Bécs külső kerületében, ahol arany színben pompázik az ősz, egy kisvendéglő szőlővel beültetett udvarában, amely egyszerre idézi meg Krúdy és az óbudai borozók világát, hosszú hónapokig tartó ostromlásom után hármasban ülünk egy asztalnál.
Németh Sándor, a budapesti Operettszínház egykori sztárja, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művésze, örökös tagja, világszerte ünnepelt táncoskomikusa, a Csárdáskirálynő örök Bóni grófja, és ugyancsak híres felesége, Gaby Bischof osztrák színésznő. Két megnyerően derűs, finom humorérzékkel megáldott ember csodás összhangban, évtizedek óta harmonikus házasságban.
Németh Sándor neve a hatvanas évek közepétől fogalom az operett világában. Fénykorát élte a műfaj, amikor huszonkét évesen berobbant a legnagyobbak közé. Országos népszerűségét azzal is fokozni tudta, hogy Párizstól New Yorkon át egészen Tokióig, a világ legrangosabb színpadjain emelte a magyar operett rangját.
És most itt ül előttem. Kellemes egyéniségével, szemmel látható életszeretetével egyetlen perc alatt képes lenyűgözni az embert. Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte februárban, de sem az alkatán, sem a vitalitásán nem fogott az idő.
Mikor vett búcsút a színpadtól? Nehéz volt? Legendás szerepét, Bóni grófot hol játszotta utoljára? Az Operettszínház „aranycsapatának” tagja volt Budapesten. A királynő, Honthy Hanna miképpen viszonyult fiatal pályatársához? A koreográfusok sem tudták zavarba hozni? Könnyű dolga volt-e Anna Moffóval a Csárdáskirálynő filmváltozatában? Hol találkozott és játszott először Gaby Bischoffal? Bóni gróf dalát, a Jaj, mamám!-at Tokióban japánul énekelte, emlékszik-e még a szövegre? Bécsben könnyen elfogadták? Mennyi nosztalgiát érez Budapest irányában? És szülővárosa, Szombathely iránt? A színház után belépett-e valami az életébe?
Szabó G. László a magyar operett napja alkalmából készített interjúját elolvashatják a már megvásárolható Vasárnapban!