A cukorbetegség az egész életre kihat, kezelése teljes életmódváltást kíván, így sokan megrémülnek a diagnózis hallatán. Pedig megfelelő, személyre szabott terápiával a betegség eredményesen kordában tartható, és elkerülhetők a magas vércukorszint okozta további egészségkárosodások. Olyan anyagcserezavarról van szó, amikor a sejtek éheznek, hiszen megfelelő mennyiségű inzulin hiányában – vagy mert a sejtek rezisztenssé válnak rá – a glükóz nem képes a sejtekbe épülni. Így nincs meg a kellő üzemanyag, mely fontos lenne a szervezet normális működéséhez. A vérben keringő nagy mennyiségű cukor miatt bekövetkező metabolikus változások nagyban roncsolják a kis és a nagy ereket, a magas vércukorszint negatív hatással van az idegekre és lényegében az összes szervünkre. Érelmeszesedés, magas vérnyomás alakul ki, megnő a stroke és a szívinfarktus esélye, könnyebben lép fel mélyvénás trombózis, és egyéb életveszélyes állapotok rizikója is megnő a fellépő szövődmények miatt.

A cukorbetegség negatív hatásai több szervet is érintenek, így szövődményei is igen szerteágazók lehetnek: lehetnek neurológiai, nefrológiai, szemészeti, kardiológiai, angiológiai természetűek is.

A legtöbb cukorbeteg látásproblémával küzd, a második helyen pedig a szívpanaszok állnak. Szövődményként jelölték még meg a sebes lábat és a fekélyt is. Fontos megemlíteni a vesekárosodást is mint lehetséges szövődményt, hiszen ez is igen sok cukorbeteget érint. Sajnos a tartósan magas vércukorszint olyannyira károsítja a veséket (közvetlenül és közvetetten is), hogy a dialízisre szorulók nagy része diabétesszel küzd.

Általánosságban elmondható, hogy a cukorbetegségben érintettek sok ismerettel rendelkeznek a betegségüket és a lehetséges szövődményeiket illetően. Jól tudják például, hogy a sebgyógyulás náluk lassabb, és hogy egy apró sérülésből is komoly problémák származhatnak. Azzal is tisztában vannak, hogy a sebgyógyulás gyorsasága a megfelelő sebkezelésen és az optimális vércukorszint fenntartásán múlik. Ám viszonylag nagy a bizonytalanság és ismerethiány a fekélyek kialakulásával és megelőzésével kapcsolatban. Hogy el lehessen kerülni a szövődményeket, az első és legfontosabb, hogy az érintettek tudjanak az állapotukról. Sajnos (főleg a 2-es típus esetén) jelentős tünetek hiányában gyakran a betegek nincsenek is tisztában betegségükkel, így a kezelés is várat magára. Éppen ezért fontos a veszélyeztetett csoportba tartozók rendszeres szűrése.

(napidoktor)