Falunapon, búcsúkor vagy Szent István napján mindenütt megnyitják a tájházakat a településre látogató vendégek előtt. Érdemes elidőzni a múltnak eme kincsestárában, és kellő időt szánva belefeledkezni a régi történetekbe.

Egyszer megköszönik az utódok

Az érsekújvári járásbeli Szímőn található az egyik legfiatalabb tájházak egyike, amelyet 2021-ben nyitottak meg, és a Fröccsnapok látogatóit is várták a gazdagon berendezett portára, amely a Károlyi-ház szomszédságában áll. Priskin Magdolna nyugalmazott pedagógus a helyi értékőrzőkkel sok éve gyűjti a régi porták használati tárgyait, a konyhai felszereléseket, bútorokat, gyerekjátékokat, egyházi kellékeket, dísztárgyakat. A tájház épülete a község tulajdonában volt, korábban boltként szolgált. A Szímőn gyűjtött tárgyakat akkor még a Nagymama szobájaként emlegetett, jóval kisebb helyiségben zsúfolták össze. Az új, tágas helyiségben jobb oldalt egy rendkívül gazdagon felszerelt konyhai sarkát a nagymamáink konyháiból ismert falvédők díszítik. Az étkezőasztal mellől mintha csak nemrég állt volna fel a család apraja-nagyja, de található itt hálószobabútor, különféle ruhaneműk a szímői viseletből, és aki még sosem látott fakerekű babakocsit, régi játékokat, annak is lesz mit csodálnia.

Falumúzeum és tájház

Andódon egy épületben van Czuczor Gergely pap költő és nyelvész emlékmúzeuma, valamint a helyi lakosok életét, mindennapi használati tárgyait bemutató kiállítás. A templom szomszédságában álló épületet könnyű megtalálni. A fehérre meszelt helyiségben fényképek és tárgyi emlékek gazdag gyűjteményével várják a látogatókat. Elsősorban tájház jellegű népi alkotásokat mutatnak be az igényes válogatásban: például a kender feldolgozásához szükséges eszközöket, házi készítésű, fából faragott munkaeszközöket. A múzeumban elhelyezett kiállítási anyagot Vágvölgyi Szilárd, Andód helytörténésze gyűjtötte össze és rendezte el. Az ugyancsak érsekújvári járásbeli Tardoskedden 2010-ben nyitották meg az Alvégen azt a régi parasztházat, amelyben a Szülőföld Alap támogatásával alakítottak ki tájházat. Öt helyiségben mutatják be a helyi lakosok egykori használati tárgyait, emlékeit. A régiségek Balogh Rozália és lánya, Csányi Mária gyűjtéséből származnak, később a kistérségi fafaragók hagyományos találkozójának résztvevői új faragott kerítést is készítettek a tájház elé, az eredeti tardoskeddi faragott kapuk motívumaival. Régi bútorok, szebbnél szebb szőttesek, rokkák, babaholmik és felnőtt ruhadarabok, a helyi nép vallásos életére utaló képek, imakönyvek, szobrocskák is találhatók a rendkívüli alapossággal és igényességgel berendezett múzeumban. A látogatók azt is megtudhatják, milyen volt a helyiek életmódja, foglalkozása, hogyan és mivel teltek a mindennapjaik.

Az utolsó nádfedeles ház

Izgalmas történetmesélésekkel válik teljessé és felejthetetlenné egy-egy tájház látogatása, és ezzel párhuzamosan bennünk is életre kelnek a gyerekkori történetek a nagyszülők udvarából, a kalácsillatú konyhák hűvöséből. A padlások szárított kukorica- és szénaillatú homályából. A padlásokon hosszú éveken át féltve őrizgették a babakocsit, a mozsarat, a kukoricatörő széket vagy a disznóöléskor használatos tekenőt. A tulipános ládát megnyitni már nem lehetett, mert elrozsdásodtak a pántok, a komód fiókjaiba is idővel beköltöztek a szúk, és amikor eladják az ilyen családi portát, már nincs hová vinni a kincseket. Talán csak a kisasztalnak, tükrös szekrénynek lehet helyet szorítani egy kisebb lakásban, és a falitükörnek, meg a mosdótálnak, ahol a mama igazította meg reggel a fényes kontyát, mielőtt kendő alá rejtette. A városban élő gyerekek számára éppen ezért rendkívül izgalmas lehet egy-egy vidéki gyűjtemény megtekintése, vagy az egyetlen nádfedeles ház meglátogatása Vágsellyén.

A vendéglőkkel, boltokkal teli utcában egyetlen, 1730-ban épült ház található, nem messze a postától és a rendelőintézettől. Vastag paticsfalú, kontyolt nyeregtetejű ház, amelyen gyerekkorunkban még egy műgólya is díszelgett. Az utcára néző tisztaszoba két kis ablaka között szépen faragott ágasfa, ez tartja a mestergerendát. Egykor a Kuna családé volt a ház, és 1979-től szolgál tájházként. A Galántai Múzeum által létrehozott gyűjtemény részét képezi a tálakkal, korsókkal, festett tányérokkal teli konyha, a tisztaszoba egyszerű berendezése a dunyhákkal felpolcolt faággyal, és a fészerben található a mezővárosra jellemző szerszámok gyűjteménye. A fiatalabb látogatók megtekinthetik a fajátékokat, melyekkel nagyszüleink, dédszüleink játszottak egykor. A tájház a rövid nyári szünet után augusztus 21-től várja ismét a látogatóit szeptember végéig keddtől szombatig, 9 és 17 óra között.