160 meghívott érkezett múlt pénteken bősre, hogy egy fogadással egybekötött rendezvényen emlékezzenek a bősi alapiskola épületeinek 60 éves történetére. A ünnepi műsor keretében betekintést nyerhettek a bősi oktatás és nevelés történetébe, megismerkedhettek a korabeli és a mai intézmény helyzetével, jeles pedagógusaival. Sebő Renáta az alapiskola igazgatója beszédében elmondta, hogy ugyan az oktatás megkezdésének időpontja Bősön nem ismert, de az első adatok igazolják, hogy kezdetben egy osztályban folyt az oktatás, majd a huszadik század elején négy évfolyamban, összesen 247 tanuló látogatta az intézményt. 1944-ben a háború miatt bezárta kapuit az iskola és csak 1946-ban folytatódott az oktatás, akkor már szlovák nyelven. Kévig tartott ez az állapot, majd 1948 szeptember 1-én újra magyar nyelvűvé vált az oktatás az intézményben.

„Ebben az időszakban krónika még nem íródott. Az első bejegyzések 1950-ből, az egykori igazgató, Botló Ferenc tollából származnak. Az intézmény pontos megnevezése akkor »Kilenc éves magyar iskola« volt”

– jegyezte meg az igazgatónő. Később volt olyan év, amikor az iskolába járó diákok száma meghaladta a 700 főt, ami komoly kihívást jelentett az akkor intézmény számára.

„Ez a helyzet azt követelte, új iskola építését kezdjék. 1962 tavaszán óriási álom valósult meg, megépültek főépületeink, amelyekben összesen 18 tanterem volt akkor. 1963 január 3-án költözött át az iskola. Az elkövetkező években is tovább fejlődtünk, megépült az műhely és a tornaterem”

– tette hozzá. 2002. június 1-től az iskola fenntartója a bősi községi hivatal lett, ami ma Bős város önkormányzata. A 2002-2003 iskolaév eredményeit nagyra értékelte a szlovák iskolaügyi minisztérium. Ezen elismerésnek köszönhetően hozzájárultak ahhoz is, hogy az iskola 2003. március 14-én felvehesse a város szülöttének, báró Amade Lászlónak nevét. 2005-ben bős önkormányzatának sikeres pályázata által megújultak az intézmény épületei, új nyílászárókat kaptak, új tetőt és hőszigetelést.

„Az iskolánk lelke: az iskolánk diákjai. A bősi iskola pedig dicsekedhet azzal, hogy megtelik diákokkal. Összeszámoltam a 10 évvel ezelőtt kiadott iskolai könyvünk alapján, hogy 1963-tól hány tanuló hagyta el kilencedikesként iskolánk falait: 3405 tanulóról beszélünk”

– tette hozzá Sebő Renáta.

Fenes Iván, Bős város polgármesterének beszédében az épületek születését egy újszülött születéséhez hasonlította. „Az épületek is születnek. Élnek és meghalnak. Megfogannak a papíron, a tervezőasztalon. Erős kezek által tégláról, téglára jönnek a világra” – mondta Fenes Iván.

„Az ember 60 esztendősen a nyugalmazás közelében jár. Egy kőből rakott objektum azonban, ha nemzedékről nemzedékre gondját viselik, akár évszázadokig, vagy akár évezredekig is fennmaradhat. Az Amade László Magyar Tannyelvű Alapiskola épülete valójában nagyon fiatal. Mondhatni a virágkorában van, hiszen megkapja és megkapta az őt megérdemlő tiszteletet”

– tette hozzá. A beszédeket követően az intézmény volt diákja, Nagy Laura Viktória énekelte el Kovács Kati egyik dalát, majd Erdős Virág versét a negyedik osztályos Csidey Hanna szavalta el. Majd Dóka Zsuzsa és Bősi Szabó László énekeltek a közönségnek, és Zalka Hunor hatodik osztályos tanuló szavalt. Őt követve a felső tagozatos lányok csoportja énekelt a színpadon, majd a Nagy Mónika és Nagy Gábor fellépése következett, utánuk pedig a Bernáth Mónika és Bernáth Zoltán vezette Tőzike tánccsoport adta elő műsorát.

A fellépések után Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke lépett a színpadra, aki ünnepi beszédében kiemelte az iskola intézményének fontosságát.

„A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége úgy tekint az Amadé László alapiskolára mint megbízható partnerre, egy versenyképes gyermekbarát, sikeres intézményre”

– mondta beszédében.

„A gyermek kincs, ígéret. Amilyen a jelen iskolája, olyan lesz a közösségünk jövője is. Tisztelettel hajtok fejet mindazon pedagógusok emléke előtt, akik ezt az iskolát felépítették, megtöltötték tartalommal és évtizedeken keresztül megtartották. Ők a mai nyugdíjasok, akik már megjárták az élet nem csak derűs, hanem borús oldalát is és zsebükben hordják a bölcsesség kövét, és akik bizalommal fordulnak feléjük, meg is mutatják”

– tette hozzá. Leérkezve a színpadról emléklapokat és némi anyagi hozzájárulást nyújtott át köszönetük és megbecsülésük jeléül a város- és az iskolavezetéssel karöltve a közönség elé szólított nyugalmazott pedagógusoknak. A megjelentek közt Csörgő Gabriella, Kún Blanka, Szénási Katalin, Bognár Gabriella, Bodó Ilona, Ujhelyi Ágnes, Szabó László és Szabó Kornélia, Földes Mária, Bodó Mária, Fodor Ildikó, Fenes Erzsébet és Bodó Julianna vehették át a jutalmat és az emléklapot.

Az ünnepélyes átadás után lekapcsolták a villanyokat, majd egy megzenésített Juhász Gyula verssel folytatták, melyet Uher Rudolf, az alapiskola tanára adott elő miközben elhunyt pedagógus kollégáik fotóit tekinthették meg a kivetítőn. A közönség sorai között több helyen is előkerültek a zsebkendők, melyekkel egy-egy könnycseppet itattak fel a régi barátokra, munkatársakra emlékezve. Az visszatekintő képsorokat vastapssal jutalmazták, majd egy újabb összeállítás következett, melyben az elmúlt több mint 60 évből, az iskola életéről, fontos pillanatairól készült fotókat, rövid videóbejátszásokat vágtak össze a szerkesztők. Az ünnepi műsor következő fellépője Stifter Luca volt, aki szavalt a közönségnek. Végül két dallal zárták a rendezvényt, melyekhez zárásképp a tantestület tagjai is csatlakoztak a színpadon. A műsor után ebéddel vendégelték meg a meghívottakat.