Ami nem új, és tartja a megszokott magas szintet, az a nagyon közkedvelt Vasárnap hetilapunk, kívánva neki, hogy csak így tovább. Most több pontban is rátérnék a 9. számára. Először is köszönet illeti a szerkesztőséget, hogy most is megjelent a középiskolai melléklet, igaz, egy kicsit hiányolom belőle a tavaly 150 éves kassai magyar ipariskolát. Nagyon érdekes volt Vrabec Mária Tévhiteink… című cikke, ami manapság rendkívül komoly téma, talán majd én is megírom a kassai baráti körök érdekes nézeteit. Nagyon tetszik a Kalendárium rovat, ezért köszönet illeti Gazdag Józsefet, lehetne-e a rovatot bővíteni? Nos, ahogy a végén elértem Sztálin halálához, valahogy egyszerre sok minden az eszembe jutott. Kezdem azzal, hogy 1953-ban a hír hallatán nagyon szomorú lettem, mert a gyász miatt bezárták a mozikat. Sztálin temetésére elment Klement Gottwald is, az akkori Csehszlovákia államfője, aki hazajötte után hirtelen elhunyt. Az a hír (talán álhír – hoax?) terjedt el, hogy mindkettőjüket megmérgezték, az akkori kommunista időkben ugyanis sokféle fura dolog történt. Mi, iskolások sokat tudtunk róluk, még a tankönyveink is az ő képeikkel kezdődtek. Természetesen a gyász meg lett hosszabbítva, így a szomorúságom tovább tartott, hogy a Tátra moziban nem láthatjuk a várva várt filmet az 1952-es nyári olimpiai játékokról, amelyen a magyar sportolók 16 aranyérmet szereztek, Puskás aranycsapata, Papp László bokszoló, Keleti Ágnes tornász, kardvívók stb., a cseh Emil Zátopek hosszútávfutó 3 aranyérmet, a felesége, Dana gerelyhajításban aranyérmet, és a kassai Athanaszov birkózó bronzérmet szerzett. Tudniillik abban az időben tévé még nem volt, rádió is csak kevés családban, így az nagy ünnep volt, amikor összejött a család a barátokkal hallgatni Szepesi György rádióközvetítéseit, aki a kassai magyarok túlnyomó részét jó értelemben szinte megbolondította a magyar sportért.

Buday Ernő, Kassa