Slivka úr élete teljesen megváltozik, amikor felcsillan előtte a felemelkedés lehetősége, és rálép a karrierhez vezető rögös útra. Egy titkos ülésen a saját nevét húzza ki a kalapból, így ő lesz a körzet szená-torjelöltje, és fenekestül felfordul az élete… – áll a Tea szenátor úrnál című darab ismertetőjében.

Az előadásból többek közt kiderül, hogy a politikusok minden rendszerben ugyanazt akarják – a lehető legjobbat saját maguknak. Hogy a kisembert igencsak megváltoztatja a hatalom. Hogy a feleségek mindig elégedetlenek azzal, amit férjük elért. Hogy a lázadó fiatalok gyakran válnak a körülmények áldozataivá. Varga Viktor a szlovák Molnár Ferencnek tartja Ivan Stodolát, aki szerinte tűpontosan ábrázolta korának viszonyait. Vígjátéka korunkban is érvényes, sőt, akár abszurd drámának is megírhatta volna.

„Ezt a darabot mindig is úgy kezelték, mint az első csehszlovák parlament létrejöttének kritikáját. Szerinem azonban száz év alatt semmi nem változott az ember és a hatalom viszonyát illetően. Eléggé belenyúltam a darabba, főleg a családi kapcsolatokat illetően, mert sem az eredeti pozsonyi előadásban, sem a filmben nem foglalkoztak ezzel a szállal. Pedig fontos az anya-lánya viszony és a fiatalok szerelme is, akik egyébként terrortámadást terveznek. Meg akartam mutatni, hogyan és miért jutnak el humánus, liberális fiatalok odáig, hogy a régi rendszer eltüntetése érdekében robbantani akarnak. Elgondolkodtató, hol csap át a jó szándék fanatizmusba” – mondta lapunknak Varga Viktor rendező. Szerinte a szerzőnek a komédia csak eszköz volt arra, hogy megmutasson valami fontosabbat.

„Minden rendszerben eljön az a pillanat, amikor megszületik a kor kabaréja, a ki nem mondható dolgokról, amiket a humor nyelvén azért mégiscsak közölni lehet – a klasszikus udvari bolond pozíciójából. Így született például a pesti kabaré, vagy Brecht darabjai. Stodola komédiájának létezik egy magyar fordítása a nyolcvanas évekből, de az szerintem túlságosan óvatos, elvtársias, a kor követelményeinek megfelelő, és nem jeleníti meg a mű összes rétegét, csak a felszínt karcolja. Pedig Ivan Stodola olyan ügyesen ütközteti a különböző érdekeket és társadalmi rétegeket, hogy ez minden térfélen hat. Én például a szarvasi bemutató után többféle politikai meggyőződésű nézővel is beszélgettem, és egyik oldal sem gondolt saját magára, a saját szemszögőből nézve. Mindenki úgy vélte, a másik felet teszi nevetségessé a szerző”.

A történet több szinten is megdöbbentően aktuális. „A darabban Slivka képviselőnek felteszik a kérdést, hogy hogyan oldaná meg a Vatikán és Nicaragua közti konfliktust. És pont a premier napjának reggelén olvasom az újságban, hogy Nicaraguában bebörtönözték az ott szolgáló vatikáni püspököt. Valaki aznap este megkérdezte tőlem, hogy ugye ez aznap került bele az előadásba. Mondtam, hogy nem, száz évvel ezelőtt..”

Varga Viktor úgy döntött, zenés előadást csinál a darabból, mert azt a réteget is be akarta csábítani a színházba, amely csupán szórakozni szeretne, ezért kerüli a gondolkodást igénylő darabokat. „Bejött a számításom, mert a premieren sok új arcot láttam. Kifejezetten a kor stílusához illeszkedő, szvinges, charlestonos, kuplés zenét szerettem volna, és akkor iktattam be a dalokat, amikor a nézőnek egy kis pihenőre van szüksége, mert el kell gondolkodnia azon, amit addig látott a színpadon. Annak idején a büfé forgalmának támogatása miatt játszották öt felvonásban a darabokat, nálunk a dalok a büfét helyettesítik. Szekér Gergőt kértem fel a dalok megírására, akivel a Hazatérsz című dalt írtuk közösen. Akkor vettem észre, hogy ő fiatalként milyen izgalmasan gondolkodik zeneileg, és feltételeztem, hogy a betétdal fogalmához is újszerűen viszonyul majd. Igazam lett. Belinszki Zoltán írta a korabelinek tűnő dalszövegeket, és szerintem nagyon jól sikerült a darab zenei része, mert a betétdalok is kíméletlenül társadalomkritikusak lettek. Két különösen időtálló dal is született, az egyik az első felvonás végén elhangzó Ez lesz jó, vagy talán az lesz jó című, melyet a két főszereplő, Slivka és Slivkáné, azaz Szemán Béla és Sztárek Andrea énekel. Nem tudják, hogy Slivka a rá nehezedő nyomás alatt a lemondó nyilatkozatot írta alá, vagy a beleegyező nyilatkozatot, azaz elvállalta-e a képviselő-jelöltséget, vagy sem. A másik dalt, Balta képviselő dalát is imádja a közönség és a színészek is. Őt Boronyák Gergő játssza, és az a feladata, hogy probléma esetén szétcsapjon a parlamenti képviselők között. Egyszer azonban véletlenségből a saját miniszterét is elagyabugyálja, ezért kitiltják a parlamentből. Nem látja az élet értelmét, öngyilkos akar lenni, megrendeli a saját temetését, így kerül kapcsolatba a temetkezési vállalkozó Slivkával”.

Varga Viktor a próbafolyamat során sokszor érezte Hofi Géza szellemének jelenlétét a színházban. Szerinte neki is tetszene ez az előadás, mert a szerző úgy mutat rá általános emberi tulajdonságokra, és úgy kezeli a politikát, hogy örök érvényű igazságokat mond ki.