Szeretem Nick Hornby stílusát. Azt a fajta könnyedséget, amellyel súlyos mondanivalókat mesél el. Azt a fajta humort, amely szomorú sorsokat tár elénk. És nem utolsó sorban azt az őszinteséget, hogy nem áltatja azzal az olvasóit, hogy végül minden tökéletesen jó lesz és mindenki úszik a boldogságban. Az ő történeteinek középpontjában többnyire valamilyen személyes krízis áll, amellyel hőseinek meg…