A legtöbben úgy szocializálódnak, úgy nevelik a gyermekeiket, hogy a siker mindennek a mértéke. Vannak családok, ahol nemcsak viszonyítási pont és értékmérő, hanem komoly elvárás is, hogy a gyerek sikeres legyen, mégpedig úgy, ahogyan a siker fogalmát az adott családban értelmezik. Ha az utódot nem vonzza a család szerinti sikeres élet, mert ő egyszerűen csak normális életet szeretne, amiben azt csinálhatja, amit szeret, amiben jól és biztonságosan érzi magát, akkor elítélik, leszólják, megbélyegzik. Azt mondják, hogy lusta, semmirekellő, motiválatlan, és semmire sem fogja vinni az életben, ha nem érdekli a siker. Vannak más családok, ahol gyűlölik a sikert és a sikeres embereket, mindenkit leszólnak, megvetnek, akinek rangja, magas pozíciója, vagyona van. Ezekben a családokban az utódoknak többek között azzal kell megküzdeniük, hogy a siker nem ördögtől való, és lehet keresni sok pénzt tisztességes munkával is.
Szándékosan két szélsőséges példát hoztam, de siker témában ezen kívül nagyon sokféle családi hitrendszer létezik még, ami emeli vagy épp akadályozza, megnyomorítja az utódok életét. Ha ez nem lenne elég, nemcsak a családi, hanem a társadalmi nyomás is igen meghatározó és jelentős, amikor sikerről, sikerességről beszélünk. A mit fog gondolni a szomszéd, a barátok, az ismerősök, az anyósom, az apósom…, ugye, mindannyiunknak ismerős. Nem is csoda, hogy sok fiatal érzelmileg összezavarodik, és nem tudja, miért nem érzi magát jól a saját életében. Sokan azt képzelik, hogy amit a sikerről gondolnak, az a saját elméjükből pattant ki, nem pedig a családi és a társadalmi nyomás és elvárás alakította így a gondolkodásukat. Vakon követnek egy mintát, ami generációról generációra öröklődött, és azt remélik, hogy ez majd számukra is jó lesz, stabilitást, menedéket ad. Közben egyre nagyobb bennük a szorongás, a mindennapi stressz, és sok esetben még ezt is természetesnek veszik, mert a siker ezzel jár. Ki mondta azt, hogy ez így van? – szoktam olykor ügyfelektől kérdezni. A válasz: nem tudom, vagy visszakérdez: miért nem így van? A sikerhez meg kell pusztulni kicsit, mondja határozottan. Folytatom: mit éreznél, ha azt mondanám, hogy a kudarc az, amiben megpusztulsz, a siker mindig felemel. Látom a szemén, hogy ilyen opciót elképzelni sem tud. Azt mondja, nem tudom, mi lenne, de ez akkor is így van. Azután felteszem az obligát kérdést: szerinted mi a siker?
És a közös munka érdemi része mindig ott indulhat el, amikor elkezd gondolkodni a saját válaszain, meghatározza a saját sikerfogalmát. Elkezdi kitágítani a saját látószögét, és új nézőpontokat keres. Nem akar már megfelelni. Motivált lett.

A megfelelési kényszer

Nagyon erős motorja a sikerességnek. Fiatal felnőttek gyakori tévútja, hogy mindenkinek szeretnének megfelelni. Mindenki más igényeinek és elvárásainak, megfeledkezve arról, hogy számukra mi az, ami igazán fontos, hogy ők mit szeretnének. Lehet, hogy prioritásokkal élnek, sorrendet állítanak, szelektálnak a feladatok és célok között, csak hogyha nem a saját vágyaikkal, elképzeléseikkel teszik mindezt, ha más bakancslistáját élik, előbb-utóbb kiégnek, lebetegszenek lelkileg, azután testileg is.

Amikor először eljön hozzám valaki, legyen bármilyen téma az, amit hoz, mindig megnézzük, milyen rutinokat működtet. Ezt sokan furcsállják, hogy mire jó feltérképezni a mindennapi rutint, de ahogy haladunk előre a közös munkában, rájönnek, mindent a rutincselekvések határoznak meg. Amit rendszeresen, mindennap végzünk. A siker vagy épp a sikertelenség kulcsa is ezekben rejlik.

