Azzal az elhatározással böngésztem az akciós repülőjegyeket, hogy olyan országba mennék, ahol még nem jártam. Vagy legalább olyan városba. Megakadt a szemem egy Pozsony–Brüsszel járaton. Hm, Belgium. A Benelux államok eddig kimaradtak az utazásainkból. Tökéletes városnézős, múzeumos célpont. Uccu neki! A szállásfoglalást nem siettük el, az indulás előtti héten kezdtünk keresgélni. Mivel a gép Charleroi-ban landol, először Brüsszelt néztük, de mind drága volt, vagy messze a központtól. Úgy döntöttünk, kiterjesztjük a keresést az országra, így úszott be Gent, amiért nagyon hálás vagyok.

Gent
Nem sokat tudtam erről a helyről. Kábé annyit, hogy létezik. Az elhelyezkedése miatt lett a bázisunk: Brugge 20 perc vonatút, Brüsszel pedig fél óra – tökéletes. Végül ez lett a kedvencem a három város közül. Észak Firenzéjének is nevezik, nem véletlenül. Gent egyetemekkel, fiatalokkal, biciklikkel, vízpartokkal teli, és nagyon szerethető a hangulata. Szállást egy meleg házaspárnál kaptunk (bizony, vannak olyan országok, ahol ez normális, még az is, hogy két gyerkőcöt nevelnek). Náluk egy kicsit mi is helyinek érezhettük magunkat. Szeretek otthonokba bekukkantani, jó látni, hogyan élnek a különböző nemzetek. Ezt egyébként nemcsak a szálláshelyünkön tehettük meg, a helyiek nem igazán húzták le a redőnyt esténként, így akarva akaratlanul is betekintést kaptunk az életükbe. Itt mindenki biciklivel közlekedik, a tömegközlekedés viszonylag ritkán jár, és nem is túl megbízható. Még a hajléktalanok is stílusosan öltözködnek, és a rendőrök tiszteletteljesen parancsolják le őket a városi buszról, ha épp nincs jegyük (szemtanúi voltunk egy ilyen esetnek). A buszsofőrök akármikor leállnak egymással beszélgetni, és az utasok nem ordítanak rájuk feldúltan, hogy mégis mit képzelnek magukról. A gentiek életvitele kicsit olaszos, még sziesztáznak is, hiába nincs hőség. A vízparton sétálva igazán idillikus látványt nyújtanak a híd korlátjához támasztott biciklik. Zubog a víz, sokan csónakáznak. Az egyik bár előtt egyetemisták zongoráznak. Hol esik, hol pedig süt a nap. Az eső megszokott, mindenkinél van esernyő, ha otthon felejtette, bármelyik sarkon vehet egyet. Az egyik legvonzóbb turistalátványosság a Gravensteen. A középkori kastély a 14. század közepéig a flandriai grófok rezidenciája volt. Később udvarnak, börtönnek, pénzverdének, sőt gyapotgyárnak is használták. A 20. század elején rekonstruálták az épületet, és megnyitották az érdeklődök előtt. Ingyenes audioguide vezet körbe a kastély termein és udvarán. Humoros, jól összerakott beszámolót hallhatunk, egy nyúl regéli el. Gentben az a legjobb, hogy nem kirakatváros. A helyi múzeumokban eredetiben nézhetünk Hieronymus Bosch- vagy épp René Magritte-műveket, káprázatos templomok, épületek találhatók itt, a csatornák meghitt hangulatot varázsolnak, a város mégis sallangmentes. Egy négyzetméterre rengeteg műemlék jut. Nem is lehet mindet megnézni.

