Ismerd a szabályaid!

Azt szokás mondani, a szabályokat jól kell ismerni ahhoz, hogy effektíven megszeghessük őket. Nálunk a kollégiumi szabályismertetés mindössze annyiból állt – mondja szépírói babérokra törő pozsonyi barátnőm –, hogy felszólítottak minket, „ne tekerjünk füves cigit a szobában, ne igyuk le magunkat a sárga földig, és lehetőleg ejtőernyő nélkül ne ugráljunk ki a harmadikról”.

A kollégisták nyilván nagyon hálásak lehettek a lényegre törő felvilágosításért, addig ugyanis valószínűleg egyikük sem gondolta volna, hogy ilyen alapvető dolgokat mellőzniük kell majd mindennapi életükből. Azt, hogy a „kimenő” meddig tart, és mikor kezdődik az úgynevezett „tanuló idő”, akkor hallotta csak először, amikor pár nap elteltével számon kérték rajta a késéseket. Miután kiderült, hogy fogalma sincs a kijelölt idősávok kezdetéről és végéről, nagy szemforgatás kíséretében ismertették vele ezt a teljesen evidens információt, amit nyilván magától is tudhatott volna. A nevelők rendkívül figyelmesek, szándékosan nem fecsérelik az időt felesleges dolgokra, csak az alapvető, létfontosságú információkat közlik. Igaz, olykor keresetlen szavakkal és kissé hangosabban a kelleténél, ám folyamatosan gondoskodnak róla, hogy a koleszlakók nap mint nap meleg és szívélyes fogadtatásban részesülhessenek, és teljes mértékben otthon érezhessék magukat. Mert a kollégium a mi második otthonunk, és mint tudjuk, Nyilas Misi is remekül érezte magát ebben az intézményben.

A bordel igazi szlovákiai szakszó, a kollégiumi életre és állapotokra különösen jól vonatkoztatható.

Küldetéses tündérek

De most hallgassunk bele inkább barátnőm nyilván elfogult, és kissé talán túl szenvedélyes monológjába:

„Azonnal felkelni, bőröndöket a szekrény tetejére, ágyakat összerakni… és az asztalon se lássak semmit! Mozogtok már??” – madárcsicsergés helyett olykor ezekre a szívmelengetően kedves szavakra ébredhetünk. A hatás nem marad el: azonnal kedvünk kerekedik, hogy kiugorjunk a puha ágyból, és belevessük magunkat az új, csodálatos és kalandos napba.

A rakodás felénél sem járunk, amikor újra megjelenik kedvenc nevelőnk, akit ez alatt a röpke idő alatt mélységesen hiányoltunk. Újabb kedves szavakkal motivál az effektívebb pakolásra. A nyelvi változatosságra is gondol, a felszólító mondatok helyett ugyanis most a kérdő mondatok dominálnak nála: „Nem láttál még lepedőt? Hát, hogy hajtottad te ezt össze? Atyaúristen, hogy leszel így anya valaha? Ilyen bordel még a fiúknál sincs! Mi ez, hogy az ágy feletti polcon ruha van? Jézusom, ilyet se láttam még! Nem érdekel, hogy rád szakadt a szekrény, akkor se teszed ide a ruháidat, tüntesd el! Ennél életképtelenebb szobát…” A bordel igazi szlovákiai szakszó, a kollégiumi életre és állapotokra különösen jól vonatkoztatható. Ha összeállítanának egy kollégiumi szlengszótárt, ennek a szónak bizony előkelő helye lenne benne…

Majd miután már motivációs beszédévél tényleg feldobta reggelünket, sajnos könnyes búcsút kell vennünk tőle, hisz küldetéses tündér ő, akinek más szobák számára is biztosítania kell a napi jókedvet. Reggelente már csak akkor láthatjuk harmadjára is példaképünket, ha még a 7.40-es csengetés után is a szobában tartózkodunk. Ilyenkor mélységesen marasztalni kezd, hiszen számára is nehéz a búcsúzás, mert lelke mélyén a lányaiként szeret mindannyiunkat: „Lejárt a munkaidőm, most azonnal hagyd el a diákotthont!” „Jaj, nagyon is érdekel, ha nem mész iskolába, mert 40 fokos lázad van, én mára végeztem, oldd meg, ahogy tudod!”

Persze, barátnőm megint mindent eltúloz, hiszen a kelleténél jobban felvágták a nyelvét. Mire menne az ember igazi közösségi élmények nélkül? Hogyan válhatnánk a társadalom értékes tagjaivá, ha nem tanulnánk meg az alapvető viselkedési, életvezetési szabályokat?

Generációs gasztroélmények

Nemcsak lelkileg kényeztetnek bennünket, a gyomrunkra is gondolnak, a legfinomabb és legkülönlegesebb ételekkel kényeztetnek, folytatja ironikus barátnőm. Nem kell ide változatosság, az csak mindent összezavar. Mert miért is ne ehetnénk kedvencünket mindennap? Leöntött húst! A leöntött hús készítése a hosszú évek alatt vált kifinomult specialitássá, konyhaművészeti remekké, és a továbbfejlesztés esélyei továbbra is adottak. A nemes hagyomány már szüleink korában is nemes hagyomány volt, hiszen nem titok, hogy már őket is ugyanezekben a gasztroélményekben részesítették.

Írói hajlamokkal megáldott, kissé túltengő fantáziával rendelkező barátnőm csak mondja és mondja, szinte dől belőle a szó. Egyre inkább az a benyomásom, hogy imádja a kolit, és túlzásaival a kamaszlélek pezsgő energiáit szabadítja fel. Folyamatosan regényt ír, és keveri a fikciót a valósággal.

De mit mondhatnék én, az én kollégiumomról? Remek hely, pazar közösségi tér, csupa inspiráció és kihívás. A második otthonom.

Szöveg Csehy Flóra