik önkéntes egy részletes listát mutatott nekünk arról, hogy milyen termékekre lenne szükségük. A magától értetődő dolgokon, így a tartós élelmiszeren, bébiételen túl, tisztálkodási szerekre, főleg a gyermeksamponra, csecsemőknek szánt drogériai termékekre, de mosogatószerre és bizonyos gyógyszerekre is szükségük van. Így például elkél a torokfertőtlenítő szpré is.

Informatikusból önkéntes

Az egyik menekült, Kosta, aki önkéntesként dolgozik a szükségszálláson, körbevezetett minket a létesítményben. A harminc év körüli fiatalember jó angolsággal mesélte, hogy Harkivból érkezett, ahol informatikai szakemberként dolgozott. „Háromszobás lakásom és autóm is van ott, semmit sem tudtam magammal hozni” – mesélte. Elmondása szerint három napig tartott, míg vonattal Ungvárra érkezett. Az egyik zsúfolt szerelvényen a vonat mellékhelyiségében összekuporodva kellett utaznia. Most a hozzá hasonló menekülteknek szeretne segíteni.

A sportközpontban egyébként igyekeznek valamiféle elfoglaltságot is kínálni az ottani gyerekeknek. A kísérőnk arról beszélt, ő angolnyelv-tanfolyamot akar indítani a számukra. A helyszínen a területvédelmi erőkkel, az ún. Teroborona egységekkel is együttműködnek. A legnagyobb problémának azt látja, hogy nem tudnak munkát vállalni, amivel valamiféle bevételt biztosíthatnának maguknak.

Csapról vonattal

A magyar–szlovák–ukrán hármas határ közelében lévő Csap városka fontos közlekedési csomópont.A háború kitörése óta ide fut be a menekülteket szállító vonatok nagy része. Naponta több szerelvény viszi az embereket Magyarországra, de Szlovákiába is. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a város nemzetközi személyforgalom számára fenntartott vasútállomásán keresztül rengeteg ember hagyta el Ukrajnát. Ezen a héten azonban szinte üres volt az épület. A helyiektől megtudtuk, hogy az ország belső részéből most gyakorlatilag üresen érkeznek az evakuációs vonatok. Csap ugyanis többek közt a Harkiv és Mariupol irányából érkező szerelvények végállomása.

Az iskolákat és az óvodákat Csap városában is menekültszállássá alakították. A helyi magyar iskolában lévő menedékhelyet mi is meglátogattuk. Az ott elszállásolt emberek ellátásáról az intézmény tanárai és személyzete gondoskodik. „Jelenleg 65 ember lakik itt, de március ötödikén 400-an aludtak az épületben” – mondta el lapunknak Balogh Ágnes zenetanár. Akkor a folyosókon is emberek aludtak. Most is minden tanteremben lakik valaki, elsősorban itt is nők, gyerekek találtak menedéket. A közeli óvoda épületében szállásolták el a kisgyermekes családokat. Az intézmény munkatársai elmondták, a hozzájuk érkező legkisebb csecsemő mindössze hétnapos volt, az egyik kismama pedig a megérkezése után röviddel szült meg. Az iskola tornatermében tárolják az ellátáshoz szükséges élelmiszert, tisztítószereket, amelyek külföldi segélyből és a helyiek adományaiból származnak. Balogh arról is beszélt, továbbra is szükség van a humanitárius segélyre, hiszen a náluk lévő emberek nagy részének ugyancsak nincs hová mennie. Kiemelte, sürgősen szükségük lenne hűtőkre, ugyanis a nagy mennyiségű friss élelmiszert is tárolniuk kell, illetve csak egy mosógépük van, ami szintén kevésnek bizonyult.