A Lámpafénynél előadássorozatban a régió történelmének érdekes részeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat a Galántai Honismereti Múzeum és a Pro Renovatione non-profit szervezet több évtizedes együttműködésének az eredménye. A múlt csütörtökön tartott előadás bevezetőjében a szervezet elnöke, Pekarovič György méltatta az előadót, Bukovszky László történészt, kiemelve, hogy valódi tudományos munkát végezve, levéltári kutatások alapján állította össze az előadásának anyagát. Az Az utolsó Esterházyak Galántán című előadást tavaly októberben hallhatta a közönség szlovák nyelven. Aki a mostani előadáson részt vett, sok új dolgot megtudhatott, hiszen Bukovszky László azóta számos érdekességre rálelt kutatásai során. 

Cseszneki ág

Az előadás az Esterházyak úgynevezett ifjabb cseszneki ágának életét foglalta össze a 18. század közepétől a második világháborúig. Az érdeklődők megtudhatták, hogy az Esterházy család tagjai a 18. század első feléig nem éltek Galántán, csak időszakosan laktak itt. Annak ellenére, hogy a galántai jelzőt használták a nevükben, a Románfalván (Rumanová) lévő birtokon éltek, amelyet Esterházy Imre nyitrai püspök vett zálogbirtokba az Andrássyaktól. Miután II. Esterházy József több évtizedig tartó pereskedés után 1860-ban visszakapta a románfalvi birtok árát az Andrássy Györggyel indított vagyonjogi perben, 1861-ben átépíttette a galántai kastélyt és úgy döntött, családjával itt telepednek le. 

Beteljesületlen álom

II. Esterházy József álma az volt, hogy miután két lánya, Mária és Gizella még gyerekként elhunyt, feleségével, Barthodeiszky Rozáliával és fiával, Gézával felvirágoztatja a galántai alágat. Gézáról megtudhattuk, hogy nagyon mozgalmas, színes életet élt, szinte csodabogárnak számított, aki szívesen foglalkozott egyebek mellett a történelemmel, színészettel, tánccal és a politikai életben is részt vett. Sajnos azonban fiatalon, 35 évesen szívelégtelenségben meghalt, így apja álma nem teljesülhetett. 

Súlyos örökség

II. Esterházy József fia halála után, 1870-ben írt végrendelete alapján a galántai birtokot keresztfiára, a cseszneki ág sárosdi oldalágának sarjára, Esterházy Bélára hagyta a deményi, a bakonyszombathelyi és a cseszneki birtokokkal együtt. Így jelent meg a család sárosdi ága Galántán. Miután József és felesége fiukhoz hasonlóan szívelégtelenségben 1879-ben meghaltak, Béla fiatalon, 25 évesen örökölte meg a vagyont, aki viszont Sárosdon építette ki a birtokát, Galántán csak időszakosan tartózkodott. A 19. század végén teher volt fenntartani a birtokokat, ezért a galántai kastélyt bérbeadták. Az Esterházy család, vele együtt a vagyon hanyatlása, majd nagy részének megsemmisülése 1919-ben kezdődött, amikor Bélát Bakonyszombathelyen agyonverték a kommunisták. A vagyont öccse, VI. László örökölte meg, aki feleségével, Teleki Katinkával többet tartózkodott Galántán. 

Minden elégett

1926-ban államosították a birtokot. Az úgynevezett lefoglalási törvény (záborový zákon) értelmében a csehszlovák állam lefoglalta az örökséget. Annyit megengedett a törvény, hogy az utolsó tulajdonos az államtól viszonzásul kapjon 507 000 csehszlovák koronát, amelyet 1933-ban fizetett ki az állam Esterházy Lászlónak. Az egyezség része volt az is, hogy a galántai kastélyban található ingóságokat elszállíthatták. Korabeli feljegyzésekből kiderült, hogy László Bakonyszombathelyre vitetett a kastélyból 60 festményt, 26 láda könyvet, amelynek súlya 1 tonna volt, valamint 16 láda levéltári anyagot. A második világháború végül mindent elpusztított: 1942-ben meghalt László, 1944-ben pedig tűzvész következtében leégett a bakonyszombathelyi kastély, benne az összes kinccsel. Bukovszky László hozzátette, valóban minden elpusztult, a mostani bakonyszombathelyiek emlékezetéből már az is kikopott, hogy valaha kastély állt a településen. II. Esterházy József víziója tehát, hogy birtokait összekötve Galántára helyezze a család központját, a politikai élet alakulása és a világháború áldozatává vált. A neogótikus kastélyban az állami hivatalok kaptak helyet, a Vág folyóig kiterjedő birtokot felszabdalták, a helyén épült fel egyebek mellett a Kolónia városrész.