Az legalább mókás, vagy inkább röhejes, hogy január közepén örömködtünk, fel-felkiáltottunk, ha csak mutatóba hullott is valamicske: jé, hóóó!

Persze tudom, hogy vannak kis országunknak olyan kies vagy kietlen részei is, ahová azért ellátogatott a tél a maga rendes havával, de azért a legtöbb helyen vigasztalan sár, szürke-fekete tócsa ezer, ami, ugye, nemigen kedvez a hóembernek.

Már a tél kezdetén megjött a tavasz, igazából el se ment, csak vegetáltak egymást bosszantva a téllel, letanyáztak itt a latyakkal, széllel, esővel, a váratlanul erős napsütéssel, mert annak a fránya télembernek annyi ereje sem volt, hogy gatyába rázza a tavaszúrfit, hogy március végéig ne is mutatkozzék. A könyvmoly, az olvasó ugyan nem sokat prézsmitált ezen, mert bőven volt mit böngésznie kedvenc foteljében, csak néha szomorkodott, ha az utcai latyakban régi családi fotókat, albumokat lelt, amiket a drága örökösök kivetettek, a szél meg csak vitte, vitte odább, a könyvcsereberés polcon meg dedikált könyveket, néha szívmelengető ajánlással mamától-papától a kisunokának, néha örök szerelemmel a kedvesnek… Lám, nemcsak a télnek nincs renoméja.

Közben meg farsangolni is kellett volna két áremelés között, amit már csak rihegve-röhögve lehetett tudomásul venni a boltban, pedig csak a lisztet, a kenyeret, a tejet nézte az emberfia.

Jó kis farsangi mulatságot rendezett nekünk ez a maskurát öltött tél. Be-beszóltak, segítettek neki bőven politikusaink is, igaz, ők már hónapok, évek óta farsangi fánknak néznek bennünket, hogy mást ne mondjak… Fogvacogtató. Nem a hideg, az ő, a minket farsangi fánknak néző elöljáróink sok, nekünk rendezett maszkabálja.

Nézegettem, keresgéltem a neten a téli, farsangi, télutói régi népszokásokat, mondókákat, szólásokat, s csak kijött váratlanul, hogy „maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot, takarodjon el a tél, örvendezzen, aki él”. Meg az is tetszett nagyon, amit Luca-napkor, de farsangkor is tartottak, hogy nem szabad varrni, mert bevarrja a gazdasszony a tyúkok seggét, s nem tojnak gazdagon. Hogy még azt a méregdrága tojást sem fogják tojni?! Jesszusom! Hát fel nem varrom a leszakadt gombomat egy darabig, annyi szent!

Ja, hogy nem is volt igazi, de olyan igazi tél? Hogy a globális felmelegedés a nagypénzűt, a mindenütt szemetelőt, az üzletlánc tulajdonosát, a fák helyett betonrengeteget telepítőt s a legtöbb politikust egyáltalán nem érdekli, mert ha úri kedve úgy tartja, elmegy legközelebb a messzi sivatagba, hiszen ott egyes helyeken már javában működtetik, építik a síparadicsomokat. S még mondja nekem valaki, hogy nem a buta ember felelős azért, hogy megette a kutya a telet.

Másnapra nagy szánkirándulást terveztek, VASÁRNAPra pedig néhány barátnőjüket hívták uzsonnára.

Kosáryné Réz Lola: Por és hamu