Miklós László professzor, a Szlovák Tudományos Akadémia Tájökológiai Intézetének főmunkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, aki korábban környezetvédelmi miniszter is volt, lapunknak elmondta, a bányavizek nagy mennyiségben tartalmazzák a legkülönfélébb vegyületeket. „Az ezen bányában lévő vasércerekben a Mengyelejev-táblázat szinte összes eleme megtalálható” – magyarázta. Ezek közül a legmérgezőbbek a nehézfémek, vagyis a kadmium, a higany és természetesen az arzén. Ahogy arról beszámoltunk, a rendkívül mérgező arzénból a megengedett határérték 187-szeresét, míg vasból a határérték 2581-szeresét mérték a kiömlő bányavízben, de jelentős mennyiségű rezet, cinket, nikkelt és további veszélyes vegyületeket, mint például mangánt és szulfátokat is tartalmaz. „Ez egyszerűen méreg” – mondta a professzor. A szennyeződés nagyon magas vastartalmának, lényegében a nagyon finom szemű rozsdának a folyóba kerülése miatt a Sajó vize vörösre, sötét narancssárgára változott. Illetve ez az anyag a folyó élővilágát is tönkretette: a halak és egyéb élőlények kopoltyúinak rozsdával való berakódása után el is pusztultak. Miklós rámutatott, a helyzetet súlyosbítja, hogy a mérgező anyagok az iszapban ülepednek le. Bár a szennyeződések legnagyobb része a bányavíz beömlésétől számított néhány tucat kilométeren ülepedik le, a folyó ezt a mérgező iszapot az idők során az alsóbb szakaszokra is elhordja majd.

Mit lehet tenni?

A professzor szerint a Sajóba ömlő mérgező bányavíz okozta környezeti kár elhárítása óriási összeget emészthet fel. „Eurómilliókról van szó” – mondta. Elképzelhető ugyanis, hogy a szennyezett bányavíz beömlési pontjától kezdve több tucat kilométeren ki kell kotorni a medret. Ez azt jelenti, hogy a folyó Alsósajótól Tornaljáig tartó szakaszán markológépekkel ki kell termelni a medert alkotó szennyezett iszapot és kőzetet. Több mint 45 kilométeres szakaszról van szó, amelyből rengeteg tonna veszélyes hulladéknak számító, méreggel átitatott anyag kerülne ki. A professzor rámutatott, már maga ez a folyamat, vagyis a nehézgépeknek a folyómederben való mozgása is nagy károkat okozna a természetben. „Majd pedig felmerül az a kérdés, hogy hová kerüljön a kitermelt óriási mennyiségű anyag” – tette hozzá a szakember. Az ilyen hulladékot ugyanis csak olyan tározóban lehet viszonylag biztonságosan elhelyezni, amelynek az alját vízhatlanul leszigetelik. „Aztán pedig meg kell oldani, hogy ebből az iszapból eltávolítsák a lerakódott fémeket” – tette hozzá. Összehasonlításképpen, a Pozsony Vereknye városrészében található veszélyeshulladék-tározónak a szigetelésére 34 millió euró értékben kötött szerződést az állam. Ennyi pénzért magát a hulladékot nem távolítják el, csak egyfajta „szarkofágba” zárják azt.

Miklós szerint a megoldás részét képezhetné, ha visszaállítanák a Sajónak az évtizedekkel ezelőtti folyószabályozást megelőző állapotát. Jelenleg ugyanis a folyómeder viszonylag egyenes, gyorsan átfolyik rajta a víz. A Sajó azonban eredetileg rendkívül kanyargós, sok ún. meanderrel rendelkező folyó volt. Ha ezt visszaállítanák, akkor ez segítené a víz tisztulását, illetve megakadályozná a mérgező iszapnak a folyás irányába való továbbhaladását. A kanyarulatokban lévő nádasok, lassan ugyan, de szintén tisztítanák a vizet. Ráadásul a meanderek által a táj vízmegtartó képessége is növekedne, ami az egyre gyakoribb aszályok miatt kiemelten fontos. A professzor rámutatott, a víz tisztítása és az egyéb lépések azért is lényegesek, mert a talajvizet, így a kutak vizét a felszíni vizek, ebben az esetben a Sajó táplálja, ezért ha nem történik semmi, a szennyeződés a föld alatti vízkészletet is el fogja érni. A professzor szerint a megoldás kidolgozásába a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Karát is be lehetne vonni.

Arzenopirit

Varga Tibor rozsnyói orvos, a Sajó halgazdaságának helyettes vezetője még a Gombaszögi Nyári Táborban beszélt arról, hogy a bányában nagy mennyiségű és jelentős vastartalmú, ún. arzenopirit ásvány van. A tárnákban található baktériumok ezt arzénra, vasra és kénsavra bontják le. Ez az a szennyeződés, amit a bányavíz végül a Sajóba mos. „Ezt a folyamatot azonban meg lehet állítani. Más baktériumok képesek burkot vonni az arzenopirit köré, hogy a továbbiakban ez ne oldódjon bele a vízbe” – magyarázta Varga azt a megoldást, amelyről bányamérnökökkel tárgyalt. Ezen túl szerinte a kifolyó vizet egy tisztítóberendezésbe kell terelni, amely leülepíti a bányából származó veszélyes anyagok nagy részét. Az ilyen szennyezett víz tisztítása ugyanis technológiailag viszonylag egyszerű, elegendő megváltoztatni a bányavíz pH-értékét, azaz kémhatását és a veszélyes anyagok nagy része kicsapódik.

