Hosszú utat tett meg a pályán. Kiskövesdről indult, Bodrogszerdahelyen volt kisiskolás, Kassán érettségizett, a színművészeti főiskolát Pozsonyban végezte. Első szerepeit a Szlovák Nemzeti Színházban kapta, később a Radosínai Naiv Színház előadásaiban játszott. Most a GuNaGu-ban láthatja a pozsonyi közönség, közben havonta utazgat a cseh fővárosba.
 
Hány kilométer választja el Kiskövesdet az ukrán határtól?

Kábé harminc. A magyar határ közelebb van. Az csak két kilométerre húzódik a falunktól.
 
Az ukrán menekültáradat érintette Kiskövesdet?

Nem. Kiskövesdet a háború is elkerülte annak idején. Nagyanyámtól tudom, hogy hatvannyolcban is csupán egy-két szovjet tank dübörgött át a falun, de senki nem tudta, mi történik. Az orosz–ukrán háború miatt Nagymihályban volt menekülttábor. Lakott nálunk egy harkovi lány. Az öcsém feleségének az első házasságából született egyik fia járt vele. Ma már Kassán él a nővérével.
 
Napirendi téma otthon, hogy mi zajlik Ukrajnában?

Karácsonykor voltam otthon legutóbb. Annyira elszigetelt terület a miénk, hogy csak a tévéből és az újságokból jutnak el hozzánk a hírek, de hogy hány menekült ment át Kiskövesden, arról nem hallottam. Nem is nagyon beszéltünk a háborús eseményekről. Ritkán jutok haza, olyankor inkább örülni szoktunk egymásnak. Nagyon kis falu a miénk. A szomszédos Bodrogszerdahelynek is csak ezerötszáz lakosa van.
 
Kassa, a legendás iparival, ahol érettségizett, már „világvárosnak” tűnhetett kamaszéveiben.

Valóban annak láttam. Kiskövesden egyébként mi majdnem Magyarországon éltünk. A televízióban is mindig az m1-et és az m2-t néztük. Csak vasárnap délelőttönként kapcsolt át apám a Csehszlovák Televízió műsorára.
 
A Športka nyerőszámai miatt?

A mesefilmek miatt. Mindig arra ébredtem, hogy cseh vagy szlovák mesefilmet néz. Szerette mindegyiket. És mindig fordított nekem. Ki mit tud?-okat, táncdalfesztiválokat néztünk. Magyarország felé tolódott az érdeklődésünk. Nagykövesdnél léptük át a szlovák–magyar határt. Karcsa a határfolyó, oda jártunk fürödni. A folyó közepén húzódik a határvonal. A túloldalon láttuk a magyar határőröket.
 
Ünnep volt, ha átmentek Magyarországra?

Hogyne! Általában a szombat délelőttök szóltak erről. Beálltunk egy hosszú konvojba a határátkelőhelyen, és sokszor egy egész órán át vártunk arra, hogy átjussunk. A hátsó ülés rendszerint tiltott áruval volt megrakva. Azzal, amit nem volt szabad átvinni. Dugdostuk, amit dugdosni kellett. Nem írtuk fel, nem szóltunk róla. Azt sem vallottuk be, mennyi pénz van nálunk. Ott ültem apám mögött a kocsiban, és remegve vártam, hogy túl legyünk a szörnyű macerán. Apám letekerte az ablakot, a vámos benézett, kérdezett valamit, mi meg eltitkoltuk, amit el kellett hallgatni. Folyt az árucsere. Vittünk is, hoztunk is. Szlovák rizst vittünk kilószámra, és frottírtörülközőket hoztunk, mert annak volt keletje, azt lehetett jól eladni itthon. Sátoraljaújhely volt a célállomás. Messzebbre nem is igen mentünk. Kisvárdára szoktunk még járni. Ritkábban Sárospatakra. A szövetkezet, a helyi jéerdé vasárnap reggel indított autóbuszt. Összeszedte a dolgozóit, és vitte őket Nyíregyházára. Olyankor mi is mentünk velük. Visszafelé megálltunk dinnyét venni, az volt a nap megkoronázása.
 
Kassáról, már a Thália Színház segédszínészeként, gondolom, többször részese volt a társulat magyarországi vendégszereplésének.

