Gyorsan megszokta Londont. Nem érezte magát légüres térben. Főleg azért nem, mert az akkori barátnője, aki Budapestről került az angol fővárosba, két évig ott állt, ha nem is közvetlenül mellette, de a közelében. Ez segítette őt abban, hogy gyökeret eresszen az új nyelvi közegben. Szerencséje volt abban is, hogy mindegyik társulatba gyorsan beilleszkedett.

„Arra, hogy angol nyelven fogok játszani, egyáltalán nem voltam felkészülve – meséli Komáromban, ahol két évtized után a Varsói melódiában vendégszerepel. – A színművészeti főiskolán tanultunk ugyan angolul, csak minden mást fontosabbnak tartottunk. De sodort a hév, a lendület, vitt a kíváncsiság, felkapott a színház iránt érzett szenvedélyem. Meg sem fordult a fejemben, hogy megmártózni sem lesz könnyű az idegen nyelvi közegben, nem még gyökeret ereszteni. Akadémiai értelemben egyáltalán nem voltam felkészülve az angol nyelvre. A kiejtés nem okozott akkora gondot. Kassán, az ipariban mindig én voltam az, akit az angoltanárunk kiállított az osztály elé, hogy a többiek hallják, mit hogyan kell kiejteni, hol vannak a hangsúlyok. Londonban mégis rengeteget kellett tanulnom. A napi nyolcórás próbafolyamatok alatt nem voltak nagy problémáim. Ha valamit nem értettem, később rákérdeztem, vagy próbáltam kisilabizálni az elhangzottak alapján, és sokáig szótáraztam. Nem állítottam meg a próbát, hogy elmagyarázzanak egy ismeretlen fogalmat. Feljegyeztem a szót, vagy aláhúztam a szövegben, és otthon mindennek pontosan utánanéztem. Nehezebb helyzetbe akkor kerültem, ha a próba után beültünk egy pubba, és jött a szleng. Mindenki eleresztette magát, beszélt, ahogy beszélt, én meg tíz perc után annyira kifáradtam a koncentrációtól, hogy ültem a sarokban, és csak úgy néztem ki a fejemből.”

A Royal Shakespeare Companyban

Másfajta kihívás elé állították azok a szerepei, amelyeket a Royal Shakespeare Companyban kapott.

„Shakespeare nyelve külön nyelv. Angol ugyan, de ahogy ő használja a szavakat, ahhoz szakember kell, aki átveszi és értelmezi veled a szöveget. Nyelvi trénerek foglalkoztak velünk, ők csiszolták a hanglejtésünket. Shakespeare angolja elég bonyolult, de gyönyörű képekben fogalmaz. Csak kell hozzá egy specialista, aki a képeket kibontja. Lelkileg nem viselt meg a sok tanulás. Nem voltak nyelvi baklövéseim. De ha idegen szöveget olvasok, még ma is nagyon kell figyelnem, nehogy elcsússzon a hangsúly, és más értelmet kapjon a mondat. Az a jó, ha hibát ejtek, azonnal észreveszem, és kijavítom magam.”

A Globe Színházban

A 2005-ös év rendkívül nehéz volt számára. Shakespeare darabjában, a Periclesben játszott a Globe Színházban.

„Kimerítő volt az előadás. Komoly fizikai teljesítményt kívánt meg minden szereplőtől. A próbafolyamat végére a társulat összes tagja lefogyott. Olyanok voltunk, mint az atléták. Egy gramm zsír nem volt rajtunk. Úgy néztünk ki, mintha ceruzával rajzolták volna meg az izmainkat. Rengeteg energiát kivett belőlünk a munka.

Mivel Angliában nincsenek állandó, kőszínházi társulatok, minden színész darabra, szerepre szerződik. Ezt is meg kellett szoknom. Hogy az itthoni és a budapesti biztonságból egészen más helyzetbe kerültem. Volt fent, és volt lent.

A Bacchánsnőkben kaptam az első feladatot. Amint lejátszottuk az összes előadást, és véget ért a turné, nem tudtam, merre tovább. Vissza Pestre? Vagy haza? Hova? A Bárka Színház időközben meg is szűnt, választásom nem nagyon volt. De ötletem sem. Az a két hónap, a nagy bizonytalanság kellemetlen érzés volt. Talpon kellett maradnom. Anyagilag is.

A Globe Színházból jött aztán az újabb ajánlat, ami mindent megoldott. Beválogattak a következő előadásukba. Megkapaszkodtam. Onnantól fogva már minden könnyebben ment.”

Leedsben

Egy híján húsz év Angliában. De minden esztendőben legalább egyszer: Kassa. Édesanyja mindig hazavárja. Tavaly többször is járt itthon. Tavasszal is, nyáron is, sőt még ősszel is. Apa, Anya, Pia című színházi estjével több helyen közönség elé léphetett. Nyolc éve már, hogy a feleségével Londontól 340 kilométerre, Leedsben telepedett le. Vonattal két óra húsz perc a főváros. Kocsival hosszabb az út, dugófüggő.

„Leeds soknemzetiségű, fiatalos város. Négy egyeteme van, sok ott a diák. Kedvesek a helybeliek. A sarki boltban is jókat beszélgetek, ha lemegyek kenyérért. Londonból is sokat utaztam a társulatokkal, és ez most sincs másképpen. Leeds dinamikusan fejlődő város. Ott vettünk házat. Londonhoz képest ugyanis ott minden sokkal olcsóbb. A ház előtt van egy kisebb kertünk fűszernövényekkel, három japán juharral és sövénnyel. Picit odébb négy parcellát bérlünk, összesen 500 négyzetmétert. Van hét almafánk, két szilvánk, rengeteg bogyós gyümölcs, ribizli, pöszméte, fekete szeder, málna, eper. Sok munkát ad a kert. Sárgarépát, petrezselymet, krumplit, hagymát, uborkát, paradicsomot boltban soha nem veszünk. Tavaly pici dinnyéink is voltak. Csak a paprika nem terem meg, nincs annyi napsütés. A töröknél szerencsére abból is nagy a választék. Dzsemet, csatnit rendszeresen készítünk.”