Varga most arról is beszélt, hogy ez a kicsapódási folyamat spontán módon is megtörténik, hiszen a bányavíz és a Sajó pH-értéke eltér. Ezért van az, hogy a folyónak a szennyeződés forrása alatti szakaszán az iszapban gyűlnek össze a bányából származó fémek és nehézfémek. Június elején ezért Betlér községnél, a bányavíz beömlésétől számított tíz kilométer távolságban mintát vettek az iszapból. A laboratóriumi elemzésből kiderült, hogy egy kilogramm iszapban 1100 milligramm arzén található. „Ebből az anyagból a halálos adag 100 milligramm körül van” – mondta Varga azzal, hogy az egy kilogramm iszapban lévő méreg 11 ember éltének kioltására elegendő. Összehasonlításképpen az ivóvízben az Egészségügyi Világszervezet Ivóvízminőségi Irányelve több nagyságrenddel kevesebbet, 0,01 milli-gramm/liter arzént tart megengedhetőnek. A halgazdaság helyettes vezetője azt is elmondta, a vizsgált egy kilogramm iszap egy negyedét az a vas, pontosabban rozsda alkotta, ami a katasztrófa kezdete óta a folyóba ömlött. Varga szerint is a meder kotrása jelentene megoldást, de szkeptikus arra vonatkozóan, hogy erre bármikor is sor kerülne.

Politika és felelősség

A Sajót ért környezeti katasztrófára a köztársasági elnök, Zuzana Čaputová is felhívta a figyelmet. A Szövetség elnökségi tagja, Orosz Örs (Összefogás-platform) pedig már február óta foglalkozik a problémával. Ahogy arról beszámoltunk, a párt több tagjával együtt Orosz megkereste az illetékes minisztériumokat, és több figyelemfelkeltő akciót is szerveztek. A Szövetség politikusa lapunknak most elmondta, a környezetvédelmi minisztertől korábban kaptak ugyan egy választ, de azóta nem tudtak a tárcával kommunikálni. A minisztérium még múlt héten pénteken adott ki a Sajóval kapcsolatban egy nyilatkozatot, amelyben azt írják, az Állami Vízgazdálkodási Vállalat már dolgozik azon, milyen technológiával lehetne helyreállítani a folyó eredeti állapotát. Ebbe a munkába a Szlovák Hidrometeorológiai Intézetet és a Dionýz Štúr Állami Földtani Intézetet is bevonták, de arról, hogy mi lehet ez a megoldás, nem közöltek semmit. Az erre irányuló kérdéseinkre pedig lapzártáig nem kaptunk választ. A tárca arról is tájékoztatott, folyamatosan vizsgálják a Sajó és a folyó melletti települések kútjainak vizét is. Ezzel együtt kiemelik, hogy a bányavíz kiáramlásáért a gazdasági minisztérium és a hozzá tartozó Ércbányák Állami Vállalat a felelős. Korábban a környezetvédelmi és a gazdasági tárca egymásra mutogatott, amikor az ügyben az állami szervek felelőssége merült fel.

Greenpeace és WWF

A Sajó Bánrévénél átlépi a határt és Magyarországon folyik tovább, ezért az üggyel a magyar hatóságokon kívül a Greenpeace Magyarország is foglalkozik. Simon Gergely, a nemzetközi civil szervezet vegyianyag-szakértője elmondta, szerinte is valószínűleg a folyó medrének kotrása jelenti a már lerakódott méreganyagok eltávolítására a megoldást. „Ilyen szennyezés esetén nincs más lehetőség” – tette hozzá. Arra is felhívta a figyelmet, nyilvánosságra kell hozni, milyen mértékű a szennyezés az iszapban. A hazai civil szervezetek közül a folyók és azok élővilágának védelmével hosszú ideje foglalkozik a WWF Szlovákia. A szervezetnek az élővizek védelmére szakosodott szakértője, Miroslav Očadlík a Sajót ért szennyezésről elmondta, mindenekelőtt le kell állítani a bányavíznek a folyóba ömlését. „A kár felszámolására ugyancsak ki kell dolgozni egy működőképes tervet” – tette hozzá. Očadlík rámutatott, jogszabályokat is úgy kell megváltoztatni, hogy az ilyen környezetkárosítások esetében is egyértelműen meg lehessen állapítani, ki a felelős. Mindezt azokban az esetekben is, amikor egy-egy ilyen környezetkárosító üzem megszűnik. A WWF szakértője szerint a vizek élővilágát a kisebb folyókra épített vízerőművek is károsítják.

A Sajó szennyezését Zuzana Čaputová államfő is megtekintette (Czímer Gábor felvétele)