Vannak markánsan kritikusak, árnyaltak és – sajnos nem kevesen – fanyalgók is.

Hunčík Péter Ódorról: „Etnikai hovatartozását nézve ugyan magyar, de az értékrendjében az etnikai hovatartozás, a demokrácia fennmaradása és az ország (Szlovákia) jövőképe azonos szinten van.”

Idézet a Szalay Zoltán által Forró Krisztiánnal készített, a Napunkban megjelent interjúból: „Nem szabad annak örülni, hogy van néhány személy a közösségünkből, akik irányító pozíciót töltenek be. Egyedül nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy azok a kérdések, amelyek bennünket érintenek, kellő hangsúlyt kapjanak.”

„Szlovákia a hazám”

Végtelenül sajnálom, hogy mi, szlovákiai magyarok ennek a ténynek sem tudunk közösen örülni. A tisztelt olvasó bizonyára érzékeli a két vélemény csillagközi távolságát. Ha nem tévedek, Ódor Lajos az első „kisebbségi” politikus, aki e lap hasábjain úgy fogalmazott a Czímer Gábornak adott interjúban, hogy „Itthon próbáljuk elérni a maximumot, hogy ezáltal a kisebbségeknek is jobb legyen.” Az interjút (Új Szó – június 9.) egyébként mindenkinek ajánlom – és nemcsak egyszerűen elolvasásra, hanem inkább elmélyült tanulmányozásra. Sokat meríthetünk belőle. Gondolkodásra késztet. Meghökkentő és egyben felemelő is Ódor idézett mondata. Hiszen ő kimondja, hogy Szlovákia a hazám. Ugyanakkor érték- és fontosságbeli üzenetet is megfogalmaz: először az ország szekere, majd mindannyiunk javát szolgálva a kisebbségek sorsa is javulást mutathat. Ez így egy értelmes közlekedőedény. Tehát mindannyian tegyük a dolgunkat legjobb tudásunk, készségeink és tapasztalataink birtokában, közösen az ország felemelkedése érdekében!

Ódor Lajos

Ki is tehát Ódor? Az idézett interjúban így vall önmagáról: „Amikor a privát szférában, majd a pénzügyminisztériumban dolgoztam, sohasem a nemzetiség volt a fő kérdés. De sosem titkoltam, hogy magyar vagyok. Húsz éve az országnak dolgozom, sikerült jó pár reformot létrehozni. Én szeretem a kihívásokat.”

Nekem személy szerint Ódor a higgadt, racionálisan mérlegelő közgazdász, bankár, pénzügyi szakértő, akinek volt már dolga országos költségvetéssel, aki döntéseit rendszerszintű elemzésekre, egzakt számokra alapozza, miközben figyelembe veszi a legfontosabb társadalmi jelenségek, változások kiváltó okait és fejlődési trendjeit, irányait. Mindaz, amit ez idáig elért, nyilván nem nélkülözheti az alapos felkészültséget. Írt tudományt népszerűsítő könyveket, egyetemi tanár itthon és külföldön, így például a CEU-n is vendégtanár. Értékrendi irányultsága, feddhetetlensége, ami most már sokaknak nyilvánvaló, vitathatatlan.

A polgári értékek mellett elkötelezett Nyugat-barát, az EU- és NATO-szövetség híve és támogatója.

Eltérő értékrendek

Talán nem véletlen, sőt üzenetértékű, hogy Orbán Viktor Kis Grófót tudja köszönteni, jegyzi, számon tartja a születésnapját – ezzel szemben a szomszéd ország új, magyar nemzetiségű miniszterelnökét a mai napig nem hívta fel. Láthatóan az „értékrendi” különbségek miatt késik Orbán Viktor telefonja.

