Szakértők tömege magyarázza, hogy mi történik, miközben sokan közülük az említett propagandagépezet elemei és kiszolgálói. Politikailag érdekelt és gyűlölettől vezérelt embereket ugyanis nem lehet mértékadó elemzőnek tartani. Ezt is mindenki látja, csak az nem, aki maga is politikailag érdekelt, gyűlölettől vezérelt vagy egyszerűen vak. Vagy nem is tudom, minek nevezzek embereket, akik állva tapsolnak annak az államfőnek, akiről egy évvel ezelőtt egy hazai Ukrajna-szakértő azt nyilatkozta a televízióban – fenn van az interneten –, hogy „egyre inkább nacionalistává válik, orosz zsidóból banderistává”. Akkor ez már nem igaz?

A háború, aminek a fegyveres részét Putyin indította el, s mint minden háború, erkölcsi szempontból egyértelműen elítélendő, ezt most már felülírja? Az is teljesen rendben van, hogy az egyik volt amerikai elnök, aki mellesleg, ha mindenkire egyforma mérce vonatkozna, akkor háborús bűnösként börtönben ülne, most az Európától távoli karosszékéből ukrán zászlóval a mellén vigyorogva osztja az észt Zelenszkijnek? Vagy mit gondoljak olyasvalakiről, aki a szlovák kormány tagjaként német tévésztármilliomosokkal valóságshow-t csinál a szlovák parlamentből? A múltkor arról írtam, hogy a napi 16 órás munkaidőtől Európában eljutottunk a bőséges szabadidő világáig. Eljutottunk egy magas gazdasági szintre. Akkor mit gondoljak az EU vezetőiről, akik most mintha mindezt szándékosan tönkre akarnák tenni? Vagy arról, aki újságíró létére képes olyat leírni, hogy Ukrajnát nekünk akár atomhábo-rú árán is meg kell védenünk? Én nem propagandista vagyok, csak egy egyszerű szociológus, aki arra tanítja diákjait – korábban zsurnalisztákat, most politológusokat – , hogy a dolgokat több szempontból vizsgálják meg.

Csoda hát, ha bennem is számtalan kérdés merül fel? Vagy ez már tilos? Valaki kérdezte tőlem, miért engedi Isten ezt a káoszt. Hát Isten nem rendező, hagyja, hogy végbemenjen, amit az emberek rendeznek maguknak. Ha halált, akkor halált. De azért nem lehet magunkba süllyedni. Egyszer olvastam egy könyvet, amelyben a gonosz csaknem elérte a célját. Az angyalok serege készen állt, hogy küzdjön, de nem tudott közbelépni, mert az emberek nem kérték. S azért nem kérték, mert csak egy gonoszt érzékeltek, s úgy gondolták, azzal majd ők felveszik a versenyt. Csakhogy több gonosz is volt, de ezt nem látták. Amikor leesett a tantusz, akkor rájöttek, hogy velük szemben nincs esélyük, s elkezdtek imádkozni. És akkor mint a Duracell-nyúl, beindultak az angyalok. A sok apró világító pont kezdte megtörni a sötétséget, s végül győzött a fény. Bárcsak itt tartanánk.