Michael O’Leary, a Ryan légitársaság vezére bejelentette, hogy az egyre emelkedő üzemanyagárak miatt a fapados fuvarozó nem indít többé nagyon alacsony áron elérhető járatokat, mint mondta, lejárt a 10 eurós jegyek korszaka.
A vezér jóslata szerint a következő öt évben az eddigi, átlagos 40 eurós jegyár 50 euróra emelkedik.
A hír végigsöpört a sajtóban, szinte gyászolják az olcsó repülőjegyek időszakát, ám nincs ok temetési hangulatra, az olcsó repülés velünk marad. A 10 eurós emelés, ilyen inflációs környezetben nem olyan jelentős, főleg úgy, hogy ötéves időtávról beszélünk. Folyamatosan nő az utazási kedv, a jegyárak pedig nem 40–50 eurós átlagáron fogytak, hanem sokkal jellemzőbb volt a 100–150 eurós (sőt, egy lisszaboni jegyért 280 eurót fizettem egy barátomnak) retúrjegy – Európán belül, fapadossal, minden szolgáltatás nélkül. Márpedig a legtöbb utas ilyen-olyan extrát is vásárol a jegyhez – van, aki feladott poggyászt, vagy még egy kézitáskát, ülőhelyet stb.
Mivel a keresőkben a jegyár jelenik meg elsőként, ez a csali, így nem kizárt, hogy ugyanúgy lesznek 10 eurós jegyek, mint eddig, legfeljebb ritkábban, és úgy alakítják majd a dolgot, hogy csak egyik irányba legyen olcsó jegy, a visszaút viszont már nem. De ez eddig is így volt, az oda-vissza útra elérhető, minimális jegyárra bukkanni a legtöbb esetben nehezebb (de nem lehetetlen), mint nyerni a lottón.
Az üzemanyagárak, a bérköltségek emelkedése miatt minden légitársaság emelni fog, elsősorban a főszezonban, akkor kevésbé feltűnő, és olyankor az utasok pénztárcája is könnyebben kinyílik, mert tudják, ha csúcsidőben utaznak, az nem olcsó. A szezonon kívül maradnak az olcsó, utazásra csábító akciók, mert akik nem főszezonban utaznak, azok sokkal árérzékenyebbek. A gépeket meg kell tölteni utasokkal, hogy a felszállás nyereséget hozzon.
Korábban a repülés csak a kiváltságosok privilégiuma volt, ma már mindenki megengedheti magának, hogy a levegőbe emelkedjen. Ezt pedig egyértelműen a fapados légitársaságoknak köszönhetjük, ők indították el az árversenyt, őt tették mindenki számára elérhetővé a repülést. Ebben pedig az első Európában éppen a Ryanair volt. Most az áremelést is ők jelentették be elsőként, nem kétséges, a többi cég is folytatja. De az olcsó jegyek ugyanúgy elérhetőek lesznek, hiszen a verseny, a sok-sok légitársaság, a piaci folyamatok nem változnak: hol ez a cég akciózik, hol az.
A belengetett áremelés nem fogja csökkenteni az utasszámot, talán csak a növekedés mértéke csökken csak picit, de nem jelentősen. Aki akar és tud utazni, az ezután is fog. Legfeljebb két csoportra oszlik az utazótábor: az egyik, amelyik duzzogva, de elfogadja, hogy ez is drágább, mint korábban, a másik pedig a „tőlem nem zsebeltek be több pénzt” jeligére ezentúl nem, vagy csak kevesebb extra szolgáltatást vesz, és mostantól nem zavarja majd, hogy nem ott ül, ahol szeretne (ablak vagy folyosó mellett), illetve elfogadja, amit a gép ad – még ha sokszor a középső, legrosszabb hely is jut neki. Vagy feladott poggyász helyett csak kézitáskával utazik. De a kirándulásról nem tesz le, mert utazni akar. Kerül, amibe kerül…
