Felújítja a Duna szlovákiai ágrendszerében található két objektumot a Vízépítő Vállalat (VV), amelynek köszönhetően javíthatják a víz dinamikáját és az ártéri erdők állapotát, a két elem javítására azonban más célok miatt is szükség van. Azért is fel kell újítani azokat, hogy a járművek – elsősorban teherautók – bejuthassanak a víz által körbezárt erdőgazdálkodási területekre, amelyek védett élőhelyekként is szolgálnak.

Különböző érdekek

Izsák Gábor az állami természetvédelem, (Dunamenti liget erdők  tájvédelmi körzet felügyelőségének) dunaszerdahelyi kirendeltségének tájvédelmi szakreferense rámutatott, hogy a Duna térségében korábban egymásnak feszültek a környezetvédők, a vízgazdászok a vízépítők és az erdészek érdekei. Mindez úgy, hogy az egyes szektorok képviselői nem találták egymáshoz az utat.

„Ugyanarról a területről nem lehet 100 százalékot rekreációra, vízgazdálkodásra, erdőgazdálkodásra használni, teret kell adni a környezetvédelmi és a természetvédelmi érdekeknek is, meg kell határozni, milyen célokat szolgáljon ez az egyedi régió, és arányosan elosztani azokat”

– jegyezte meg Izsák Gábor hozzátéve, hogy van haladás ennek kezelésében. Mindemellett a hajózási szempontokat is figyelembe kell venni, az Öreg Duna ugyanis még mindig szerepel a nemzetközi hajózási útvonalak között, ezért medrét folyamatosan  karban kellene tartani, hogy megfeleljen a hajózási szempontoknak. Ez az elmúlt évtizedekben elmaradt.

Egy folyó két ország

Határfolyóként a Duna választja el Magyarországot és Szlovákiát, míg sok platformon összeköti a folyó az itt élő embereket, a környezet kezelésében máig jellemző a kétféle hozzáállás. Izsák Gábor szerint nincs megfelelő szinten a magyar szakemberekkel való egyeztetés. „Olyan szervezetre lenne szükség, ami egységként kezeli ezt a területet. Sajnos még egyik fél sem tudta levetkőzni a korábbi sérelmeket” – véli a szakember. Más a Duna-ágak vízpótló rendszerének ellátása, kezelése, és az ágrendszer is máshogy néz ki a két szomszédos országban. A Szigetközben magasabb szinten kezelik az élővilágot, máshol járnak az idegenforgalom területén is.

Vízpótlás Dunán innen és túl

Alapvető különbség van a szlovákiai és a magyarországi ágrendszer vízellátásában. Nálunk a doborgazi vízpótlóműből amelynek része a kis vízerőmű is, illetve a bal oldali szivárgócsatornából látják el vízzel a Duna-ágakat. A magyar-szlovák bilaterális egyezmény értelmében télen 250-300, nyáron másodperceként 500 köbméter vizet kap az öreg Duna, ami az mi ágrendszerünk szempontjából kevés, így a szintkülönbség miatt nem juthat víz az öreg Dunából a szlovákiai ágrendszerbe. Magyarországon ez a vízpótlás másképp működik, a dunakiliti fenékküszöb és a részlegesen üzembehelyezett  dunakiliti  gát által saját rendszerben szabályozzák az ágrendszerük vízpótlási vízszintjét. A jobb tervezés és műszaki háttér mellett azonban a természetes feltételek is kedvezőbbek voltak a magyar oldalon. Ahhoz, hogy hasonló eredményt érjünk el Szlovákiában is, más műszaki megoldásra lenne szükség az ágrendszerünk vízpótlásában.

„A magyar ágrendszer azért jobb, mert több vízzel működik és nem kell olyan mértékben duzzasztani, mint nálunk. Ennek a nagymértékű duzzasztásnak az a eredménye hogy a mi ágrendszerünkben fokozottan jelen van a szedimentáció, vagyis az iszaposodás, csökken a átjárhatóság a halak és más víziorganizmusok részéről, és így  inkább tó jellegű vízi környezet alakul ki.

Az értéri biotópusokban nagyon fontos a víz dinamikája. Nem minden vízi élőlény tudja elviselni a vízszint változását” és ez a tény adja az ártéri  területek biotópusainak a természeti jellegét, értékét és egyediségét más vízi biotópusokhoz viszonyítva   – részletezte Izsák Gábor.

Környezetvédelem és gazdaság

A VV által nemrég beharangozott terv is ehhez kapcsolódhat. A norvég alapokból nyert támogatással felújítják a gátrendszer egyes vonalait, (G és a H líniákat). Izsák Gábor rámutatott, hogy ezek ugyan a vízpótló rendszer részei, de a környezetvédelem mellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az erdőgazdálkodási területek megközelítése miatt is szükség van a szakaszok felújítására. A kijelölt gátakon, ahol megkezdődhet a munka, épp a legértékesebb természetvédelmi területre, a rétisas szigetre vezetnek az utak, de természetvédelmi szempontokból jobb volna ha ezek a területek inkább szigetek maradnának. A zárások viszont a mesterséges elárasztásoknál is fontos szerepet töltenek be, ezért is fontos, hogy megfelelő állapotban legyenek, főleg vízgazdasági és vízpótlási megfontolásból.

Természetes folyamat

Az élő folyó jelentősen átalakítja a tájat, erre példa az is, hogy a Duna folyamatosan mélyítette a medrét, ezért egyre kevesebb víz jutott az ágrendszerekbe. A bősi vízlépcső megépítése azonban a szakember szerint nem jelentett megoldást a problémára. Másik folyamat a víz által lerakott kavicspadokon kialakuló különleges természetes biotópusok megjelenése. A folyami liget erdők környezetvédelmi szempontból nagyon jelentősek és európai és nemzeti szinten is védettek. Az árvízvédelemben azonban akadályt képeznek a lezúduló víz előtt.

Optimális megoldás

Ahhoz, hogy minden érintett sikerként könyvelhesse el a Duna ágrendszerében zajló tevékenységeket, szélesebb szintű összefogásra és az érintett szakemberek és intézmények szoros együttműködésére lenne szükség. „Csak akkor lehet megtalálni az optimális megoldást, ha együtt kezeljük a magyar és a szlovák részt, mint vízrendszert” – szögezte le a szakember. A Duna és a hozzá kapcsolódó ágrendszer megfelelő kezelése az árvízvédelem szempontjából is elengedhetetlen, Izsák Gábor szerint azonban itt is figyelembe kell venni a globális problémákat, amelyek közül a táj föld vízmegtartó képessége is fontos szempont. A mezei utak felszámolása és a monokultúrákra összpontosító mezőgazdasági termelés csökkenti a föld vízmegtartó képességét, vagyis a lehullott eső nagy része rövid idő alatt lefolyik a vízgyűjtő területekről. Ez nemcsak Szlovákiában, hanem a Duna északibb részén lévő vízgyűjtő területekre is jellemző – ezért sem lehet figyelmen kívül hagyni az árvízvédelmi feladatok ellátását.

Változó hozzáállás

A szakember szerint reményt jelenthet az állam jelenleg változás alatt álló  vízgazdálkodási politikája, amely más ágazatok szakértőinek bevonásával is készül. Ezen felül a tavaly elindult Insula Magna kezdeményezés is, amely célja a közös Szigetközt és a Csallóközt érintő vízgazdálkodási fejlesztési koncepció  kidolgozása amelynek eredményeként valóban együtt kezelhetnék azt, ami a természet szempontjából is összetartozik.