Művészetkedvelőkkel, szakmabeliekkel, családtagokkal és lelkes rajongókkal telt meg a Csallóközi Múzeum nyárközi kiállításának nagyterme, melyen három bősi művész mutatta be különleges, legintuitívabb munkáit.

„Három alkotó művészete, gondolata és jelleme találkozik az este folyamán. Az Intuíciók, csoportos kiállítás a maga műfaji sokszínűségével széles perspektíván mozog, mivel a kiállítótétrben jelen van az akril- és olajfestészet, illetve a textilművészet. De látni fogjuk, hogy számos rejtett apróság köti össze Szamaránszky Bartal Emőke festőművész, Bott Mária-Maya képzőművész és Bokros Rozália textilművész közös kiállítását”

– kezdte méltatását Balla Rita design- és művészetelemző, aki megnyitotta a tárlatot. Méltatta a műveken a fény izgalmas játékat, a színek sokaságát, melyek keverednek a festményeken. Szamaránszky Bartal Emőke műveiben olyan képi megoldásokat méltatott, melyekben kidomborodnak a belső élmények, benyomások, hangulatok és különféle belső állapotok. Bott Mária-Maya természetközeli művészetét emelte ki. Alkotásaiban értékelte a tárgyak az anyag feszített kapcsolatának feloldását, melyeket végül a különböző festékrétegek váltakozó formájú és nagyságú, különböző színű foltok sokaságában, a különböző irányú, vastagságú és színű vonalat keresztesztezésében sajátos formában rendez el. Bokros Rozáliánál a formák kiszámíthatatlanságának játékát, a megismételhetetlen alakzatok sokszínűségét emelte ki. Művészete egyszerre spirituálisan absztrakt és realista figuratív. Textilmukáiban az ősi japán Shibori technikát alkalmazza. Különféle eljárásokkal, az anyag egyes részeit elzárva hozza létre a formákat az alkotásain. Blokkolja a textilt, így korlátozza a festék átjutását, minek következtében az egyes területek színesek, mások pedig fehérek maradnak.

„Mindhárom alkotó kísérletező típus. Törekszenek egyfajta érzéki és letisztult megnyilatkozásra”

– tette hozzá az elemző, majd hozzátette, hogy mindhármójuk munkáira jellemző a befelé fordulás, majd a kívülre való építkezés. A kiállított alkotásokban dominál a kék szín, melynek árnyalatai számtalan formában és csaknem az összes műben valamelyik rétegben, vagy mintáiban megjelennek.

Az egyes alkotáscsoportok több ponton is illeszkednek egymáshoz. A művészek a színek, a formák és az egyes hangulatok alapján választották őket egymás mellé, melyek így különösen szemet gyönyörködtetőek. Kissé messzebbről, szélesebb perspektívából szinte nem lehet eldönteni, hogy egy akril-, vagy olajfestményre, vagy épp egy textilműre esik a pillantásunk. Közelebbről megvizsgálva őket feltűnik a rétegek részletgazdagsága és az aprólékos kidolgozás. Az alkotók elmondták, hogy a kiállítás címét több másik közül választották ki, ami nem ment könnyen. Az „intuíciók” volt az egyedüli, melyben mindhárman megtalálták magukat és ami mindegyikük művészetének fontos alapköve.

„Az intuíció, egy belső megérzés, ami a nőkre általában jellemző és amennyire ismerem a két kiállítótársam, náluk is sokat számít, az alkotási folyamatuk egy kiindulópontja”

– mondat el a megnyitó után Szamaránszky Bartal Emőke festőművész.

„A technika kötöttséget is ad, de közben meg szabadságot is, mert kialakulhat egy olyan dolog, amire nem számítunk az elején. Az olajnál rétegeket lehet használni, felületeket képezni és szembeállítani. Általában van egy tervem az elején, de amikor elkezdem, ez folyamatosan változik. Végül vagy sikerül, vagy nem. Az eredményt bármilyen zenei benyomás, vagy személyes mondanivaló is befolyásolhatja. Szeretem azt, amikor egy festmény gyorsan elkészül, mert az azt jelenti, hogy sikerült. Ami lendületesen elkészül az olyan, mintha az égiek vezettek volna, nekem az a sikerélmény. Megnyugszom a tudattól, hogy működik a transzcendencia”

– tette hozzá.

„Amikor elkezdtük rendezni a kiállítást, sokkal több képet hoztunk ide, végül csak azokat raktuk ki, amik kommunikálnak egymással. Minden csoporthoz volt egy központi elemünk, ami köré kiraktuk a műveket. Legelőször a főfalat rendeztük be, utána építettük ki a többit és nagyon szépen alakult az összkép, a végéhez haladva tökéletesedett”

– mondta el Bott Mária-Maya. A hármas kiállítás apropója az volt, hogy Csallóközi Múzeumban megüresedett egy időpont, mellyel szívesen éltek az alkotók, ugyanis még a Covid-járvány alatt meghiúsult itt egy közös kiállításuk, amit most ezzel pótoltak.

„Az utóbbi években ismertük fel a hasonlóságokat egymás munkáinkban, majd akkor jött az elhatározás, hogy állítsunk ki közösen”

– mondta el Bokros Rozália.

„A Shiborival, az ősi japán szövetfestési eljárással sokféle egyedi, változatos mintát hozok létre. Az anyagokat kötözéssel, hajtogatással, öltésekkel, férceléssel, préseléssel, redőzéssel, vagy gyűréssel mintázom. Igyekszem érzékeltetni az élet és a világ megszámlálhatatlan megjelenési formájának, lényének aspektusát, kiemelve ezzel az emberek ugyanezen attribútumait”

– mondta el a textilművész.

A megnyitó zenei aláfestéséről Kotiers András és Varga Zoltán Bendegúz gondoskodott. Kotiers András, a Deja vu együttes korábbi tagja szaxofonon, míg Varga Zoltán Bendegúz zongorán mutatta be különleges tehetségét. A festményekből és festett textíliákból álló tárlat egy hónapig, 2023. szeptember 9-ig megtekinthető a múzeum nagytermében.