A 35 éves Hamšík búcsúztatása már délelőtt megkezdődött, amikor a Trabzonspor játékosa egy üzletközpontban osztott autogramokat a rajongóknak. Hamšík a médiának nyilatkozva megjegyezte, nemcsak a búcsúmeccs miatt hálás a szlovák szövetségnek, hanem az időpontért és a helyszínért is, mert vasárnap kora délután a kisgyerekes családok is el tudnak jönni a mérkőzésre.

Ez most tényleg nem csak üres frázis volt, nem egy, szüleik kezét szorító, alig óvodáskorú gyerkőcöt láttunk a pozsonyi Nemzeti Futballstadion felé lépegetni (hogy egy nehezen járó nagymamáról ne is beszéljünk).

A chileiek elleni meccs előtt természetesen hivatalosan is köszöntötték a válogatottól visszavonult excsapatkapitányt. Hamšík három gyereke és felesége körében vette át Ján Kováčiktól, a SFZ elnökétől a bekeretezett 17-est a pálya szélén. A rutinos középpályás így is könnyezett rendesen, pedig a B-közép – nem tudni, a meghatottságtól-e – teljesen csendben volt, végül a játékos nevét viselő besztercebányai klub egyenmelegítős szektora kezdte skandálni a nevét.

A meccs 17. percében már nem kellett erre senkit nógatni, a majdnem teltházas, 20 ezres stadion állótapssal köszöntötte Hamšíkot.

A mérkőzés eközben természetesen folyamatosan zajlott, hazai részről Suslov és Boženík helyzeteit jegyezhettük fel, míg a chileiek veszélyesnek ígérkező támadásai során a befejezés kétszer is gyengére sikeredett. A 30. percben Dúbravka szedte ki nagy bravúrral a felső sarokból Arturo Vidal chilei fejesét, nem sokkal később viszont ő is már csak szemmel követte, ahogy egy tizenhatoson kívüli lövés éppen csak elsuhan a kapufa mellett. Mindez jól jelezte a meccs alakulását: a kezdeti kiegyenlített játék után a félidő második felére egyre inkább átvették az irányítást a dél-amerikaiak.

A szlovákok leginkább rögzített szituációk után kerültek a vendégkapu elé, de nagy helyzetek nem alakultak ki, Bénes László alapvonali szabadrúgásából sem. A doborgazi származású középpályást hét közben Montenegró ellen csak a hajrában cserélte be Francesco Calzona szövetségi kapitány, A Hamburg játékosa ezúttal 70 percet kapott, amikor Dudával együtt frissített a bal szárnyon az olasz szakember.

Addigra már egy igen forró 20 percen volt túl a szlovák válogatott a szünet után, Chile többször is megszerezhette volna a vezetést, de Dúbravka – és egy alkalommal a gólvonalról tisztázó Škriniar – megmentette csapatát.

Az ekkortól sorjázó cserék eléggé megtörték a meccs egyébként sem extra nagy lendületét, a szlovákok akarva-akaratlanul kontrára rendezkedtek be, a chileiek pedig nem törték már össze magukat a gólért. Így aztán a hajrában Arturo Vidal lecserélése volt a legérdekesebb esemény: előbb a másik kakastarajos játékos, Hamšík felsegítette a földről, majd a nézők és a leghíresebb chilei futballista kölcsönösen megtapsolták egymást. És persze a búcsúzó Hamšík is kiélvezhette az utolsó pillanatait, a 89. percben befejezte válogatott pályafutását, és sírva a ő arcmásával díszített, fehér egyenpólóban rá várakozó csapattársaihoz sétált.

A meccset a teljesség kedvéért még befejezték (0:0), de már mindenki az utolsó nagy közös ünneplésre készült. Hašíkot feldobták a levegőbe társai, a díszkör után pedig sorfalat álltak neki az öltözőbe menet, miközben a kivetítőn kisvideókban kívántak neki minden jót csapattársak és szakemberek.

„Nehéz meccs volt, szerintem Chile ellen egy 0:0 jó eredmények számít. Fantasztikus volt a hangulta, ebben bíztam, hogy megtelik a stadion. A fiaim már idősebbek, ők már megértették, mi is zajlott itt. Már Nápolyban is azt látták, hogy az emberek elismernek, és ma itthon is meggyőződhettek róla, hogy a Hamšík név valamit azért jelent a szlovák fociban” – nyilatkozta az érintett, aki 26 gólt szerzett a válogatottban.

A két kapitányt azért a meccsről is kérdezték az újságírók. Calzona és Eduardo Berizzo teljes összhangban nyilatkoztak, a szlovák csapat az első, a chilei a másodikban volt jobb, így mindkettejük elégedetten értékelte, hogy újabb lépést tettek a csapatépítésben.