A klub történetének második élvonalbeli szezonjában döntőt játszottak a Niké SBL-ben, ott voltak az Alpok–Adria-kupa Final Fourjában. 10-ből hány pontra értékelné a szezont?

Egészen biztosan tízre, mert ahhoz képest, amit mi megengedhetünk magunknak, ez volt a maximális teljesítmény. Egészen közel voltunk a bajnoki cím megszerzéséhez, ami azokban a feltételekben, amelyekben a klub mozoghat, maximális elégedettségre ad okot. Megmutattuk, hogy kemény munkával és türelemmel nagyon messzire el lehet jutni. Nagyon örülök, hogy ilyen szép idényünk volt.

Komáromban a város központjában, a szurkolókkal közösen tettek pontot az idény végére. Tudnak már a kosarasok örülni az ezüstéremnek, vagy még mindig csalódottak a lévaiak elleni, elveszített finálé miatt?

Továbbra is vegyes érzéseik vannak. 3:1-re vezettünk a döntőben a Patrióták ellen, egyetlen győzelemre volt a bajnoki cím, de megmutatkozott, hogy rövidebb a kispadunk. Talán ha még egy olyan kosarasunk lett volna a keretben, aki képes átlendíteni a csapatot a holtponton… A hatodik, hetedik meccsen már látható volt a fiúkon a fáradtság, ami miatt pontatlanabbá vált a játékunk. De mindegyikük, a szakmai stáb és a vezetés is minden tőle telhetőt megtett a sikerért.

Mi volt a gárda legnagyobb erőssége?

A csapatszellem, a remek kollektíva. Az egész idényben igazi csapatként működtünk, sosem öt egyéniség volt a pályán, hanem egy csapat. Ez tett minket erőssé, s ezt a drukkerek is érezték, akik nagy számban jöttek a meccseinkre és támogattak minket, ezúton is köszönöm nekik. Rendszeresen jártunk a pati fürdőbe regenerációra, gyakoriak voltak a közös ebédek, vacsorák, nem beszélve a sok utazásról, azaz sok időt töltöttünk együtt, s ez jót tett a kollektívának.

A szezon krónikájához tartozik, hogy néhány hónap után komoly változások történtek a játékoskeretben, hét kosaras, főleg légiósok távoztak. Sokáig mérlegelték, megkockáztassanak-e ilyen léptékű csapatátalakítást?

Igyekszünk mindig türelmesek lenni, és abból a játékosanyagból, ami a szezonkezdetre összeállt, kihozni a maximumot. De ha elérünk abba a pontba, hogy már nem látjuk, hogyan lehetne sikeresebb a csapat, muszáj változtatni. Nem szívesen tesszük, de a mostani szezonban is láttuk, hogy mi hiányzik a játékból, és az eredmények azt igazolják, bejöttek a húzásaink.

Sok múlik a szerencsén a légiósok leigazolásakor?

Igen, nagyon sok múlik rajta. Egyrészt, hogy maga a játékos milyen személyiség, másrészt hogy az adott kollektívában hogy érzi magát. Az edzéseken mindenkinek van tere és ideje arra, hogy fokozatosan elsajátítsa az elveinket, hogy azonosuljon azzal, amit elvárunk tőle. Ha ez nem valósul meg egy bizonyos ideig, kénytelenek vagyunk változtatni. De nagyon sok tényező játszik szerepet a külföldiek esetében.

Többek között az anyagiaknak is fontos szerepük van. A közvélekedés szerint jelenleg a lévaiak állnak a legjobban a költségvetést illetően – a komáromi klub hol helyezkedik el a képzeletbeli rangsorban?

Szerintem a többi élcsapattal sem tudjuk felvenni a versenyt, ami a büdzsét illeti, nemhogy a lévaiakkal. A lehetőségeink fényében a csodával határos, amit elértünk ebben az idényben. Persze, innen is tehetünk egy lépést előre, de továbbra is csak egy remélhetőleg hosszú folyamat elején járunk. Türelmesnek, realistának kell maradnunk, nem szakadhatunk el a valóságtól, de ha csak egy kis lehetőség is adódik ott lenni a csúcson, élni kell vele.

Az már kirajzolódott, hogy élnek-e majd a nemzetközi szereplés lehetőségével az új idényben?

Minden az anyagiaktól függ. Semmi nincs ingyen, például az Alpok–Adria-kupa főszponzor nélküli sorozat, ami azt jelenti, hogy minden felmerülő kiadást a kluboknak kell állniuk. Ezt is át kell gondolnunk, illetve mérlegelni azt, hogy az extraliga négykörös lebonyolítása, az alapszakasz sűrű műsora miatt mennyi időnk jutna egy ilyen sorozatban való szereplésre. Mert ebben az idényben volt olyan pillanat, amikor azt éreztük, túl sokat vállaltunk, és gyakorlatilag nem maradt idő edzésre. Decemberben ez a hullámzó eredményekben is megmutatkozott. Ahogy több időnk lett, a játékunk is javult.

A holt szezonban a játékosok kifújhatják magukat, de mi a helyzet a tisztségviselőkkel?

Nekünk ilyenkor van a legtöbb munkánk, mi nem pihenhetünk. Kezdjük összerakni a csapatot az új idényre, számolgatunk, tervezzük az új idényt, mi az, amit megengedhetünk magunknak, mi az, amit nem. Nem szeretnénk megelégedni azzal, hogy két szép szezon van mögöttünk, tovább akarunk fejlődni,

Vagyis nem fog tudni hazaugrani Szlovéniába, hogy a héten rajtoló női Eb egy-két meccsét megnézze?

Sajnos nem fér bele az időmbe, a tévében igyekszem majd követni az eseményt.