Brugge
Az egyik kedvenc karácsonyi filmem az Erőszakik (eredeti címen In Brugge, és utálom is a magyar fordítást). Hagyomány, hogy minden évben megnézzük ezt a fekete humorú történetet. Nem volt hát kérdés, a saját szemünkkel is látni kívántuk a forgatási helyszínt, a kib*szott tündérmeseként jellemzett városkát. Jelentem, tényleg olyan, mint egy tündérmese, és a hattyúk is megvannak, bár a toronyba a belépő már nem öt euró. A város hangulata más, mint Genté. Sokkal több itt a turista, kevés a helyi. Mindenféle nyelvet hallani. Szemet gyönyörködtető az építészet. A kicsi óváros könnyedén bejárható, nem kell rohanni akkor sem, ha egy nap alatt szeretnénk megnézni a fő látványosságokat. Mi sem rohantunk. Megnéztük Krisztus vérét a Szent Vér-bazilikában, sétáltunk a szűk utcákon, gofrit ettünk. Leginkább azt vártam, hogy felmásszunk a főtér fölé emelkedő harangtoronyba. A már említett filmben ez ikonikus helyszín, de nem lövöm le a poént (legalább adtam ötletet rendhagyó karácsonyi filmre). A csúcs eléréséhez 366 lépcsőt kell megmászni. Alaposan kifullad az ember, mire felér, de időközben beiktathat pihenőket. 15 percenként van harangjáték, mi olyan szerencsések voltunk, hogy az egyiket pont a torony közepében hallgathattuk végig. A működési elve olyan, mint a zenedobozoké, csak sokkal nagyobbak a zenélő hengerek. A csúcsra érve csodás kilátás nyílik a város főterére. Bruggben kihagyhatatlan a hajókázás. A vízről még többet láthatunk utazásunk helyszínéből. Belgiumban járva mindenképpen nézzük meg ezt a várost. Valóban tündérmesés, készüljünk fel azonban a turistákra és a turistaattrakciók tömkelegére. Én egyszer karácsony környékén is visszatérnék ide. (A film ebben a szezonban játszódik.) Még varázslatosabb lehet karácsonyi égőkkel, a forralt bor illatával… Majd jövőre!

Brüsszel
Ahhoz képest, hogy az utazást tervezgetve még Brüsszel és csak Brüsszel volt a cél, ez tetszett a legkevésbé. Valószínűleg a sorrend miatt, hiszen Gent túl magasra tette a lécet, ha fordított lett volna a sorrend, minden bizonnyal jobban elvarázsol Belgium fővárosa. Persze, szép, de túl zajos és nagy az előző kettőhöz képest, egyszerűen nem éreztük át a hangulatát. Az viszont tagadhatatlan, hogy rengetegféle programot, lehetőséget kínál. Jó lehet itt élni. Különböző kultúrák találkoznak Brüsszelben és kellemes egyveleget alkotnak. Leginkább az Atomium meglátogatását élveztem. Kiskoromban volt egy 6 földrész 100 csodája című könyvem. Mindig nézegettem, hogy ide is el szeretnék menni, meg oda is. A lista tetején az Atomium állt. Nagyon izgatott, hogy hogyan nézhetnek ki azok a nagy fémgolyóbisok belülről, meg hogy hogyan lehet köztük közlekedni, hogyan fér el azokban a csövekben egy ember. Élőben sokkal nagyobb az egész, mint amilyennek a képeken tűnik. Elárulom, hogy egy golyó két szintet rejt. A csövekben pedig mozgólépcsők, lépcsők vannak. Az Atomium egészen szürreális élmény. Kicsi Fanni büszke lenne a 25 éves Fannira, amiért lecsekkolta a helyet. Jaj, és próbáltuk megállítani, de nem hagyta magát! Mármint Brüsszel.

Antwerpen
Becsapós, itt nem voltunk, de szeretnék visszatérni, és ezt a várost is jól szemügyre venni. Ígéretesnek tűnik.Belgium tökéletes úti cél bármelyik évszakban. Sosincs túl hideg, és túl meleg sem. Az esőre azonban fel kell készülni, de ez csak romantikusabbá teszi a régi épületeket. Az ország kicsi, viszonylag jól bejárható, így több várost is célba vehetünk. Én még biztosan visszatérek. Vannak itt finomabbnál finomabb sörök, gofri, krumpli, művészet, látnivalók, tenger. Kell ennél több?