A móló tisztításakor az uszadékfán kívül hozott a folyó szúnyogirtós flakont, teniszlabdát, de strandpapucsot és különféle bútordarabokat is. A nyárra hangolódók számára igencsak hangulatrontó képek ezek, de valósággal úszunk a szemétben. Szerencsére egyre több a tudatos fiatal család. Olyan apákról és anyákról beszélek, akik a tanulmányaik során, vagy pályakezdőként ezt azt már hallottak az ökológiai lábnyomról, és apró gyermekeiket ennek megfelelően vezetik. Nem olyan módon, hogy elmagyarázzák nekik, mekkora biológiailag produktív területet igényel egy-egy ember annak érdekében, hogy fedezze anyag- és energiafogyasztásait, és lebontsa az általa kibocsátott hulladékot. Hanem úgy, hogy szemetet osztályoz, és a lakóházánál, vagy a családi házuk kertjében komposztálót épít. Gondosan megválogatja, miből és mennyit vásárol, illetve fogyaszt el a családja. Faluhelyen a fiatalok lakta portákon is tartanak tyúkot, kacsát, és az állatok gondozásába bevonják a kicsiket. A részvételi költségvetésből kapott támogatásból a városban élők parkosítják a siváran tátongó, vagy bozóttal benőtt területeket, majd különféle közösségépítő rendezvényeket tartanak ugyanitt. Szájtátva bámulom a gyerekeket, akiknek saját rovarházuk van, ismerik egy-egy bogárka, gyomnövény, vagy gyógynövény nevét és annak gyógyhatásait. Az egyik kertépítő mérnök édesanya a kicsi lányát szoptatva adott interjút a réten. Visszatértek külföldről, mert idehaza szeretnének boldogulni, de nem egy ilyen lehangoló és elhanyagolt környezetben. Azt szeretnék, ha a gyerekek is egy újjáépítési és újrahasznosítási folyamat részévé válnának. Összekacsintunk a beszélgetés végén, amikor elhangzik a kétértelmű mondat: az ocsútól a tiszta búzát az élet minden területén szét kellene válogatni. A tudatosan gondolkodó, utódjaikat így nevelő szülőkből mára többet is beválasztottak az önkormányzati képviselők soraiba. Döntéshozatalnál olyan csoportosulásokat, civil szervezeteket képviselnek, akiket nem lehet hangzatos szólamokkal, megtévesztő számadatokkal szédíteni. Arról is szó esett köztünk ott a mezőn, hogy szerény lehetőségeikhez mérten próbálnak boldogulni. Akiknek az életét mégis jelzáloghitel terheli, azok aggodalommal figyelik, ahogy a családi támogatás és a lakáshitel ismét a heves politikai csatározás eszközévé vált. Mégsem féltem ezeket a családokat, sem idén nyáron, sem szeptember végén. Ellenben otthon maradásra biztatnám mindazokat, akik rossz döntésükkel ezeket a fiatal családokat fosztanák meg a jövőképtől és vennék el a kedvüket attól, hogy itthon maradjanak.