A siker ellentéte volna a kudarc?

Ahogyan Hamvas is írja, dicsőség és siker nem azonos. Gyakran összetévesztik ezt a kettőt, a legritkább esetben van siker és dicsőség egy helyen, egy időben. A kudarc nem létezik azoknál, akik tesznek valamit azért, hogy valami változzon és jobb legyen.

A kudarc nem létezik, de mégis kudarcnak nevezik azt, amikor megpróbáltál valami újat, amit eddig még nem, és a tapasztalat megmutatta, hogy az, amit elképzeltél és úgy, ahogyan elképzelted és megcselekedted, neked nem működik. De mindez nem azt jelenti, hogy rossz vagy, hibás vagy, hogy nem voltál elég jó. Hamvas szerint az ember nem tud magán dolgozni, csak másokon, s ez a cselekvés hatással van az érzéseire, gondolataira, kommunikációjára, egyszóval az egész életére, és ettől fog változni. A mindenre is legyen egy terápia, és az 1001 tisztító női-férfi elvonulások, mágiák korszakában ez igencsak elgondolkodtató. A legtöbb, amit magamért tehetek, hogy másokkal tisztességgel, tisztelettel, szeretettel, őszintén, egyenrangúan bánok. Cselekvő imádságban élek, cselekvéssel élek, nem zárom magamat se a múlt, se a jövő gondolati börtönébe. Itt és most a jelenben tettekkel élek. Ez az, ami tartós változást hozhat mindannyiunk életébe.

Kudarcot vallottál, fiam!

Szívszorító mondat, és egy életre padlóra küldheti egy fiatal önbizalmát, önbecsülését. Soha nem szabadna ezt a mondatot egyetlen szülőnek, pedagógusnak se kimondania. Az az ember nem vall kudarcot, aki megpróbálta, aki dolgozott, tanult, aki nem adta fel, aki kijavította, újragondolta, megcselekedte. Egyszóval tett valamit egy ügyért, egy célért, egy kapcsolatért, ami végül nem sikerült. Ennyi történt. Nem több.

Ellenben az, aki nem tesz semmit a céljaiért, a kapcsolataiért vagy egyéb más, számára fontos ügyekért, hanem mindig másokra mutogat, másokat hibáztat, másokat tesz felelőssé, mások felett ítélkezik, az valóban kudarcot vall.

Kudarcot vall az az ember is, aki áldozatnak hiszi magát ott, ahol ő az első számú elkövető. A sikernek nincs ezer arca, de az embernek, aki éli, akadályozza, működteti a sikert, lehet ezer álarca. A dicsőségnek viszont egy sincs, mert a szívednek titkos kamrájában mindig az lehetsz, aki vagy.

A spiráldinamikai modell és a siker

A spiráldinamika minőségileg, értékrendileg felfelé növekvő nyolcszintű fejlődési modellje szerint csupán az ötödik szinten helyezkedik el a siker. A ciklikusan ismétlődő spirálban az úgynevezett túlélő üzemmód utolsó szintje a siker, ezt követi a közösségi, emberi kapcsolatok, a szabadság, az áramlás és a globális gondolkodás, a tiszta spiritualitás szintje. Ami a legmagasabb szint.

A spirál hatodik szintjétől kezdődik az ÉLET. Ezeken a magasabb tudatossági szinteken minőségileg értékesebb, tisztább, közösségi életet élünk. Más, magasabb, akár több száz évre előre mutató célokban gondolkodunk, szabadabban, környezettudatosan élünk, szövetségben és egységben embertársainkkal és a természettel.

Érdemes elgondolkozni ezen a modellen, hogy a siker értékét miért a túlélési szint utolsó állomására helyezi. Vajon mi az, ami el- és szétválasztja a sikert a felette lévő magasabb életrendminőségektől?

Montorffy Letti fejlesztő coach, spirituális tanácsadó