Feleség Nigériából

Ann Nigériából Londonba költözött szülők lánya. Édesapja már elmúlt kilencvenéves.

„Remekül főz a feleségem, de én sem adom alább. Szereti a magyaros ízeket. Amíg nem volt vegán, a paprikás csirkét is imádta. Töltött káposztát, töltött paprikát is csináltam neki, de a krumplis tésztámat is mindig megdicsérte. A tyúkhúsleves volt a nagy kedvence. Olyan az illata, mintha az anyukám főzte volna, mondogatta. Ha a kedvében akarok járni, ma már mindent veganizálok. Izgultam egy kicsit, amikor először látogattam meg a szüleit. Figyelmeztetett, hogy nagyon más lesz a kaja, mint amit megszoktam, az én számnak csupa új íz. De semmi gondom nem volt vele. Minden ízlett. A csípősről ugyan azt hittem, hogy bírom. Egészen addig, míg nem kóstoltam meg az anyósom főztjét. Féltem, hogy csuklani fogok, de legyűrtem magamban. Mindent megettem, amivel megkínáltak. Hihetetlenül finom fogásokkal készültek. Csirke, hal, marhahús, volt minden. És egy idő után már nem tizenegy csilipaprikát tett a lábasba a mama, hanem csak hatot.”

Kassán

Annt évekkel ezelőtt, az első kassai látogatása során húslevessel és rántott csirkével várta Lucskay Róbert édesanyja. Egy hónappal az érkezésük előtt már azon izgult, milyen falatokkal kedveskedjen nekik. Rizs, friss saláta és desszert is került az asztalra.

„Édesanyám specialitása a túrós-barackízes hosszú metélt darált dióval besütve. Úgy készíti el, mint egy világklasszis cukrász. Azt egyszerűen nem lehet abbahagyni. Van egész lágy és ropogós része a tésztának. Egyszerűen mennyei!”

Ann Kassát is megszerette. Meglepte a város tisztasága, varázslatos hangulata. Sziget, ahol minden van, mondta.

„A hegyek is vonzzák őt. Túrákra mindketten örömmel megyünk. A Tátrába is többször elvittem már őt. Még karácsonykor is. Nagyon tetszett neki. Sziklafalat másztunk. Fent, a csúcson akartam megkérni a kezét, de nem volt rá alkalmam. Annyira izgult, amikor felértünk, hogy le kellett csillapodnia, magához kellett térnie. Magas volt a fal, és le is kellett jönni láncokon, a másik oldalon. Ilyen helyzetben nem tehettem fel neki a kérdést, hogy hozzám jössz feleségül? Erre később, és máshol került sor.”

Kassa szülötte, Márai Sándor a kinti életében is jelen van.

„Egy Márai-emlékműsorban kalapban, hosszú ballonkabátban az író szelleme voltam itthon. A gondolatait azonban még nem tolmácsoltam, de remélem, hogy egyszer erre is sor kerül. Márai-kötetem Leedsben is van. Kezembe is veszem majd, ha hazamegyek. Amikor a feleségem Dél-Olaszországban forgatott a Wonder Woman című filmben, Salernóban, ahová 1967-ben költözött az író, kerestem a mellszobrát, de mint kiderült, ellopták.”

A mozivásznon

A Mission Impossible újabb, most készülő részében Lucskay Róbert is szerepet kapott. Már a film korábbi epizódjában is dolgozott, de az a jelenet nem került be az alkotásba. Most abban reménykedik, hogy feltűnik majd a mozivásznon.

„Tom Cruise, a film főszereplője egy másik bolygó. Amikor először dolgoztunk együtt, négy színész plusz ő, nem is köszönhettünk egymásnak, hiszen a közelébe sem jutottunk. Most már másképpen viszonyult hozzánk. Mindenkit üdvözölt, mindegyikünkkel kezet fogott, megkérdezte, hogy érzem magam, és nem győztem álmélkodni, hogy érdekelte őt a válaszom. Nemcsak meghallgatott, vissza is kérdezhettem.”

Honvágy nem gyötri Leedsben a kassai születésű színészt. Jól érzi magát Angliában. Élvezi a kétlakiság minden előnyét.

„Leeds marad a bázisunk. A mozgás, a helyváltoztatás egyáltalán nem zavar, sőt még élvezem is. Ritka lehetőség, hogy az ember két, egymástól merőben eltérő nyelvi közegben élhet és játszhat. Nekem ez megadatott, és lubickolok benne.

Jó, hogy alkalmanként itthon is játszhatok, az anyanyelvemen. Szeretném megtartani ezt a pozíciót, ezt a két nyelvet, kétféle színházi világot, kétféle kultúrát. Gyúrni kell az agyamat. Minél jobban terhelem, annál többet bír. Az agy nem öregszik. A test igen. Lassul is. De az agyat tornáztatni kell. Ha szabad vagyok, nincs színházi feladatom, mással foglalom el magam. A fákat gondozom a kertben. Füvet nyírok. Ablakokat újítok fel. Kitanultam a szakmát. Gyalulok, festek, lakkozok. Százhúsz éves ablakkal is dolgoztam már. Ann mindeközben magyarul tanul. Nem én vagyok a tanára. Vett egy magyarnyelv-könyvet, CD-vel. Ha nem ért valamit, elmagyarázom neki. Napról napra bővül a szókincse. Bámulom, milyen jól halad. Büszke vagyok rá, nagyon.”