Akár siker koronázza, akár kudarc jellemzi egy sportoló fontos versenyét, az utólagos számvetés hangulata mindig nagyon hasonló. Persze sokkal kellemesebb a jó eredmény hátterét firtatni, de ahogy Fazekas Kristóffal, az edzőjével és édesapjával végigbeszéljük a tapasztaltakat, az is nagyon tanulságos. A komáromi Wolf Fight Club termében ülünk egy körben, s felidézzük, hogy mi is történt néhány napja az Egyesült Arab Emírségekben.

Veszélyes rúgások

Kristóf egyetlen ellenfele egy egyiptomi srác volt, aki az első másodperctől kezdve rendkívül agresszívnak bizonyult. Ez persze nem feltétlenül jelent rosszat egy küzdősportban, amennyiben közben nem sért meg bizonyos szabályokat. A pati MMA-s sérülését még egy szabályos, s egyre jobban elterjedő rúgástechnika okozta, amely ellen alig lehet védekezni.

„Mostanában kezdett divatba jönni ez az alsó lábszárra való oldalsó rúgás. A combokat meg tudjuk erősíteni, de az alsó lábszárat nagyon nehéz, ahol ínszalagok futnak, s belülről és kívülről is ki vannak téve a rúgásoknak”

– magyarázza a szakmai hátteret edzője, Farkas Péter. A rúgás ugyan szerencsés esetben kivédhető, de ehhez rettentően sok gyakorlásra és rutinra van szükség. Általánosságban viszont mire a sportoló szeme meglátja, hogy ez fenyeget, már meg is kapta azt. További sajátossága ennek a technikának, hogy ha egy technikailag gyengébb, kevésbé felkészült ellenfél veti be, akkor fölénybe tud vele kerülni egy erősebb ketrecharcossal szemben is. „A rúgásoktól folyamatosan romlott az állásom is, a bal vádlim külső részét találta el többször is. Szerintem egyébként nyerhető lett volna a meccs” – fejtegeti Kristóf, ám az egyiptomi ellenfél szabálytalankodott is. Az ő korosztályukban, egészen 18 éves korig még nem engedélyezettek a fejre mért ütések. Kristóf ellenfele azonban kétszer is megszegte ezt, mégpedig nyilvánvalóan szándékosan. A bíró meg is intette őt ezért. „Ezek a fejütések kizökkentettek. Az elsőnél 10 másodperc sem telt el a meccsből. Ezek ellen külön nem védekeztem, mert nem gondoltam, hogy megpróbálkozik velük” – mondja, s szavai alapján világos, mire játszott az ellenfél: a megintéssel járó, de leléptetést még nem jelentő szabálytalanságokkal jutott előnyhöz. Kristóf mindezek ellenére levitte az ellenfelét a földre, de a sérült láb miatt már nem tudott úgy mozogni a földharc során, ahogy szeretett volna. Majd az egyiptomi sráctól végül kapott egy karfeszítést, amellyel be is fejeződött a küzdelem.

Jelentős verseny

Az augusztus első napjaiban sorra kerülő IMMAF-en 46 országból 635 versenyző – fiúk és lányok egyaránt – öt ketrecben mérte össze az erejét. Szlovákiát hat versenyző képviselte, amely sok más országhoz képest szerény küldöttségnek számított, ám a hazai csapat mögött például nem volt állami támogatás. Farkas Péter többször is hangsúlyozza, mennyit köszönhetnek a szlovák szövetség vezetőjének, Marek Herdának, a szülőknek, ill. a magáncégeknek – a komáromiakat például a Novotransz Slovakia Kft. támogatta. Hogy ő és Kristóf történetesen magyarok, azzal nem volt semmi gond, pozitívan fogadta őket a szlovákiai csapat többi tagja. A puszta kinti versenytapasztalat mellett az is fontos volt szakmailag, hogy az Emírségekben UFC-teremben edzhettek.

Fazekas Kristóf kor- és súlycsoportjában 36-an voltak összesen, ami úgymond nehezített pályát jelentett, ugyanis egy nap alatt hat-hét, háromszor két perces menetidejű meccset kellett megvívnia egyenként annak a párosnak, amely végül döntőbe került.

Legjobbnak lenni

Fazekas Kristóf jelenleg a Selye János Gimnázium tanulója. Még nyitott kérdés, mi lesz az érettségi után, a sportot azonban halálosan komolyan veszi.

„Az motivál, hogy én legyek a legjobb“

– válaszolja szűkszavúan, amikor a céljaira kérdezek rá. Farkas Péter szerint a korabeli ketrecharcosoknál és nála is fontos még az „egó“, mert gyorsan megtapasztalják, hogy erősebbek és fizikailag képzettebb mint a korosztályuk más tagjai. Ettől függetlenül az a céljuk, hogy az adott súlycsoportban az ő tanítványa legyen Szlovákia legjobbja – 18 éves kora után pedig azt szeretnék elérni, hogy egy jó amatőr mérleggel bekerüljenek valamelyik nagyobb országos szervezethez, majd a nemzetközi színtér a céljuk.

Kristóf eddigi legnagyobb sikere az volt, amikor a közelmúltban megnyerte a szlovák ketrecharcos szervezet, a MAMMAL versenysorozatának övét. Ezért is utazhatott ki az Emírségekbe. Az IMMAF-re hat hétig készült professzionális edzéskörülmények között, amibe bele kell érteni a kétfázisos edzést, az étkezést, birkózótechnikákat, nyújtásokat, meccselemzéseket és így tovább. A komplex felkészülés már csak azért is szükséges, mert az MMA kevert sportág, ami azt jelenti, hogy hat-hét küzdősport készségeit kell elsajátítaniuk a sportolóknak. A pati fiúnak ilyen értelemben három éve nem volt semmilyen alapja, korábban csak a labdarúgáshoz volt köze. Tehát úgymond „mínuszból indult“, hiszen a ketrecen belüli ellenfelei között vannak, akik már egy évtizede foglalkoznak küzdősportokkal, de Farkas Péter egyértelműen úgy látja, mára már sokat behozott a lemaradásokból.

Az édesapa, Fazekas István szerint fia nagyon sokat erősödött fizikailag, ill. számos új képességet is megtanult az elmúlt három évben, ami jót tett az önbizalmának is. Komoly képességek ide vagy oda, Farkas Péter következetesen szerénységre neveli a tanítványait. A teljes történethez hozzátartozik, hogy ő maga 34 éve foglalkozik küzdősportokkal, edzőként pedig az elmúlt 10 évben több száz embert készített fel, de közülük csak mintegy 10-en voltak készen arra mentálisan, hogy éles mérkőzésen próbáljak ki magukat a ketrecben:

„Tehát ez óriási dolog, hogy Kristóf elmegy egy világversenyre, majd ott belép a ketrecbe. Nem stresszel, s ha összeszedi a versenyrutint, az csak keményíteni fog rajta.”

A pati MMA-s ígéret a sérülése miatt egy-két hétig még nem végez edzésmunkát, viszont ez jelenleg nem jelent nagyobb gondot. Egy közeledő pozsonyi versenyt most ugyan lemondani kényszerültek, a következő megmértettetés azonban csak októberben esedékes. Addigra újra készen fog állni.