Azok is szép idők voltak! Akkor már a Nestlé csoki és a háromszínű Aquafresh fogkrém volt a sláger, amit addig csak a reklámokban láttunk. A fogkrémről azt hittük, magyar termék, mert piros-fehér-zöld volt. És a négercsók! Hogy szerettük! Pedig csak egy ragacsos hab volt csokoládéöntettel. Még most is emlékszem az ízére. De a reklámja nagyon tetszett a tévében.

Messze jutott Kiskövesdről. Előbb Pozsonyba, onnan pedig Prágába. Ez utóbbira talán még a legmerészebb álmaiban sem gondolt.

Meg sem fordult a fejemben, hogy én majd egyszer cseh színpadon állok. Elképzelni sem tudtam. Kiskövesden, ahol alig ötszáz ember él, már Pozsony is a nagy álom kategória, nem még Prága, a cseh Nemzeti Színház, a Moldva-parti Aranykápolna, ahogy ők nevezik az épületet. És már a második klasszikus cseh darabban játszom, miközben Lorca Vérnászában is szerepet kaptam.

 Pozsonyban, a színművészeti főiskola elvégzése után, a Szlovák Nemzeti Színház nem szerepelt a vágyai listáján?

A diploma átvételét megelőzően négy darabban szerepeltem a Nemzetiben. Két Shakespeare-vígjátékban, egy mesejátékban és egy szlovák történelmi drámában. Aztán mégsem kaptam szerződési ajánlatot. Fel akartak venni, de a végén nem lett belőle semmi. Én szúrtam el. Goldoni vígjátékában, a Chioggiai csetepatéban kaptam volna lehetőséget, de annyi más feladatom volt akkoriban, úgy tele volt a fejem, hogy a második próbára nem készültem fel. Más szövegekkel foglalkoztam, és valahogy el is siklott a figyelmem afelett, hogy másnap már tökéletes szövegtudással várnak. És én azt elmulasztottam. Volt aztán még egy beugrásom a Nemzetiben egy Feydeau-vígjátékba, de az már nem változtatott a helyzetemen. Hívtak viszont a Radosínai Naiv Színházba és az Astorkába. 

A prágai Nemzetiben most egy nagy sikerű előadás, a Csokor vízimanója. Karel Jaromír Erben 1853-ban megjelent balladagyűjteménye alapján készült az előadás a SKUTR-duó, Martin Kukučka és Lukáš Trpišovský rendezésében, akikkel nem ez az első közös munkája.

Többször játszottam fizikai színházi előadásokban, onnan ismertek a SKUTR-fiúk. Látták, hogy bírom erővel, pedig nem egy darab végén majdnem kiköptem a tüdőmet. Piszkos vagy, izzadt, fáradt, mindened sajog egy ilyen előadás után. Volt, hogy törött lábujjal léptem színpadra, egy héttel a bemutató előtt! Martin és Lukáš, akik ma a prágai Nemzeti Színház prózai társulatának igazgatói, pontosan tudják, mire vagyok alkalmas. Én meg imádom az ilyen fizikailag megerőltető feladatokat. A Csokor is rengeteg erőt kivesz belőlem. Egy bambuszágnak kinéző, hat méter hosszú acélrúd és egy gipszgolyó a szerep tartozéka. A rúddal örvényszerű forgást kell végeznem, amit előbb tökéletesen el kellett sajátítanom. Az archaikus szöveg sem egyszerű. Hibát ejteni nem lehet Erbennél, hiszen versben beszélünk, kötnek a rímek. Sokszor meg kellett kérdeznem, hogy ez vagy az a szó mit jelent. Vízimanót egyébként a Rumcájsz kalandjaiban láttam először, egy csehszlovák rajzfilmsorozatban, apámnak hála. Tessék, köszöntött vissza a múlt!
 
A cseh színház legendás alakjaival játszik a darabban. Iva Janžurovával, Jana Preissovával, František Němeccel.

Büszkén mondhatom, szeretnek a cseh kollégáim. Němec urat régi cseh filmekből ismerem. Ha előadás előtt összefutunk a folyosón, mindig szívélyesen üdvözöl. Iva Janžurovával már játszottam egy cseh mesefilmben, és akárcsak Preissová, ő is mindig rajongva szól hozzám.
 
A Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című magyar népdal, amelyet Sebestyén Márta Az angol betegben énekelt, kinek az ötlete alapján került az előadásba?

A rendezők kérése volt, hogy énekeljek valamit magyarul. Mutattam nekik pár dalt, és ezt választották.
 
A cseh lapok azt is hírül adták, hogy az egyik előadáson baleset érte. Mi történt pontosan?

Előadás után, zuhanyozás közben vettem észre, hogy valami nincs rendben a térdemmel. Még éjjel visszautaztam Pozsonyba, de a térdem már a vonatban jelezte, hogy baj van. Négy előadást kellett kihagynom porcleválás miatt. Fájt a szívem nagyon, de azért is, mert tudtam, hogy a helyembe beugró kollégának irtó nehéz dolga lesz. Rettegett is az, akit kiválasztottak. Velem senki nem akar lekettőzve lenni, mert tudják, hogy az én szerepem általában nehéz, sok erőt kívánó pluszfeladatokat ró a színészre.
 
A cseh filmrendezők is gyakran hívják. Szakmai berkekben Jan Hřebejk Oscar-jelölt filmje, az Élet mindenáron tette ismertté a nevét. Évekkel később a Bohdan Slámával forgatott Árnyékvidék is megerősítette csehországi pozícióját.

Sokféle előadásban játszottam már Prágában, 2010-től több helyen láthattak a cseh filmrendezők. Egyébként soha senkitől nem szoktam megkérdezni, hol látott, hogyan talált rám.
 
Szabó Mátyásnak, a Jövetel rendezőjének sem tette fel ezt a kérdést? Neki köszönheti ugyanis, hogy bekerült élete első magyar filmjébe. Bizonyára régi vágya teljesült ezzel.

Rólam nem tudnak a magyar filmrendezők. Nem látják azokat az alkotásokat, amelyekben itthon szerepelek. Ezek a szlovák és cseh filmek nem jutnak el a magyar mozikba. Egyetlen kivétel az Élet mindenáron. De azt is a Duna Televízió mutatta be. A Jövetelben egy vasöntödei munkás vagyok, aki különleges természeti jelenségre figyel fel az erdőben. Ez az első sci-fi, amelyben szerepet kaptam.
 
Egy tízrészes cseh sorozatba, a Sex O’clockba is meghívást kapott. Mire következtessek a címből?

Zlínben játszódik a történet, ott is forgattunk végig. Egy tizenöt éves fiú naplóján keresztül látunk bele egy család széthullásába. Az apa negyvenöt éves korában dönti el, hogy ő inkább egy férfival szeretne élni, amitől a felesége teljesen kiborul. Tizenhat éves lányuk teherbe esik. A nagyapjukról kiderül, hogy nem is a vér szerinti nagyapjuk. Mindenkinek van valami takargatnivalója. Én azt a férfit játszom, akibe az apa beleszeret.
 
Ilyen remek lehetőségek után milyen mélyek a gyökerei Prágában? Otthonosan jár-kel már a városban, vagy inkább csak átmeneti helyként jegyzi magában, hogy most itt dolgozik?

Ilyen a színész sorsa. Mindig ott kell fészket raknia, akár csak rövid időre, ahol éppen dolgozik. Aztán megy szépen tovább, ahová a következő feladata hívja.
 
Nyilván ezt is meg lehet szokni.

Prágában természetesen nincs meg az a kényelmem, mint Pozsonyban. A Szűz jegyében születtem, nekem még a párnám is fontos. Az ágyamról nem is beszélve! De sok barátom lakik Prágában, bárkit felhívhatok közülük, ha netán segítségre van szükségem. Németországban dolgozik az öcsém. Ő még nálam is messzebb került Kiskövesdről. Nagy az öröm otthon, ha ő is, én is hazalátogatunk.

Nagy állatbarát hírében áll. Főleg a kígyókat, a gyíkokat és a bogarakat csodálja. A kígyókat például azért, mert végtagok nélkül is teljes életet élnek. De egy hangyaboly fölött is képes hosszú perceket eltölteni. Lenyűgözi, ahogy minden tökéletesen működik köztük.

A szerző a Vasárnap munkatársa