Ugyanakkor megnyugtató, ahogy Ódor ezt is kezeli. Nincs hiszti, színjáték és ripacskodás. Ezt bizonyítja egyebek mellett a V4-ről kialakított véleménye is. Az iránytűje pontos. A racionális megoldások híve. Diff erenciáltan ugyan, de egyensúlyra törekszik. Nemcsak a V4-en belül. A javak elosztásában a legrászorultabbak élveznek előnyt. Végre! Ez annál is értékesebb kormányzati szándék, hogy tudjuk, ez még a bőséges európai uniós pénzáramlás idejében sem volt így. Nem volt ez idáig kormány, amely a szegénység ilyen rendű orvoslására törekedett volna.

Emlékeztetni szeretnék, hogy a magyar parlamenti szavazatok (akkor még voltak képviselőink) egyöntetű támogatása is biztosította az uniós csatlakozásunkat. Ma Szlovákia ismét válságban van. Politikai, gazdasági és társadalmi válságban. Az ország parlamenti választásra készül. Gondoljunk csak bele, micsoda kihívásokkal s egyben felelősséggel néz szembe a jelenlegi kormány!

Ez a kormány a mi kormányunk. Magyar a miniszterelnöke, a pénzügyminisztere, valamint a régiófejlesztési minisztere. Az talán nem vitatható, hogy a három tisztségviselő rendkívül felkészült – elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Több nyelven kommunikáló, jó nevű külföldi egyetemeken és munkáltatóknál gyarapították tudásukat. Emberi tartásuk értékét csak növeli az a tény, hogy az ország helyzetére és állapotára való tekintettel – hiszen mintha a lehetetlenre vállalkoznának, mégis minden további nélkül – vállalták a konszolidáció irányítását.

Két fontos tanulság

Jelen esetből több tanulság is levonható. Én csupán kettőre szeretném felhívni a figyelmet. Az első, fontos következtetés, bizalomerősítő tény a magyar szülőknek és iskoláknak: magyar iskolából is el lehet jutni a „csúcsra”.

A második tanulság: modern társadalmakban, jogállamokban nem a nemzeti hovatartozás a meghatározó. Érdemes ismételni – a tudás hatalom. Igen, a legjobb értelemben. Gondoljunk csak Karikó Katalin magyar tudósra – ez a jelenünk. De érdemes a háború utáni „Hollywood” feliratot idézni – „nem elég csak magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenni”.

A magyarországi Fidesz-narratívával ellentétben – miszerint tiszteljenek bennünket csupán magyarságunk okán! (lásd az állandó „brüszszelezést”, oroszbarátkozást stb.) – Szlovákia láthatóan a korrekt európai uniós együttműködés útját járja. A közelmúlt igazolja, hogy Szlovákia szabad sajtója és civil társadalma – az ország jogállamiságának hiányosságai és intézményrendszerének a minősége ellenére is – szükség esetén képes a megújulásra, a demokrácia megvédésére.

Intellektuális bátorság

Mindez nem lenne lehetséges a szlovák politikai pártok és a parlament, de főleg Zuzana Čaputová elnök asszony válságmegoldást célzó döntéshozatala nélkül. Čaputová döntéshozatala az ügyben páratlan. Súlyos, belpolitikailag kockázatos, de egyben előremutató is. Ehhez kellett nagy adag kurázsi, intellektuális bátorság és politikai tapasztalat is.

Reménykedjünk abban, hogy az Ódor-kormány, bár korlátok között munkálkodhat, sikeres lesz!

Írásom elején idéztem Forró Krisztián pártelnök pesszimista és számomra érthetetlen, sőt megmagyarázhatatlan minősítését. Abban bízom, hogy többen leszünk, akik örülni tudunk az immár történelmi ténynek, miszerint Szlovákiának magyar miniszterelnöke van. Ez jó jel. Kiváló üzenet mindannyiunk számára. Azt is jelentheti, hogy Szlovákiában már nem hátrány, netán korlát a nemzetiségi hovatartozás.

Ha a szlovákiai politikai elit ezt a magatartást gyakorlattá lesz képes változtatni, akkor elmondhatjuk, hogy elkezdődött egy igazi, mentális felzárkózás is Nyugat-Európához.

A fanyalgóknak ez világos válasz lehet.