Fokozottan nosztalgiázós, időutazással párosuló kaland felütni az interneten a Nyugat folyóirat teljes archívumát, mert kereshetünk ugyan szerzők vagy címek szerint, de akár úgy is olvashatjuk, ahogy azt a korabeliek tették: a teljes lapszámokat, kezdve tehát Beck Ö. Fülöp akkor címoldalon levő Mikes-emlékérmétől egészen végig-végig.

És ha így járunk el, valójában több lesz ez, mint az egyes szerzők szövegeinek böngészése (és mérlegre helyezése, amire fokozottan szükség mutatkozik a súlytalanítási kísérletek idején). Kiolvashatóvá válik ugyanis azoknak a keze nyoma is – még ha a sorok között vagy elvonatkoztatottabb formában is –, akik meghatározták a neves lap arculatát és tartalmát. Azoké tehát, akiknek a neve általában elhangzik a Nyugattal kapcsolatos irodalom(történet-)órákon, ám alkotásaikra már nem nagyon jut idő, talán érthető is, hiszen haladni kell tovább az irodalom legnagyobbjai felé.

Alapító, felfedező, rejtőzködő

Persze nehéz is lenne tanítani azt, ami nincs, vagy csak alig. Márpedig Osvát Ernő nem árasztotta el a könyvesboltokat saját terméseivel. Újraolvasása azonban apropó lehet arra is, hogy ne csak irodalomszervezői munkájának (neki tulajdonítják többek között Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László felfedezését) nyomát keressük és olvassuk újra, akár a nagyok köteteiben, akár a nagy folyóirat lapjain, hanem saját gondolatait is.

Halála előtt elajándékozta könyvtárát

Halála előtt ugyan a könyvtárát elajándékozta, írásait pedig elégette, e téren azonban nem sikerült tökéletes munkát végeznie: aforizmáit halála után, a nagy (irodalomórákon szintén gyakran felemlegetett) szerkesztőtárs, Ignotus előszavával megjelentették, majd később tovább gyűjtögették a fennmaradt, kazánból és máshonnan összementett írásait.

„Vannak szobrászok, kiknek kezén a lovasszobor is levélnyomtatékká silányul, s vannak, akiké alatt a virágcserép is monumentummá magasztosul. Ilyen monumentum Osvát Ernőnek minden mondása, még játszi elméssége is – s monumentum e könyv, mely a maradékra átviszi emlékezetét”

– áll Az elégedetlenség könyvéből című aforizmagyűjtemény Ignotus-előszavában. Babits Mihály pedig a Nyugat 1931/1-es számában egyenesen líraivá avatja: „Osvát Ernő mégis hagyott egy könyvet. Egy szép, nemes írást – kicsit, de kis könyv is nagy lehet belülről.” Apró óriásként lehet akár párhuzamos olvasmány is az Osvát által szervezett és sokkalta ismertebb irodalom mellé.

„A meggyőződésünknek tartozunk avval, hogy higgadtan védjük.”

„Az elzálogosított gerincek kiváltására sohasem kerül sor.”

„A tekintély lemondhat a tiszteletről; de a tisztelet nem mondhat le a tekintélyről.”

„Gyönyörű őszi órák: mosolyfűben gázol az ember; kentaur-érzés: a test, mint egy kényes, pompás, hű paripa hordja pajtását, a lelket.”

Ignotus is

Esetében már könnyebb saját művet találni, ha a név mögé szeretnénk nézni (Emma asszony levelei, Egy év történelem, A slemíl keservei…), és belőle, szövegeiből viszonylag bőven találunk a folyóirat elektronikus lapozgatása (görgetése) közben is.