Mi az első kajakos élménye?

Az első verseny mindig emlékezetes marad, már csak azért is, mert egy barátom is ott volt a mezőnyben, én pedig beborítottam őt a vízbe. Nagyjából 10 évesek lehettünk ekkor, de ezen még mindig sokat nevetünk.

Mi történt?

Nekem azt mondták, hogy bármi történik, én csak evezzek és menjek előre. Ő elém jött, én nekimentem és beborult a vízbe.

Mikor érezte úgy, hogy a kajakozás már túlnőtt egy kellemes szórakozáson az ön számára?

15 éves voltam amikor kijutottunk az EYOF-ra (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál – szerk.), ahol ötödikek lettünk párosban. A következő évben még mindig kadétkorúak voltunk, de kijutottunk a junior-Európa-bajnokságra és onnantól kezdve már minden évben ott tudtunk lenni. Nagyjából ez volt az az időszak, amikor komolyabbra fordult az én fejemben is a versenyzés.

A junior évek után már Szlovákiában is egy roppant erős férfi mezőnybe került, nem beszélve a nemzetközi vizekről.

Valóban így volt. Akkor még a Riszdorfer testvérek, Róbert Erban, Tarr Gyuri, Vlček Erik is ott volt a mezőnyben. Szóval kemények voltak a versenytársak, de sikeres volt az átmenet. Úgy emlékszem, a legelső szlovákiai válogatómon a negyedik helyen értem célba, talán egy tized másodperccel Tarr Gyuri mögött. A legelső U23-as versenyen pedig érmet is szereztünk, ami szintén nagyon emlékezetes volt.

Hogyan fogadták önt az említett rutinos versenyzők? Előjött a konkurenciaharc önök között?

Jól fogadtak, jó volt a kapcsolat köztünk. Konkurencia ide vagy oda, az élsportban a kapcsolat mindenki között lehet jó. Biztos érezték, hogy veszélyes lehetek, de ez természetes. Viszont sosem éreztették ezt velem.

Ki lehet emelni a pályafutásából egy versenyt, amire a legszívesebben gondol vissza?

Az összesnél van valami olyan esemény, akár egy érem, akár egy jó sztori, amire emlékezni lehet. Persze ezt most végigsorolni sok lenne, de aminek a legjobban örültem, az a 2016-os felnőtt Európa-bajnokságon nyert aranyérem 500 méteren kajak párosban Martin Jankoveccel. De voltak még érmek ezen kívül is párosban és négyesben is, amikre örömmel gondolok vissza.

Hogyan született meg a döntés, hogy visszavonul?

Már tavaly nyáron megfordult a fejemben. Januárban megszületett a fiam, de nagyon sokat voltam ezután is edzőtáborokban. Nem éreztem magam igazán jól így, nem éreztem annyira a sajátomnak az edzéseket és a versenyzést. Nyáron aztán jött egy sérülés. A gerincsérvből még visszajöttem, helyrehoztam a testem, de ott már gondoltam, hogy ez nem fog sokáig húzódni. Novemberben még elutaztam egy olaszországi edzőtáborba, de onnan már úgy jöttem haza, hogy nem fogom folytatni. Átrágtam magam még a dolgon, de decemberben, januárban már teljesen úgy éreztem, hogy ebből elég.

Az utóbbi években viszont már tudatosan készült a versenyzés utáni életre is.

Gondolni mindig kell a jövőre, így még 2016-ban elkezdtem a testnevelési főiskolát. Sikeresen be is fejeztem és ez után néhány hónappal jöttek az említett események, így majdnem egybeesett a tanulmányok és a pályafutás vége is. Fejben pedig kezdtem átállni az edzősködésre, a masszőri és fizioterápiás pályára. Lehetne akár még a tanulásba is időt fektetni, de jelen helyzetemben úgy gondolom, hogy a munkával tudok többet fejlődni.

Az említett szegmensek közül melyik lehet a fő irány a jövőben?

Jelenleg az edzések és a masszázsok jelentik a fő irányt. Nem csak arra kell gondolni, hogy ha valaki fogyni, vagy izmosodni szeretne, akkor hozzám jön. Ha valakinek akadnak problémái a hátával, a derekával, a lábával, esetleg a térdével egy sérülés után, akkor igyekszünk megerősíteni a javuláshoz szükséges részeket a testén. Nem mondom magam fizioterapeutának, de fizioterápiás edzéseket is tartok akár versenysportolóknak, akár azoknak, akik csak hobbi- szinten mozognak.

Van esély akár arra is, hogy idővel a kajakosok stábjában köt majd ki?

Egyelőre sem igent, sem nemet nem mondanék erre. Lehet, idővel majd kialakul egy ilyen jellegű kapcsolat is, de nem erőltetem. Majd az idő eldönti ezt a kérdést.