A zsír egész testünkben jelen van. Nagyjából 50 milliárd apró zsírsejt veszi körül a testünket, azon belül is két helyen van jelentős mennyiségben, a bőrünk alatt – ún. bőr alatti zsír – és a hasüregi szerveink körül – ún. zsigeri zsír, viszcerális zsír. Előbbi zsírréteg mindenhol előfordul, az arcon, a lábon és felkaron, ám a legnagyobb mennyiségben a has környékén, a fenék körül, valamint a combokon. És ez így normális, a zsírsejteknek ugyanis több fontos szerepe van.
 

Helló, háj, szia, zsír, mi járatban vagy itt?

Ahogy a bőrünk alatti zsírréteg fontos melegítőrétegbe csomagolja a testünket, úgy a belső szervek körüli zsír megvédi szerveinket a külső lökésektől. Mikroszkóp alatt vizsgálva zsírsejtjeink leginkább zsírral telített zacskókhoz hasonlítanak. Ezeket a zacskókat testünk, nagyon bölcsen, kamrának használja. Ha nem lennének energiatartalékok felhalmozására alkalmas kamrákkal felszerelve, akkor folyamatosan ennünk kéne. Így azonban, hogy testünk képes a megevett táplálékból raktárakat képezni, nyugodtan álomra hajthatjuk a fejünket, nagyobb erőfeszítéseknek tehetjük ki testünket, dolgozhatunk, mozoghatunk, gondolkodhatunk, s bár közben nem eszünk, testünk energiaellátása folyamatosan biztosított.

Tankolás zsírral

Kétféle kamrában, két különböző „üzemanyagot” raktároz a testünk. Az egyik kamrához ugyan gyorsan hozzá tud férni, ám kevesebb energiát tud benne tárolni, glikogén formájában. A főként az izmokban és a májban tárolt glikogén egy szempillantás alatt képes glükózmolekulává alakulni, és gyorsan energiát biztosítani nekünk, például, ha el akarjuk érni a vonatot. Ha azonban több mint három órája nem ettünk, vagy hosszabb erőkifejtést végzünk, akkor szervezetünk a másik kamrába néz energiatartalékok után. Ez a másik kamra, a zsírszövetünk egy igazi kincsesbánya, hiszen kb. hatvanötször több energiát lehet benne tárolni, trigliceridek formájában. Amikor már pár órája nem ettünk, vagy hosszabb ideje mozgunk, szervezetünk néhány, a zsírszövetben tárolt trigliceridről levágja a zsírsavakat, majd a vérárammal eljuttatja azokhoz a szervekhez, amelyeknek energiára van szükségük. Így szó szerint a zsírszövetünk küld üzemanyagot a többi szervnek. A teljes képhez hozzátartozik, hogy van egy harmadik kamránk is, ahol a fehérjetartalékot tartjuk, de ehhez nem szívesen nyúl hozzá a szervezet, hiszen a fehérjék eredetileg nem energiaforrások.

Melegít és enni tanít!

Testzsírunk azonban nemcsak egy szigetelő, ütésgátló anyag, ami tömérdek energiát képes raktározni, hogy aztán szükség esetén tápláljon bennünket, hanem mindemellett számtalan hormont is termel. Testzsírunk ezek által a zsírhormonok által az agy működését is befolyásolja. A zsírszövet termeli például a jóllakottság érzetéért felelős leptin hormont. Ha a zsírraktárakban sok az energia, a zsírszövet a leptin hormon segítségével üzeni meg az agynak, hogy fel vannak a raktárak töltve, magyarán: „jól vagy lakva, ne egyél többet”. Amikor pedig kiürülnek a zsírraktárak, akkor csökken a leptin hormon szintje a vérben, éhesebbek leszünk. A leptin csupán egy a több mint 600, eddig felfedezett zsírszövet termelte hormon (adipokin) közül.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a testzsír ennyire nélkülözhetetlen szervezetünk jó működéséhez, miért okoz mégis annyi gondot, miért nem szeretjük a zsírpárnáinkat? A válasz egyszerű. Zsírszövetünk addig tud egészségesen tartani bennünket, amíg térfogatát tekintve egy bizonyos határon belül marad. Ha túl kevés – alultápláltság –, akkor nem tud elegendő hormont termelni, ezért a hormonális egyensúly felborul, ami meddőséghez is vezethet. Ha túl sok – túlsúly, elhízás –, akkor pedig olyan nagy mennyiségben lesznek jelen hormonjai és egyéb alkotórészei, ami szintén kibillent az egyensúlyból, és betegségek kialakulásához vezethet.

Nem több, csak nagyobb!

Amikor meghízunk, zsírsejtjeinknek csak a mérete növekszik, de számuk változatlan marad. Amikor pedig lefogyunk, csak a zsírsejtek mérete csökken, a száma nem. Zsírsejtjeink száma gyerekkorban folyamatosan nő, és húszéves kor körül állandósul. Szervezetünk innentől kezdve állandó értéken tartja a zsírsejtek számát, bármennyire is küzdünk ellene, nem lesz kevesebb, csak kisebb. Az állandósult számú zsírsejt azonban másként oszlik el nőkön és férfiakon. Férfiaknál a hasüregben, nőknél a csípő és a fenék bőrében jellemző a zsírszövet elszaporodása. Az eltérést valószínűleg a nemi hormonok okozzák, férfiaknál a tesztoszteron, nőknél az ösztrogén. 45 év körül azért válik a derék, has a zsírpárnák kedvenc helyévé, mert csökken az addig domináns nemi hormon. Nőknél menopauzakor csökken az ösztrogénszint, illetve a tesztoszteron hatása válik uralkodóvá. Míg a férfiakban a tesztoszteron inkább az izomtömeget növeli, és nem a hasi zsírpárnát, addig a nőkben épp fordítva. Férfiaknál a csökkenő tesztoszteron okoz pocakosodást, de fordítva is igaz, az elhízás alacsony tesztoszteronszintet eredményez.

•

A testzsír egy újabb jó példa arra, mennyire összefügg minden mindennel a testünkben. Étkezési és főzési szokásaink hatással vannak testzsírunk alakulására, ami aztán kihat hormonális működésünkre és fordítva. Mindez pedig egy folyamatosan változó környezetben és napról napra idősödő testben történik. Mielőtt visszacsatolnák a derékszíjat, jelöljék be rajta, hol is kéne lennie a csatnak ahhoz, hogy az egészséges tartományban legyen. Ezt a módszert egy kliensemtől tanultam, aki hatvankét évesen fordult hozzám útmutatásért. Nem fogyni akart, csak egészségesen, életkorának megfelelően étkezni. Neki sikerült, kérdezzük meg magunktól, nekünk miért ne sikerülne.

A szerző étkezési tanácsadó, okleveles TÉNÉ szakértő, hormonális egyensúly tanácsadó